Barátságos ösvények a gyerekeknek szánt betűrengetegben

POLGÁR ANIKÓ

„Én minden könyvemet fejből tudom” – mondja Janikovszky Éva Már iskolás vagyok című művében az évvesztes, ezért az iskolába egy évvel korábban kerülő Danit irigylő Pöszke, arra célozva, hogy tulajdonképpen nem is kell megtanulnia olvasni. A dacos Pöszkét persze titokban nagyon is érdeklik a betűk, s mikor „mirejót” játszanak az áruház előtt, kénytelen elismerni, hogy nemcsak a könyvek, hanem „az utca is tele van betűkkel”.

A mai gyerekek többségét az iskolára előkészítő, a betűket játékos módon megismertető segédeszközök tömege veszi körül: betűk az építőkockákon, ábécés kirakók, matricás munkafüzetek és kifestők, készségfejlesztő játékok, memóriakártyák, nem is beszélve a számítógép billentyűzetéről; de természetesen az utcai feliratok vagy akár a parkoló autók rendszámtáblája is spontán gyakorlási terepet jelenthetnek. A motiváció persze elsődleges, hiszen nem biztos, hogy az élénk színhatásokhoz, villózó képekhez szokott gyerekek szívesen lapozgatnak egy fekete–fehér vagy alig néhány színes rajzot tartalmazó olvasókönyvet.

De a vizuális hatás is megtévesztő lehet, különösen az idegen nyelvből magyarított ábécés könyveknél, melyek kiadói gyakran elfeledkeznek arról, hogy az idegen nyelv logikája még a fordításon is átsejlik, és zavaró lehet a betűket tanuló gyerek számára. Az Alexandra Kiadónak például van olyan olaszból fordított ábécéskönyve, melyben az egyes betűkhöz rendelt képek alapján az olaszul tudók fel tudnák mondani a megfelelő olasz szavakat az eredeti könyv ismerete nékül is, a magyar változat szavai viszont (melyeknek az adott képekhez, ám egy másik nyelv szókészletéhez kellett igazodniuk) gyakran keresettek (az U betűhöz például az UNIFORMIS szó kapcsolódik), vagy a kezdő olvasó számára az idegen kiejtés ismerete nélkül kiolvashatatlanok (a J betűre a könyv a követekező példát hozza: „Nagyszerű sport a JUDO”).

Találkoztam olyan, csehből magyarított iskolaelőkészítő munkafüzettel is (Albatros Kiadó), amely egyik feladatként a végrím jelenségét tanítja a gyerekekkel, s a megadott képek alapján a kétsoros versikék egyik rímszavát kellene megtalálniuk. Az eredetileg feltehetően szórakoztató, játékos feladat a magyarban nemcsak a bugyuta rímek miatt sikkad el, hanem azért is, mert a magyar szövegben az adott szavak nem is kerülnek rímhelyzetbe.

Az üdítő kivételek közé tartozik például a Tessloff és Babilon Kiadó Kisgőzös kirakókönyve, melyben az ábécé megtanulását négy puzzle segíti, s a puzzledarabkáknak nemcsak a képes felülete, hanem a hátoldala is szerepet kap. Az első képnek – mely egy kisgőzöst és egy iskolai táblát ábrázol – a kirakását könnyebben elvégzi az a gyerek, aki a betűtáblázat egyes elemeihez rendelt, lerajzolt fogalmakat s a betűképeket megjegyezte, mert a puzzledarabok hátoldalán az egyes betűk találhatók, a felület pedig, melyre a darabokat rá kell helyezni, a fogalmakat ábrázolja. Az A betűt az alma rajzára kell fektetni, a Z betűt a zebráéra, míg a kisgőzösös kép teljesen el nem takarja az ábécés feladat elemeit.

Persze a betűket nem kell feltétlenül könyvekből vagy munkafüzetekből tanulni: akár gyurmából is elkészíthetjük vagy a homokba is rajzolhatjuk őket. Ez még akkor is hatásos lehet, ha a gyerek, akár Pöszke, nem is érti meg feltétlenül, hogy mindez „mirejó”.