Barbár éjszaka és a „K akció”

„Az egyszerű emberek nem vették észre, hogy a háttérben milyen szörnyűségek folynak, mert akkoriban az ilyen akciókat gondosan eltitkolták. Csak később tudtuk meg, mi történt, hogy milyen kegyetlenségeket hajtottak végre” – emlékezett vissza kérésünkre Miroslav Kusý politológus, aki abban az időben még iskolába járt. Az ismert emberjogi harcos szerint a barbár kifejezésnél találóbbat nem is lehetett volna találni: az 52 évvel ezelőtti akció a totalitárius rendszer bekeményedésének a kezdetét jelentette. „A XX. században az ilyenfajta barbarizmus mindenkit sokkolt. Diákként az osztálytársaimtól értesültem az eseményekről; némelyek közülük egyik napról a másikra eltűntek, soha nem láttuk őket többé, és nem volt szabad róluk még csak beszélni sem. Egyszerűen tabu volt. Egyetlen »bűnük« vallásosságuk volt. A rendszer próbálta megerősíteni hatalmát, és ki akarta irtani a vallást, az egyházat” – folytatta a professzor. A barbár éjszakát az akkori igazságügyi miniszternek a római katolikus püspökökkel szembeni 1949. februári ultimátuma előzte meg; a tárcavezető követelte, hogy az egyházak nyilvánítsák ki a kormánnyal szembeni egyértelmű lojalitásukat, bocsássanak meg a rendszerrel együttműködő papoknak, illetve bocsássák el soraikból az államellenes cselekedeteikért elítélt egyházi személyiségeket. 1950 márciusának végén, illetve áprilisának elején Prágában egy előre megtervezett bírósági tárgyaláson az egyház tíz képviselőjét ítélték el, egyiküket életfogytiglani szabadságvesztésre. Ezután következett a barbár éjszaka, s tíz nappal később megismételték. 1950 júniusáig 1002 szerzetest gyűjtöttek össze, majd különböző büntető-, illetve átnevelőtáborokba szállították őket. Az egyházi vezetőket a rendőrség többször kihallgatta, folyamatosan zaklatta. A vallási közösségek vagyonát elkobozták, értékes szertartási kellékek és könyvek vándoroltak különféle múzeumokba, könyvtárakba, többet külföldre vittek vagy megsemmisítettek. A szerzeteseket megfosztották emberi jogaiktól, kényszerítették őket, hogy lépjenek ki a rendből. Néhányuknak be kellett lépniük a hadseregbe vagy műszaki segédzászlóaljba. A helyzet 1968-ban némileg javult, de jelentős változás csak 1989 után következett be. Az 1993-ból származó, az ünnep- és emléknapokról szóló jogszabály értelmében a barbár éjszakát megelőző nap – április 13. – emléknapnak, az igazságtalanul üldözöttek napjának számít. (sza, s)