Berényi: „Nem ultimátumokkal kellene dobálózni”

Tavaly decemberben már körvonalazódott egy megállapodás az MKP és a Híd közt, aminek aztán az lett az eredménye, hogy az Összefogás egy emlékezetes sajtótájékoztatón exponálta magát. Most milyenek a viszonyok az MKP, a Híd és az Összefogás között?

Folytatódnak a tárgyalások, a folyamatban komoly mérföldkő volt az MKP Országos Tanácsának (OT) ülése, amelynek határozatai alapján tovább egyeztetünk. Ezek konstruktívak. Vannak kérdések, amelyekben sikerül kompromisszumot kötni, vannak, amelyekben nem.

Személyi ellentétek tapasztalhatók az egyeztetéseken?

Ha nagyon komoly ellentétek lennének, el sem kezdjük a tárgyalásokat. A politika nem a szerelemről, szeretetről, hanem érdekérvényesítésről szól. A magyarság parlamenti képviseletének kialakításáról, illetve a megyei és a helyi erőnk megőrzéséről. Az érzelmeket félre kell tenni.

Az MKP, a Híd és az Összefogás egyesülési folyamata már egy éve tart. Miért van szükség ennyi időre?

Nagyon komoly ellentétek alakultak ki. Én részese voltam az 1998-as egyesülési tárgyalásoknak is. Akkor sokkal több kérdésben volt nézetazonosság, de akkor is majd' egy évig húzódtak a tárgyalások. Akkor mindhárom szereplő magyar pártnak fogalmazta meg magát, mindenkinek voltak helyi, járási és országos struktúrái. Teljesen világos volt a szlovák pártokhoz való kötődés, hiszen Vladimír Mečiart kellett legyőzni, a szlovák ellenzékkel kellett együttműködni. Orbán Viktor mindenki számára elfogadható partner és szövetséges volt. Ma mind a négy kérdésben más a három párt véleménye.

Mely pontokban nem tudott még megállapodni a három szereplő?

A dolgok tartalmi részében, az ideológiai, programbeli irányultságban az MKP és az Összefogás áll közelebb egymáshoz. A szerkezeti, működésbeli kérdésekben viszont a Híd és az MKP, hiszen az Összefogás új párt, nincsenek helyi és regionális struktúrái. Ugyanakkor az Összefogás és az MKP is magyar, míg a Híd vegyes pártként fogalmazza meg magát. A közös politikai szubjektum tárgyalási nyelvének, a területi önkormányzatiságnak és a Beneš-dekrétumoknak, vagyis a kollektív bűnösségnek, illetve a Szövetség alelnöki hatásköreinek a kérdésében még nincs egyezség a tárgyaló felek között. Ha lesz egyezség, azt a felek országos tanácsának és a közgyűléseknek is el kell fogadniuk. A közös párt logójában múlt héten egyeztünk meg.

Úgy tudjuk, hogy a regionális struktúrák kérdése is az egyik olyan téma, amelyben még nincs teljes körű megállapodás. Miben különbözik a három párt álláspontja ebben a kérdésben?

Komoly vitát nyilván a helyhatósági és a megyei választásra való jelöltállítás váltott ki. Ebben a kérdésben azonban már megegyeztünk, megszületett a kompromisszum, amelyben az MKP komoly engedményeket tett. Személyi kérdésekben sehol sem érvényesül a pártunk 50 százalékos befolyása. Bár a Szövetségen belül, az egyes struktúrákban, így a helyi szervezetekben, a járási és kerületi, valamint országos elnökségekben is 50 százaléka lenne az MKP-nak, a személyi kérdésekben sehol nem érvényesül ez az 50 százalék. A jelölések rendszerébe ugyanis fékek és fellebbezési lehetőségek vannak beépítve.

Ennek fényében hogyan állítanak jelülteket az önkormányzati és megyei választásra, ha létrejön az egységes párt?

