Bárdos: A kormányváltó erők kerekednek felül

• Az interjúból megtudják, Bárdos szerint hogyan fulladtak kudarcba a Híd és az MKP közötti tárgyalások. 
• Az MKÖ listavezetője arról is beszélt, mennyire elégedett a pártszövetség által állított listával. 
• Azt is megkérdeztük, vajon a továbbiakban az MKP, vagy az MKÖ a Fidesz magyarországi kormánypárt partnere? 
• Végül pedig a Csemadok és a politika viszonyáról beszélgettünk. 

Min bukott meg, hogy az MKP és a Híd egy közös blokkban induljon a parlamenti választáson, kinek a felelőssége ez? 

Egyértelműen azon bukott meg, hogy a Híd egy pártok közötti egyezséget akart az MKP-val és nem volt hajlandó nyitni a többiek irányába. Majdhogynem kizárásos alapon, egy kettős pártpaktumban gondolkodtak, amely a Híd szatelitpártjának, az MKDSZ-nek a listáján indult volna. Ez pedig elfogadhatatlan, ha nincsenek személyi változások, ha nincs új program, ha nincsenek egyértelmű válaszok arra, hogy mit akarunk és miért. Ennek szerintem az ő részükről az lett volna az üzenete, hogy a két párt paktumot köt, a többiek pedig kívül maradnak. Így politikai győzelemnek lehetett volna elkönyvelni, hogy a két nagyobb párt legyűrte a többieket. Azonban az, amit a Híd akart, köszönőviszonyban sem volt a Szlovákiában élő magyarok elvárásával, akik változásokat igényelnek. A Híd 2016-ban belépett ebbe a – mondjuk úgy – szokatlan összetételű kormánykoalícióba, annak ellenére, hogy mást mondtak korábban. Ez után jött a Kuciak-gyilkosság, amelyet pedig a harmadik mondatos megoldás követett. Ekkor annak ellenére, hogy kormányváltásról beszéltek, a kormányban maradtak. Ezt követően elképzelhetetlen és elfogadhatatlan lett volna egy olyan pártpaktum, amely mögé nem tudott volna odaállni a választó. Az a választó, aki változást és kormányváltást akar.

A tárgyalások során az MKP egyértelműen azt kérte, hogy ne pártpaktumot hozzunk létre, hanem nyissunk a többiek felé. Azt kértük, hogy az októberben terítéken lévő megoldás javaslat, amely a Régiók Pártja Híd MKP nevű választási pártról szólt, valóban egy kiindulási alapot szolgáltasson és bővíthető legyen. Hiszen akkor már ott volt a Magyar Fórumon kívül az Összefogás is. Nem beszélve arról, hogy a választó az ilyen, két párt paktumára épülő megoldást nem tudta volna elfogadni. Nem pártokban és egyénekben kell gondolkodni, hanem közösségben és a Régiók Pártja megoldásból szerintem a Híd részéről ez a gondolkodás hiányzott. Azt kértük, hogy bővítsük ötoldalúra az egyeztetéseket. Hangsúlyosan kértük, hogy tegyük egyértelművé, kivel tudjuk elképzelni az együttműködést, kivel nem. Nem árulhatunk zsákbamacskát. A választónak joga van tudni, hogy akire a szavazatát adja, hogyan fog azzal gazdálkodni. Nem lehet még egyszer azt a hibát elkövetni, hogy mást mondunk a választás előtt és mást csinálunk utána. Az ötoldalú tárgyalásokkor aztán már egyértelműen láttam, hogy a Híd nem gondolja komolyan az együttműködést. Ha őszintén keresték volna az együttműködést, akkor a pártelnök, vagy a mostani listavezető részt vett volna a tárgyalásokon. De egyikük sem volt ott. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy ha ők nem tudják a pártelképzeléseiket lenyomni a többiek torkán, akkor ők ebből nem kérnek. Ki kell mondani, nem voltak hajlandóak elengedni a Smer kezét. 

Október 22-én, amikor az MKP vezetése elutasította a választási pártban való indulást, ön milyen álláspontot képviselt? 

