Beiratkozási eredmények és ami mögöttük van

A lap szerkesztőinek e téma iránti elkötelezettségét jelzi az a néhány hónappal ezelőtti kezdeményezés is, melynek során az óvodás csoportok fényképeinek közlése segítségével térképezték fel a jövendőbeli magyar iskolásokat.

A közölt – lekérdezésen alapuló – adatok figyelemfelkeltő szerepe jelentős, amely másokat is további adatgyűjtésre és az összefüggések vizsgálatára sarkallhat. A közölt eredmények összesítése elmaradt ugyan, de egyéb információkból kimutatható, hogy az eddig beiratkozott magyar elsősök száma az e szempontból lényegesen sikeresebb előző évfolyamhoz képest mintegy másfélszáz diákkal visszaesett. Annak ellenére, hogy a tavalyit megelőző tíz év beiratkozási eredményei mind rosszabbak az ideinél, elégedettségre semmi okunk sincs, hiszen a legszerényebb becslések szerint is legalább húsz százalékban szlovák iskolát látogató magyar nemzetiségűként számon tartott diákok száma a mostani, nemzetiségpolitikailag viszonylag nyugodt, a szabad iskolaválasztást biztosító körülmények ellenére nem mutat csökkenést.

Amennyiben a számokat alaposabb elemzésnek szeretnénk alávetni, az adatokat egyrészt össze kell vetnünk a születések demográfiai hullámzásával, másrészt kérlelhetetlenül szembe kell néznünk az asszimilációs folyamat reális mutatóival. Ez viszont feltételezi az összehasonlítást a szlovák iskolák, illetve a szlovák iskolába beíratott magyar nemzetiségű diákok eredményeivel. Néhány régióban helyi kezdeményezésre születtek ugyan ilyen kimutatások, de átfogó és nyilvános statisztikai adatszolgáltatásról ezen a téren nem beszélhetünk. Az adatvédelmi törvények térnyerésével az ilyen jellegű adatok nyilvántartásának előreláthatólag további korlátozásai léphetnek majd érvénybe.

A beiratkozás kérdésében ingadozó és befolyásolható szülők egy része – származásából adódóan, a vegyes házasságok miatt vagy az anyanyelvi oktatásból való kimaradása okán – az identitás-megőrzés és -váltás különböző szintjén áll, s ez érthetően kihat döntésére. Arra azonban nehéz magyarázatot találni, amikor valaki ezen okok híján magyarként, csupán a könnyebb érvényesülés, a gyorsabb előmenetel csalfa délibábját követve, saját önfeladásával akarja megalapozni gyermeke jövőjét.

Az elsajátítandó készségek és a tudás anyanyelvi megalapozásának és rögzítésének fontosságát Comenius mester ténykedése óta ezeken a szülőkön kívül senki nem kérdőjelezte meg. E pedagógiai elvre építik felvilágosító tevékenységüket a kisebbségi politikai, kulturális és civil szervezetek is.

A beiratkozások eredményeinek figyelemmel követését és az ezzel kapcsolatos tájékoztató munkát a beiratkozási program keretében az elmúlt évtizedben elsősorban a Rákóczi Szövetség kezdeményezéseként létrejött Város és Vidéke Célalapok és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége koordinálták, mely egyéb tényezők mellett hozzájárult ahhoz, hogy a magyar iskolák térvesztését sikerült megállítani, illetve mérsékelni.

1998-tól az Illyés Közalapítvány éveken át anyagilag is támogatta a program megvalósulását, melynek során az óvodákban és iskolákban közösségi programok jöhettek létre, oktatással kapcsolatos kiadványok, ismeretterjesztő anyagok születtek, régiókra vonatkozó adatbázisok feldolgozására került sor, ajándékcsomagok jutottak el az első osztályosokhoz. A hiányos magyar iskolahálózat miatt fontos eseményként tartjuk számon a kilencvenes évek magán szaktanintézeteinek és egyházi kisiskoláinak létrejöttét is.