A jelenlegi egyezség alapján, amit az MKP OT is jóváhagyott, az egyesített helyi szervezetek döntenek a jelöltekről. Ám ha valamelyik platformnak kételyei vannak a jelöltállítással kapcsolatban, fellebbezhet a járási elnökségen. Itt pedig 50 százalék plusz egy szavazatot kell megszereznie a jelöltségre pályázó személyeknek, hogy jelöltek legyenek. Ugyanakkor lesznek kiemelt települések, ahol egy ilyen esetben az országos elnökség dönt. Ezeknek a településeknek a listáját, a platformként tovább létező MKP, Híd és az Összefogás javaslatára, a Szövetség országos elnöksége állítja össze. A jelöltállításra vonatkozó fellebbezéskor ezekenn településeken is 50 százalék plusz egy szavazat kell ahhoz, hogy valaki a helyi szervezet döntése alapján jelölt maradjon. Ismétlem, ez jelentős visszalépés az MKP-tól, hiszen helyi és megyei szinten mi vagyunk a legerősebbek, így feltehetően a mi jelöltjeink leszek azok, akiket megkérdőjelezhet a másik két partner. De tény az is, hogy egyes helyeken nekünk fog kelleni átadnunk bizonyos tisztségeket. Dunaszerdahelyen például a megyei választáson nyolcból nyolc képviselőt tudtunk állítani. Világos, hogy ha az egység létrejön, akkor itt valahol engednünk kell.

Mit lehet tudni ezen kiemelt települések listájáról?
Ez még nem alakult ki, ez a platformokon múlik, ezért most erre nem tudok válaszolni.

Vannak annyira működőképes állapotban az MKP struktúrái, hogy azokat változtatások nélkül érdemes legyen átmenteni az esetlegesen megalakuló közös pártba? Rossz nyelvek szerint sok olyan MKP-tag van, akinek a nevére nemcsak tagkönyvet, hanem halotti bizonyítványt is kiállítottak már.

Ezt tényleg csak a rossz nyelvek mondják. A regisztráció a pártba helyi szinten kezdődik, járási szinten folytatódik és országos szinten fejeződik be, illetve az ellenőrzési mechanizmusok is megvannak. Inkább kevésbé aktív tagokról beszélhetünk, ezzel a gonddal hosszú évek óta küszködik az MKP. Természetesen demokratikus párt is vagyunk, mindenki maga dönti el, be kíván-e lépni a közös pártba, a Szövetségbe a platform tagjaként, vagy sem. Mindenkitől nyilatkozatot fogunk kérni, tagja kíván-e lenni a Szövetségnek, vagy sem.

Visszatérve a tárgyalás folyamatára, az MKP Országos Tanácsa több olyan feltételhez kötötte az egyesülést, amelyekben az egy éve tárgyaló delegációk nem állapodtak meg, és valószínűleg nehezen is fogadnák el. Elég csak a területi önkormányzatiságot vagy a magyar tárgyalási nyelvet említeni, amelyek a Híd számára problémásak, ha nem elfogadhatatlanok lehetnek. Mit mondana azoknak, akik azt gondolhatják, hogy ezzel az MKP gyakorlatilag hátba szúrta a tárgyalópartnereit?

Nem szúrtuk hátba a tárgyalópartnereinket, mert a tárgyalás nyelvének és a programnak a kérdése még nyitva volt. Az MKP a közös párt nevével kapcsolatban visszalépett, hiszen nem Magyar Szövetségről, hanem Szövetségről beszélünk. Ugyanakkor a formáció magyar attribútumainak meg kell maradniuk, ebbe a tárgyalás nyelve is beletartozik. Ha lesznek a pártnak nem magyarul beszélő tagjai, adjuk meg a lehetőséget, hogy azt a nyelvet használják, amely a legkézenfekvőbb az adott helyzetben. Erre több megoldás lehet, például hogy az illetékes szervek szavaznak a magyaron kívül egy másik nyelv használatáról is, illetve a magyar nyelvhasználat mellett közmegegyezéssel más nyelv is használható a Szövetség egyes fórumain. Ez szerintem az MKP számára elfogadható, de ragaszkodni fogunk a magyarnyelv-használathoz. A Híd tárgyalóküldöttsége a nyelvhasználat kérdésében mindig a potenciális ruszin párttagokkal érvel. Ugyanakkor a ruszinok lakta Eperjesi kerületben a Híd összesen 2700 szavazatot kapott, amiből nem lehet tudni, mennyi a ruszin és mennyi a szlovák. Ez azt is jelenti, hogy a Szövetségnek elhanyagolható támogatottsága lesz a ruszin oldalról. Mi nem a ruszin támogatók révén tudunk bejutni a parlamentbe, ez csak egy színfolt lesz. Azért juthatunk be, mert egy magyar listát tudunk a választók elé tenni, nem kampányolunk egymás ellen.

A területi önkormányzatiság is szerepel azon feltételek között, amelyekhez az MKP ragaszkodik, a Híd számára azonban valószínűleg gondot okoz. A külső szemlélőnek úgy tűnhet, ez a feltétel arra való, hogy kényszerhelyzet elé állítsa a Hidat.