Nem csak én, az egész MKP egyértelműen azt az álláspontot képviselte, hogy csakis egy széles összefogásban lehet elindulni, amely nem egy pártpaktum. A közösség érdekében egy olyan pártszövetséget kell kötni, ahol mindenki megtalálja a helyét. Azonban a Hídban levők nem tudták elképzelni, hogy a Magyar Fórum vagy az Összefogás emberei ott legyenek. A Híd részéről az lett volna a megoldás, hogy esetleg egy helyet adnak valakinek, de a Magyar Fórum szóba sem jöhet. Ez a kizárólagosság, a pártban való gondolkodás, a választók igényeinek figyelmen kívül hagyása szerintem súlyos hiba. Az MKP részéről jó döntés az, amikor ragaszkodott ahhoz, hogy ki kell bővíteni a tárgylásokat, ott lesz mindenki és egyenrangúként tárgyalhasson. És a választókra bízzuk a döntést. Aztán amikor elérkeztünk a választási párt nevének a megváltoztatására vonatkozó határidőig, reggel még egyszer összehívtuk az öt pártot. Akkor a Híd a végső elkeseredésében előállt azzal a javaslattal, hogy a Smer mellett zárjuk ki az OĽaNO-t is a választás után együttműködésből. De kérem, hol itt a párhuzam? A Smer korábban évekig egyedül kormányzott, az OĽaNO meg egy ellenzéki párt. A napokban kezdődött a Kuciak-per. Az, ami ez után a kettős gyilkosság után a felszínre került, egyértelművé tette, hogy nem lehet folytatni azt, ami eddig volt, kormányváltással kell visszaállítani a jogállamot. A kis lépések, a kivárás taktikája nem hozza meg a kívánt eredményt, hiszen az asszimiláció túl gyors. Változtatni csak akkor lehet, ha a mostani garnitúrát lecseréli a választó. A smeresekkel és az SNS-szel nem lehet változást elérni. 

A pártok közötti tárgyalássorozat eredménye végül az lett, hogy a felek két blokkba tömörülve vágnak neki a választásnak. Felelősnek tartja magát abban, hogy nem jött létre az együttműködés? 

Én egyértelműen mindig az összefogás mellett tettem le a voksom. Minden megnyilvánulásom egyértelművé tette, hogy országos megmérettetésen egy listán kellene indulni. Nagyon sajnálom, hogy nem jött létre az együttműködés. De ki kell mondani, akik nem akartak megegyezni, azokkal nem lehetett megegyezni. Akik csak magukban gondolkodnak és nem hajlandóak személyi változtatásokra, azokkal nem lehet hiteles közös listát összeállítani, amelynek az elején csak ők vannak. Ha csak egy pártpaktum jött volna létre, megmondom őszintén, én nem indultam volna a választáson. Én az elejétől fogva meg akartam egyezni, de nem minden áron. 

Miért éppen önt jelölte az MKP listavezetőnek, ami által a Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) listavezetője lett? Mikor és ki kérte fel? 

Az, hogy én lettem a listavezető, nem csak az MKP-nak, hanem a másik két szubjektumnak is a javaslata volt. Nekem nem voltak ilyen ambícióim, én nem akartam listavezető lenni. Sokkal jobban örültem volna, ha egy fiatal új szereplő van az élen. Mindhárom pártnak az lett végül az álláspontja, hogy olyan tapasztalt jelölt legyen a lista élére, akinek van kommunikációs tapasztalata. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy hat éve első magyar jelöltként elindultam az állmafőválasztáson, a támogatásom pedig akkor meghaladta az öt százalékot. Az akkori kommunikációm nem csak egy pártra, hanem az egész közösségünkre, de a más nemzetiségűekre is kiterjedt, már akkor is az összefogásról szólt. Ezt én hosszú ideje fontosnak tartom. 

Az MKP vezetése tehát elutasította, hogy pártpaktum keretében a Régiók Pártja választási formációban a Híddal közösen induljon, ami végeredményben az Összefogást és a Magyar Fórumot hozta helyzetbe. Önnek jó kapcsolata van az Összefogás alapítóival. Mit mondana annak a választónak, aki azt kérdezné, hogy az MKP-nak a Régiók Pártjára adott elutasítása vajon nem azért volt-e, hogy az Összefogást hozza helyzetbe, másrészt, hogy ön lehessen a listavezető? 