Tavaly óta a Pázmány Péter Alapítványon keresztül jelentős magyarországi támogatás érkezik az iskolák szülői szövetségei számára is. A magyar iskolát látogató diákok részére biztosított támogatás nagymértékben csökkenti a szülők iskolai kiadásait, többek között a tanszerek beszerzését, a színházlátogatások és a tanulmányi kirándulások megvalósítását. Ezenkívül jut forrás a szakköri foglalkozásokra, versenyek szervezésére, művészeti diákcsoportok működtetésére, tansegédeszközök beszerzésére is, melyek jótékony hatással vannak az iskolák szakmai színvonalára, közvetve pedig az identitás megőrzésére vagy akár a diákok közti szociális feszültségek csökkentésére is. A támogatások kiterjesztése az óvodákra minden bizonnyal szintén pozitívan hatna a beiratkozási mutatókra.

Az egyes településekre vonatkozó adatokat háttérmagyarázattal közli a lap, rámutatva a régiók sajátos gondjaira. Ezen a nyomvonalon kellene elindulni, és településenként, faluközösségenként kéne a helybelieknek – az óvoda- és iskolaigazgatónak, a polgármesternek, a pedagógusoknak, az önkormányzati képviselőknek, a plébánosnak és a tiszteletesnek, a civil szervezetek vezetőinek, a szülőknek – megbeszélni az adott községben az iskolafejlesztés további fázisait, melynek megvalósítása később előnyösen befolyásolhatná a szülők iskolaválasztással kapcsolatos döntését.

Szükséges feltérképezni minden lehetséges külső hatást, és a cél megvalósulásának érdekében ki kell használni minden helyi erőforrást. Nem kétséges, hogy az iskolai épületek és a fenntartói jogkörök átruházásával, valamint a finanszírozási törvények szigorodásával a községek költségvetésére nyűgként nehezedik az iskola működtetése. Az ebből kivezető út – az állami források növelésének érdekében teendő lépések mellett – csakis egy kellően átgondolt településenkénti, illetve kistérségi iskolaügyi stratégiára épülő cselekvés lehet, melyben az iskola személyi és tárgyi ellátottsága, a sok esetben elkerülhetetlenül szükséges iskolabusz beszerzése mellett éppen olyan jelentőséggel kell bírnia annak is, hogy a helyi ismeretek megjelenjenek a tananyagban, vagy az, hogy a pedagógiai elvekkel alátámasztott anyanyelvi oktatás fontossága ne tizedrangú kérdésként merüljön fel.

A kisiskolák fokozottabb veszélyben vannak. A kedvezményezett finanszírozás átmeneti időszaka gyorsan eltelik, mely után kevés önkormányzat lesz képes megtartani családias hangulatú kisiskoláját. A mostani aszimmetrikus multikulturális környezetben a szlovák-magyar közös igazgatású iskolák gondjai is ismertek, sok településen pedig a roma gyermekek elhúzódó szociális felzárkóztatása az akadálya a magyar szülők iskolával szemben tanúsított idegenkedésének. Ahol viszont megszűnik a magyar kisiskola, ott megállíthatatlanul felgyorsul az asszimiláció.

A nyelvhatáron és a szórványban élők sajátos küzdelmet folytatnak a nyelvhasználati jogok érvényesüléséért. Itt a hagyományok továbbéltetésével, illetve újjáélesztésével igyekeznek mérsékelni a vegyes házasságok szaporodó számából adódó kisebbségi népességfogyást, szerencsésebb helyen pedig kollégium várja a szórványvidék érdeklődő diákjait.

Ma már mindenki számára világos, hogy a normatív finanszírozás miatt az iskolák között versengés folyik a diákért. Nem mindegy ugyanis, hogy a fejkvóta alapján milyen támogatásban részesül egyik-másik iskola. Az iskola vezetésének tehát már pusztán gazdasági megfontolásokból is elemi érdeke, hogy az iskola hatékonyabb népszerűsítésével, újszerű programokkal, a lakosság felé nyitással növelje a diáklétszámot.