Ez nem így van. A területi önkormányzatiság nem öncélú, hanem a megmaradásunk alapja. Ma nincs olyan szlovák politikai erő, amely támogatná a területi önkormányzatiság gondolatát. De nekünk nem a szlovák elvárások, hanem a megmaradásunk alapján kell politizálnunk. Romániában az RMDSZ sem tudja megvalósítani a területi önkormányzatiságot, mégsem veszi ki a programjából. Nekünk is ezzel kell kezdeni a szlovák partnerekkel való tárgyalásokat. Nem ultimátumként fogalmazzuk meg, hanem a megmaradásunk zálogaként. A 2012-ben a Kerekasztal, az MKP és a Híd által aláírt úgynevezett Kisebbségi Minimumban is megtalálható a területi önkormányzatiság lazább megfogalmazása. Ha ezen egy kicsit tudunk erősíteni, akkor ebben a kérdésben is megtalálhatjuk a kompromisszumot. Azon igyekszünk, hogy találjuk meg azt a megfogalmazást, ami elfogadható a Híd számára is.

Mi értelme van annak, hogy az MKP nevében egy bizottság egyeztet a másik két partnerrel, ha az ezen delegáció által megtárgyalt feltételrendszert ilyen könnyen felrúgja az Országos Tanács? Hiszen ezt úgy is lehet értelmezni, hogy a tárgyalódelegáció csak komolytalan színjátékot játszott.

Ez nem így van. Az OT a tárgyalási nyelv, a logó, a területi önkormányzatiság, a kollektív bűnösség eltörlése témákban megerősítette a tárgyalóküldöttséget, és ezekben nem volt egyezség a hárompárti tárgyalásokon.

A Szövetség szakmai alelnökében ugyanakkor már született hárompárti megállapodás, az MKP OT viszont felülírta.

Mi demokratikus párt vagyunk, korábban is történt már ilyen, az OT és a közgyűlés felülbírálhatja az elnökség döntését. De most is csak ebben a kérdésben történt meg, a Szövetség alelnökének hatásköreiről van szó. Korábban már bejelentettükk, hogy szakmai pozíció lesz, az OT döntése azonban arról szól, hogy ez általános jogkörökkel felruházott tisztség legyen.

Nem rombolja a tárgyalópartnereik bizalmát, ha valamiben megállapodnak, végül mégsem érvényes?

Nem kevésbé rombolja a bizalmat, mint amit ön is említett, az, hogy tavaly karácsony előtt a kétpárti sajtótájékoztatóra hívatlanul odajött a harmadik, és nagy cirkuszt csinált. Az elmúlt egy évben ért néhány ilyen meglepetés, ezzel meg kell tanulni együtt élni.

Milyen további feltételekhez kötötte az MKP Országos Tanácsa a belépést a közös pártba?

Az alapvető célkitűzések között tartjuk napirenden, hogy a Beneš-dekrétumok kollektív bűnösséget kimondó részét el kell törölni a jogrendből. Hiszen látjuk, hogy ennek milyen negatív tulajdonjogi hatásai vannak ma is. Ez eleven kérdés. Őszintén szólva nem is értem, hogy a Hídnak ezzel mi gondja lehet. Remélem, ebben a kérdésben nem az érvényesül, hogy a szlovák elvárásoknak megfelelően politizálunk. Nekünk ugyanis a saját megmaradásunkért kell alakítanunk a politikát. Ez azt jelenti, hogy a Beneš-dekrétumok kollektív bűnösségről szóló részének nincs mit keresnie egy modern ország jogrendjében. Viszont nem érezzük a Híd támogatását, hogy ez bekerüljön a programba.

Ön hol látja a saját helyét az esetlegesen megalakuló közös pártban? Szeretne elnök lenni?

Elnök nem, de elnökségi tag szeretnék lenni.

Van ambíciója a közös pártot képviselni az EP- vagy a megyei választáson?

Megyei szinten mindenképpen szeretném folytatni a munkát, hiszen Nagyszombat megyében 14 képviselőnk van a 40-ből. A megyei után lesz parlamenti választás, ami megmutatja, mennyire vagyunk sikeresek. Néhányszor már elindultam az EP-választáson, a jövőben sem zárom ki, hogy a nevem a listán szerepeljen.

A hárompárti tárgyaláson terítékre került, ki legyen az EP-lista vezetője?

Sajnos igen. A tárgyalások korábbi fázisában abban egyeztünk meg, hogy a Híd adná az EP-lista-vezetőt. Később azonban megváltozott. Ha a listavezetőről nem születik konszenzus a platformok között, akkor előválasztással döntünk a személyéről.