Ez nem igaz, nem az MKP utasította el a minden szereplővel való összefogást. A Híd akart kizárólagosságra törekedni. Ilyen szempontból tiszta a lelkiismeretem. Amikor a pártpaktum meg akart születni, az indítványomra került bele, hogy az csak egy javaslat legyen és bővítsük ki ötszereplősre a tárgyalásokat. Ezt csak nyögvenyelősen fogadta el a Híd, az MKP azonban mellém állt. Amikor az első körben nem tudott megállapodni a Híd és az MKP, nyilvánvalóvá vált, hogy kell egy új platform. Ezért én nagyon örültem annak, hogy a fiatalok úgy gondolták, létrehoznak egy platformot, ahol mindenki helyet kaphat. Ezt az elképzelést azonban ellentámadásnak vették a Hídban. Pedig nem erről volt szó. Hiszen, ha a Híd tagjainak tiszta a lelkiismerete és őszintén akarják a közösséget képviselni, akkor miért nem mentek bele egy olyan, több szubjektumot magába foglaló megoldásba, amelynek keretében végül a karikázás által a választó dönthet arról, ki jut be és ki nem. A Híd vezetői úgy viselkedtek, mintha csak az ő megoldásuk lenne jó. Nem az Összefogás tette lehetetlenné az együttműködést, hanem a Hídban lévő személyek, akik nem voltak hajlandóak a korábbi hibákért se személyi konzekvenciákat levonni, sem a háttérbe vonulni, sem lehetőséget adni a többieknek. A Híd próbálja elhitetni a történtekről, hogy valakik megpuccsolták a két nagyobb párt együttműködését. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, az, hogy nem jött össze az MKP és a Híd közös indulása amiatt volt, mert a Híd nem engedte el a Smer kezét, nem voltak hajlandóak semmiféle önreflexióra, vagy háttérbe vonulásra, hanem azokat a szereplőket is előtérben akarták tartani, akik az ismert esetekben hivbákat követtek el. Ha erre alapult volna egy pártpaktum, a választó azt mondhatta volna, az egész csak arra jó, hogy ott maradhassanak, ahol ma vannak. Mi ezért a nehezebb utat választottuk, nem pártban, hanem közösségben gondolkodunk. 

Ön akkor most MKP-s vagy MKÖ-s politikus? 

A Magyar Közösség Pártjának a tagja vagyok, nem léptem ki és nem fogok kilépni. De be sem léptem semmilyen pártba, hiszen egykor a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak voltam a tagja, amely aztán Magyar Koalíció Pártjára változtatta a nevét. Komolyra fordítva a szót, MKP-snak érzem magam, és fontosnak tartom, hogy az etnikai politizálásnak legyen folytatása és jövője. Büszke vagyok arra, hogy az MKP nyitni tudott és nem pártban gondolkodik, valamint egy emberként megszavazta, hogy a három párt szövetségében indul a választáson. Illetve olyanok is vannak a listán, akik korábban soha egyetlen pártban nem szerepeltek, de ezen a listán mégis elindulnak, pártba azonban nem lépnek be. Az, aki továbbra is csak a pártját akarja megmenteni, annak ez nem fog sikerülni. A párt nem lehet cél, csak eszköz. A közösség érdekérvényesítésének eszköze lehet. A választók pedig dönteni fognak arról, hogy egy pártot, vagy pedig egy szövetséget támogatnak. De a mostani választás mégsem a pártok felszámolásáról szól, hanem arról, hogy egy országos megmérettetésnél csakis egy közös listával kellene indulni. Ezt pedig kompromisszumok nélkül nem lehet létrehozni. 

Hogy viseli a régi MKP-s struktúra, hogy most két másik szubjektummal, az Összefogással és a Magyar Fórummal megállapodva és együttműködve kell kampányolniuk? 

Mindenki egyértelműen tudatosítja, hogy a magyar közösségnek parlamenti képviselet kell. Nem rejtjük véka alá a preferenciaszavazatok fontosságát sem. Az MKP-sok pontosan tudják, hogy a pártnak hoznia kell a támogatottságát és azt is természetesnek tartom, hogy ők az MKP-sokat akarják majd bekarikázni. Ahogy ez az Összefogás és a Magyar Fórum esetében is így van. Közösen csináltuk a programot, amely nem egy pártnak a továbbélését, vagy egyének politikai túlélését, meggazdagodását teszi lehetővé, hanem a közösségnek az érdekképviseletét és régiónk felzárkóztatását. 