Sokrétűbb együttműködés az óvodával, játszóház, napközi, gyermek művészeti csoportok működtetése, szülők, nagyszülők bevonása a hagyományápolásba, a szakköri foglalkozásokba és a szabadidős tevékenységbe, óvoda- és iskolabálok szervezése, gyermekműsorok bemutatása évfordulók, ünnepségek alkalmából, mai és egykori sikeres diákok eredményeinek propagálása, diáklap megjelentetése, szakemberek bevonása a szülők körében végzett felvilágosító tevékenységbe, klubok működtetése és sportfoglalkozások felkínálása a fiatal családok, anyasági szabadságon levő anyukák részére – mind-mind olyan ötlet, melyet az ország számos településén folyamatosan sikerrel alkalmaznak.

Akad eset, amikor az ingadozó szülő az iskola színvonalára hivatkozva dönt gyermeke sorsáról. Ilyenkor azt ajánlhatjuk, hogy a szülő használja ki az iskola invitálását, vegyen részt gyermekével a nyitott napok programjain, tájékozódjon az iskola diákjainak továbbtanulási arányszámairól, országos mérési és versenyeredményeiről, érdeklődjön a pedagógusok szakképzettségéről, követelményrendszeréről, módszereiről, az iskola szabadidős tevékenységi kínálatáról, felszereltségéről.

Az előrelátóbb szülők már a beiratkozás során számolnak a gyermekek későbbi továbbtanulási lehetőségeivel. Ott, ahol a régión belül napi beutazással elérhető vonzó kínálat van, ahol létezik magyar nyelvű gimnázium, szaktanintézet esetleg szakközépiskola, a szülők megoldottnak látják az érettségiig, illetve a szakvizsgáig a gyermek iskolalátogatásával reájuk háruló gondokat. Kedvező hatással lehetnek a szülőkre a magyar nyelvű magán szaktanintézetek is. Kár, hogy ezen iskolák többségének tandíjmentessége kevésbé ismert a szülők előtt, és – sokszor éppen ebből az okból kifolyólag – még mindig előtérbe helyezik a szlovák nyelven oktató állami szaktanintézeteket.

Nehezen értelmezhető az a tény, hogy a magyarok által lakott kompakt területeken is jelentős a magukat magyar nemzetiségűnek valló szülők körében a szlovák nyelvű iskola választása. A múltban a szlovák nyelv jobb elsajátításának a szándékát fedezhettük fel ilyen esetekben, de a szülők saját kudarcélményeinek válaszreakciójaként is értelmezhető volt a jelenség. Ma azonban a magyar iskolákban is színvonalas szlováknyelvoktatás segíti a társadalmi beilleszkedést és/vagy a továbbtanulási szándékot. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy újabban a magyar nyelvű egyetemi oktatás bővülésével mind Komáromban, mind Nyitrán szívesen látják a magyar iskolában érettségizett diákokat. Számukra ezenkívül nyitva állnak a magyarországi egyetemek kapui is.

Közösségünk az elmúlt időszakban sajnos nem a nagyszerű népesedési és gazdasági eredményt felmutató írekhez hasonló módon válaszolt a természetes szaporulat csökkenése és az asszimiláció nyomán fellépő népességfogyásra. A gyermekvállalás azonban elsősorban személyes és családi ügy. Az anyaság kérdéskörének és rangjának azonban sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelnünk iskoláinkban és családjainkban.

Ami pedig a közéletet illeti: vezetőinknek nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a kistérségek gondjaira és a szociális feszültségek csökkentésére. Anyanyelvhasználati szokásaink közéleti térnyerésével, valamint egy világosabb közösségi jövőkép felvázolásával és kitartó követésével talán a jövőben jobban fog sikerülni hitben megerősíteni azokat, akik az iskolai beíratások során ma még a közösségre visszaható, önazonosság-feladó magatartás foglyai.

A szerző a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének az elnöke