Ön szerint szerepet kell kapnia a közös pártban Gyimesi Györgynek, az OĽaNO magyar nemzetiségű parlamenti képviselőjének?

Már korábban is elmondtam, hogy örülnék, ha a Szövetség listáján lennének azok a személyek, akik meghatározók a közéletünkben. Hiszen az ötszázalékos parlamenti küszöböt nem lesz egyszerű elérni. Gyimesi György az utóbbi időben eléggé egyértelműen kifejezte a magyarságért folytatott politikáját, az ő integrálását tudnám támogatni. Ebbe azonban magának Gyimesinek és legalább egy platformnak is bele kell egyeznie.

Az egyik partner, a Híd elnöke, Sólymos László azonban a lapunknak adott interjúban kijelentette, a pártja politikusai nem lesznek olyan jelöltlistán, amelyen Gyimesi is szerepel. Választani kell: vagy a Híd, vagy Gyimesi. A kettő együtt kizárt. Ön melyiküket választja?

Én azt választom, hogy ne adjunk egymásnak ultimátumokat. Ha egyesek azt mondták, hogy az MKP OT által megfogalmazott feltételek ultimátumot jelentenek, akkor a Gyimesi személyére vonatkozó kitétel micsoda? Ha tehát a közös pártban valamelyik platform azt mondja, hogy a jelöltjeként Gyimesit a listán szeretné látni, akkor a másik két platformnak nincs módja arra, hogy ne fogadja el. Egyezség van arról, hogy minden platform önállóan dönt a jelöltjeiről. Persze, a Híd dönthet úgy is, hogy kiszáll a közös pártból, de ennek nem látom értelmét. Meg kell tartanunk azt, hogy a platformok önállóan döntik el, kik a jelöltjei. Ha akár az MKP, akár az Összefogás javasolni fogja Gyimesi Györgyöt, akkor a másik két platformnak ebbe nincs beleszólása.

Sólymos László ön szerint végül el fogja fogadni, hogy Gyimesivel közös listán szerepeljen?

Nem tudom, de érvényesülnie kell, hogy nem fogjuk káderezni egymás jelöltjeit, mert az a pokolba vetető út. Hiszen akkor mi is kijelenthetnének, mely hidasokkal nem közösködünk, mások meg feltételül szabhatnák, mely MKP-sokkal nem akarnak együttműködni.

Ez nem ugyanolyan szigorú feltétel, mint amikor a Híd elnöke azt mondja, hogy Gyimesivel nem fognak egy listán szerepelni?

Megegyeztünk abban, hogy a platformok jelöltjeit kölcsönösen elfogadjuk. Ha elkezdünk káderezni, akkor az egyezségnek ez a része nem érvényes.

Ez azt jelenti, hogy az MKP-nak elfogadható lenne, hogy a közös listán mondjuk Bugár Béla is szerepeljen?

Nincs beleszólásunk abba, hogy a Híd platformja kit fog jelölni. A felvidéki magyar politikának azonban van egyfajta fejlődési íve, amelybe nem hiszem, hogy beleférne Bugár Béla felvétele a szövetség listájára. Hiszen ő maga is elmondta, már visszavonul, nem kíván aktívan politizálni.

Az, hogy „nem hiszi, hogy Bugár Bélának a Szövetség listáján való indulása belefér” nem pon káderezés?

Azt mondtam, hogy van egy bizonyos fejlődése a szlovákiai magyar politikának. Ha a Híd úgy dönt, hogy Bugár Béla rajta lesz a listán, ezt akkor fogjuk értékelni. Nem érzem úgy, hogy ez jelen pillanatban téma lenne a Hídban.

Visszatérve a közös párt létrehozására: kudarcnak tekinthető, ha az önkormányzati és a megyei választásra nem tud ez az alakulóban lévő politikai szubjektum közös listákat álltani, koordináltan indulni?

Kizárom, hogy a megyei és a helyhatósági választáson nem koordináltan fog fellépni ez a három párt. Szerintem addigra meg is alakul a Szövetség, de ha nem, akkor is koordináljuk az indulást. Kudarcnak azt tekinteném, ha a 2024-es parlamenti választás után nem lenne magyar párt a parlamentben.

Ha a következő parlamenti választás előtt az MKP, a Híd és az Összefogás nem tud közös listát állítani, el tudja képzelni, hogy az MKP, esetleg az Összefogással közösen, az OĽaNO listáján mérettetné meg magát?