Mennyire elégedett az MKÖ listájának az összetételével? Hiszen van a listán olyan személy is, aki korábban MKP-s volt, de a párt megszüntette a tagságát. 

Ez is a listának a nyitottságát mutatja. Egyben ez azt az elvet is tükrözi, hogy ne a párt döntse el, hogy valakinek ott van-e a helye vagy sem, hanem ezt a választóra bízzuk. Nagyon korrektnek tartom azt, hogy azok is lehetőséget kapnak, akik valamilyen okok miatt esetleg máshova kerültek, mint ahol eredetileg politizáltak. Mindenki tudatosította, hogy nem lehet bezárkózni. Így most nem egy párt indul, hanem egy olyan közösségi összefogás, ahol a párton kívülieknek is fontos szerepük van. Nem a többpártrendszer lényegét kérdőjelezem meg, hanem azt mondom, hogy egy országos megmérettetés során meg kell találni az egymáshoz vezető utat. Szerintem ez az utolsó olyan országos megmérettetés, amikor még nem sikerült a teljes összefogás, de az út, amelyen elindultunk, az egységes magyar képviselet kialakítása. 

Az Összefogás már korábban is elmondta, hogy a Smerrel, az SNS-szel, Kotlebáékkal és Harabinnal a választás után biztosan nem fog kormányozni. Mi történne akkor, ha az MKÖ a parlamentbe jutna, és egy patthelyzet alakulna ki, vagyis a Smer nélkül nem lehetne többségi kormányt alakítani? 

Ezt nem csak az Összefogás mondta ki, a három párt között ebben konszenzus alakult ki. Úgy lehetett volna csak megegyezni, ha ezt mindenki akarja. De úgy nem lehet megállapodni, hogy az egyeztetésen a valódi döntéshozók nincsenek jelen. Mi be akarunk és be fogunk jutni a törvényhozásba, egyben azt is elmondtuk, hogy kivel nem lépünk kormányra. Bízom abban, hogy kormányváltó erők kerekednek felül, a szavazók a választás során egyértelművé teszik, hogy abból, ami most van, többet nem kérnek.  

Mi, vagy ki a garanciája annak, hogy a társaság egy esetleges parlamentbe jutás esetén is egységes marad és nem hullik darabjaira, amely darabok aztán akár a Smert is segíthetik a kormányalakításban? Az MKÖ listáján, így az esetleges mandátumszerzők névsorában is a preferenciaszavazatok miatt komoly átrendeződések várhatóak. 

A garancia a szerződésünk. Az együttműködésünk alfája és omegája, hogy egy közös frakciót hozunk létre. A Híd a tárgyalások során például azt akarta, hogy az ő emberük legyen a frakcióvezető. Mi azonban abban állapodtunk meg, hogy a bejutott képviselők maguk közül választják meg a frakcióvezetőt. A 150 jelölt közül mindenki pontosan tudja és vállalta, hogy egy közös frakcióban, nem a Smert támogatva és a közösen elfogadott program szerint fog dolgozni. Teljesen egyértelmű, hogy a megállapodásunk szerint, aki a frakcióban van, az onnan nem ugrik ki és semmilye körülmények között nem támogatja a Smer kormányalakítását. A frakcióvezető pedig együtt fogja tartani a parlamenti képviselőinket. 

Az MKP-nek a Fidesz a stratégiai partnere. Ez az MKÖ-ben hogyan alakul majd? Továbbra is az MKP vezetősége jár majd Pestre tárgyalni, az MKP fogja Szijjártó Péter magyar külügyminisztert fogadni Pozsonyban? 

Az Európai Néppártban (EPP) a Fideszen kívül ott van az MKP, a Híd és a kereszténydemokraták is. A stratégiai partnerség viszont csak az MKP-ra vonatkozik, de nem az MKP indul a választáson. Most az MKÖ listavezetőjeként nyilatkozom és ez úton is meg szeretném köszönni Magyarország kormányának azt a támogatást, amit a szlovákiai magyar oktatás, és kultúra, az egyházak az itteni vállalkozók, pontosabban a Dél-Szlovákiában élők kapnak. A legnagyobb gond az, hogy itt, ahol élünk, Szlovákiában, nem kapunk megfelelő támogatást és nem vagyunk egyenrangúak. A szlovákiai választáson indulunk, az itteni parlamentbe kívánunk bejutni és szülőföldünkön akarunk változtatni az itt élők helyzetén. Nagyon fontosnak tartjuk a szlovák –magyar kapcsolatokat és a visegrádi együttműködést. Az ország irányultságában pedig az európai és az euroatlanti elköteleződést támogatjuk egyértelműen. 

A Fideszhez fűződő stratégiai partnerséggel valamilyen elköteleződések is járnak, ellenkező esetben nem lenne egy ilyen partnerségnek értelme. Ezek az elköteleződések akkor az MKÖ-re is érvényesek? 

Egyértelmű, hogy az MKP a Fidesz stratégiai partnere. Az MKÖ egy választási szövetség, amely még nem mérettette meg magát. Ne szaladjunk előre abban a tekintetben, hogy mi lesz, hogyan lesz. A magyar kormány támogatása nélkül sokkal rosszabb helyzetben ennénk. Bugár Béla az ún. orbanizációval riogatja a választókat, a Fidesz-közgyűlésen Orbán Viktor egyértelműen kimondta, azt szeretné, ha Pellegrini és a Smer sikeres lenne. Tegyük fel a kérdést, ki működik most együtt a Smerrel? Hát nem a Híd? Az MKP stratégiai partnerségének az MKÖ elleni kijátszását inkorrektnek tartom. Bennünket senki nem irányít, ami nem kérdőjelezi meg a magyar–szlovák kapcsolatok fontosságát és azt, hogy mi a magyar nemzethez tartozunk. Azt gondoljuk, hogy az egyéni jogok mellett a kollektív jogoknak is szerepet kell kapniuk. A kisebbségnek ugyanis kollektív jogai is vannak. 

A Híd részéről felmerült a szlovákiai magyar közművelődési intézet megalapítása. Erre a Csemadok elutasítóan reagált. Az MKÖ erre a kérdésre milyen választ adna? 

A programunkban egyértelműen szerepel, hogy a kulturális intézmények hátterét biztosítani kell. Fel kell tenni a kérdést, hogy ha szerintük olyan jó kormányban voltak, eddig ezt miért nem csinálták meg? Miért a választás előtt, marketingfogásként álltak elő ezzel? Ha komolyan gondolták volna, akkor nem így, nem most lépik ezt meg. 

A Híd javaslata elvileg a közművelődési intézményhálózat politikamentesítését is célozza. Ezzel szemben a Csemadok struktúrái jelentős részben egybeesnek az MKP struktúráival, amire ön a legjobb példa, hiszen a kulturális szervezet országos elnökeként, az MKP vezetésének tagja és az MKÖ jelöltlistájának vezetője. 

Az MKÖ listavezetőjeként és a Csemadok elnökeként azt mondom erre, hogy a Csemadok arra fogja ösztönözni a választókat, hogy minél nagyobb számban járuljanak az urnákhoz és szívük szerint döntsék el, hogy kire adják a voksukat. Mi ajánlatot teszünk, elmondjuk a programunkat, de mindenki maga dönti el, kire szavaz. A szervezet nem ad ki parancsot arról, kire szavazzanak a tagjai. A Csemadok azért maradt meg 70 éven át, mert nem pártnak, pártszövetségeknek, vagy kormányoknak akart megfelelni, hanem a közösségnek. A szövetség mozgósít, a szövetség tagjai meg ott politizálnak, ahol akarnak. Ebben nem látok problémát. Az lenne inkább gond, ha eljátszanám, hogy függetlenítem magam a Csemadoktól és kvázi függetlenként ugyanazt fogom csinálni, miközben papíron nem leszek a Csemadok elnöke. Soha nem játszottam ilyen hamis játékot. Amit pedig az ún. ellencsemadok elképzelésével megpróbálnak egyesek megvalósítani, nem korrekt. Ugyanis van egy működő, több mint 53 ezer tagot számláló Csemadok, amely európai elismerésben részesült, a szervezet megkapta az európai polgári díjat, Magyarországon pedig tavaly a Szent István-díjat. Hangsúlyozom, szlovák elismerést azonban nem kapott. Kérdem én, miért? Ha pedig van egy működő szövetség, a kormányzó párt miért nem annak a hátterét próbálja megteremteni? A Csemadokban különböző pártállású emberek vannak és ez így van jól. A Csemadok nem pártban, hanem közösségben gondolkodik.