Nem tudom elképzelni ezt a lehetőséget. A legutóbbi parlamenti választás előtt számomra még nyitott kérdés volt, hogy az MKP koalícióban induljon-e az OĽaNO-val. Ma már nekem ez nem kérdés, önállóan kell bejutnunk a parlamentbe. A 2020-as választás előtt még volt egy Híd, amely önállóan indult és volt egy MKP. Így teljesen világos volt, hogy nagy valószínűség szerint nem lesz parlamenti képviseletünk, ezért merült fel lehetőségként, hogy az OĽaNO-val koalícióban induljunk. Ez ma már nem érvényes, egy egységes magyar jelöltlista összeállítása a cél.

De ha ez nem sikerül, ki tudja zárni, hogy az MKP az OĽaNO listáján induljon?

Mivel meggyőződésem, hogy lesz egy egységes magyar lista, ezért ki tudom zárni, hogy az OĽaNO-val együtt induljunk.

Végül beszéljünk a szlovák kormányról is. Ön Igor Matovič tanácsadója volt. Hogyan értékeli a magyar közösség szempontjából Matovič és Eduard Heger kormányát? Mit adott nekünk ez a két kabinet?

A Matovič-kabinet nagyon jól indított, a magyar közösséget érintő, komoly dolgok kerültek be a kormányprogramba. Így például az, hogy legyen egy nemzetiségi törvény, kisebbségi hivatal, illetve, hogy bővüljön a magyar nyelvhasználat Nagyszombat és Nyitra megyében. Más kérdés azonban, hogy a megvalósításuk késik. Ennek lehet objektív oka is, például a világjárvány mellett sok minden mást nem tudott ez a kormány kezelni, de ez most már nem lehet kifogás. A kormányzásból eltelt lassan másfél év, az említett kérdéseket a kormánynak meg kell oldania, különben üres ígéretek maradnak. Nem szabad lebecsülni azt sem, hogy Matovič miniszterelnökként azt mondta, esetünkben indokolt a magyar közösség kifejezés használata a kisebbség szó helyett. Ez előrelépés a társnemzeti státusz felé, ugyanis a szlovák jogrend csak kisebbséget ismer. Ugyanakkor tény, hogy a kulturális tárcánál a kisebbségi osztály leépítése és a Kisebbségi Kulturális Alap vezetőjének kérdése mindenkinek csalódást okozott. Ez már Heger miniszterelnök hivatali idejében történt. Bízom benne, vele is lesz mód beszélni, amikor elmondhatjuk, hogy számunkra mi fontos. Sokszor nemcsak nacionalizmus van ezen döntések mögött, hanem a mi ügyeinknek a felületes ismerete. Ezért is rendkívül fontos, hogy bent legyünk a kormányban.
 

Az ön által említett lépéseken túl a kormány például leállította a déli útfejlesztéseket is és a kettős állampolgárságot tiltó törvény jelenlegi formáját megerősítették. Nem érzi úgy, hogy a magyar közösség számára csalódás a választás óta hivatalban lévő új kormányok működése?

Nem egy évet kell értékelni, hanem mindig a négyéves kormányzati ciklust. De ezzel együtt is valószínű, hogy nem az elvárásoknak megfelelősen fog ez a kormány teljesíteni. A közlekedési kérdéseknél azonban én árnyaltabban fogalmaznék. A pénzügyminisztériumhoz tartozó Értéket a Pénzért Egység felállított egy sorrendet, amely szerint a közlekedési minisztérium halad. Ez nem politikai döntés volt, hanem eléggé szerencsétlen, adminisztratív, technokrata döntés. Hiszen mindenki tudja, hogy a lista első helyén lévő lévai elkerülő út nem az ország legnagyobb közlekedési problémája. A sorrendben az R7-es gyorsforgalmi út folytatása egyébként nincs olyan rossz helyen. A miniszter szerint nem politikai, hanem pénzkérdés ennek az úthálózatnak a folytatása. Az azonban, hogy az állampolgársági jogszabállyal kezdte a kormány a tényleges törvénykezést, rendkívül szerencsétlen lépés volt. Annak idején a miniszterelnöknek is elmondtam, hogy ehhez valamilyen, a magyar közösség számára pozitív dolgot hozzá kellett volna tenni, de ez nem történt meg.

Tehát csalódás ez a bő egy év, vagy sem?

Az elvárásoknak nem megfelelő, de van néhány olyan dolog, amely a jövőre nézve hivatkozási alap. Ilyen a kormányprogram és a közösség elismerése politikai szinten. Ha mérlegre tesszük a dolgokat, akkor több tartozik a csalódás kategóriába. De fel kell fedezni azokat a dolgokat, amelyekkre hivatkozni tudunk.