Baleset után az írás – grafológiai és írásszakértői szemszögből

Soha nem tudhatjuk mi vár ránk, és hogy ha elindulunk, akkor visszatérünk-e. Természetesen; nem csak feketében kell látni a dolgokat, mert akkor ki sem tennénk a lábunkat a lakásból, de ez sem megoldás, mert ott is bármi történhet. Tehát csak egyet tudunk tenni, amennyire tőlünk telik: vigyázunk.

„Az ember akkor fedezi fel

magát, amikor megmérkőzik

az akadállyal.” (Saint-Exupery)

A dolog nem ilyen egyszerű. Természetesen ahány „ütközés”, annyiféle baleset létezik, a súlyosság fokától függően. Azt mondják, hogy nincsenek véletlenek, pedig sokszor tényleg csak egy véletlen ásításon, a biztonsági öv bekapcsolásán, egy rossz időben és rossz helyen történt pillanatnyi döntésen múlik életünk. És lehet, hogy nincsenek véletlenek, de vannak vétlenek, akik tényleg figyeltek, óvatosak voltak, és önhibájukon kívül végzetes helyzetbe kerültek.

Azt gondolnánk, hogy ha bekövetkezik egy baleset, akkor sérül a test, jönnek a mentők, következik a kórház, és ha minden jól megy, akkor meggyógyul a sérült, és mehet az élet tovább. Pedig minden megváltozhat: a test, a lélek, a gondolkodás, a kézírás. Hiszen a személyiség változása nélkül nem változik kézírásunk sem, de a test változásai is okozhatnak változást a személyiségben. Ez egy körforgás, mint minden ebben a világegyetemben.

Mint már az előzőekben említettük, a kézírások vizsgálatával nagyon sok tudomány foglalkozik, mindegyik más és más oldalról közelíti meg ezt az agytevékenységet, melynek produktuma a kézírás. Kezünk mozgatja a tollat, de az agyunk irányítja ezt a folyamatot, a szemünk pedig ellenőrzi. E három funkciónak összhangban kell lennie az optimális működés eléréséhez. Ebből következően, ha valamely szervben probléma lép fel, akkor az rögtön kihat a kézírásra is. A fiziológia a kézírások vizsgálatával tanulmányozza a feltételes reflexek kialakulását és azok működési mechanizmusát, míg a neuropszichológia például az agysérülések lokális diagnosztikájában alkalmazza az írás vizsgálatát. A klinikus beteg írásának elemzése alapján hasznos információkat lehet feltárni a betegség meghatározásához, továbbá a terápia hatásának nyomon követéséhez, melyet természetesen orvos szakemberek alkalmaznak. Mindemellett a grafológia az írásjellemzők, írásjegyek vizsgálatával, azok pszichológiai alapokra helyezésével alakít ki teljes személyiségképet a vizsgált személyről, így tudatos és tudattalan jeleket is „megfejthet”, és ezáltal segítséget nyújthat, önmagunk megismerésén keresztül, problémáink „orvoslásában” is.

Szeretnék bemutatni egy esetet. Komoly autóbaleset történt, a vizsgált személy egy hónapig feküdt kómában, lélegeztető gép segítségével tartották életben. Mellkas- és bordatörést szenvedett, sérült a medencecsont, a láb, fejsérülés és zúzódások, és természetesen belső sérülések is voltak. A vizsgált személy erős volt lelkileg, erős volt a hite, elmondása szerint: „még feladata van ezen a földön”. Meggyógyult, kijött a kórházból, és ma már újra dolgozik. A baleset idején 62 éves volt.

Az első írásminta a baleset előtt készült, a második pedig a baleset után 1 évvel. Nagyon szépen visszaállt a kézírás, de mégis vannak – és maradtak benne – olyan változások, melyek a laikus számára is láthatóak, és nem csak a test problémáit mutatják, hanem a személyiség változását is. A vizsgálat természetesen több íráson történt, de itt a két lényegesebbet szeretném bemutatni.

A baleset utáni kézírás nyomatéka sokkal erősebb, hiszen nagyobb erőkifejtés szükséges hozzá, de egyúttal mutatja nekünk az akarat erősségét is. A betűk is nagyobbá váltak, lassabb a mozgás, több idő kell és erősebb figyelem a produktum létrehozásához és a formák követéséhez. Ezzel együtt jár az intenzívebb szögesedés megjelenése, mely személyiségvonásilag és reflex szinten is változás eredménye. A betűk kötetlenebbek lettek, csökkent a folyamatosság, mely a lassító hatás mellett a fiziológiai változásokat is megerősíti. Nőttek a szavak közti távolságok, mely a környezet és az „én” közti belső viszonyt jelzi. Ezt megerősíti a jobb margó hullámosodása, vissza-visszaugrása, mely a jövőhöz és a külvilághoz való viszonyunk mutatója. Természetesen akár a grafológiát, akár az írásfiziológiát tekintjük, mindenütt érvényesül az „egy jel nem jel” megállapítás, hiszen minden mindennel összefügg, és csak a kölcsönhatások ellenőrzése után lehet levonni a következtetéseket.

A fent leírtakat most írásszakértői szempontból is megvizsgálhatjuk. Már az előzőekben foglalkoztunk azzal, hogy az írásszakértő kézeredetet állapít meg. Nem a személyiséget vizsgálja, hanem azt, hogy kitől származik a kézírás. A sok-sok sajátosság mérése és elemzése, majd az összehasonlító vizsgálatok értékelése után mondja ki véleményét. Ahhoz azonban, hogy ezt a véleményt kimondhassa, az írássajátosságokon kívül még nagyon sok mindennel tisztában kell lennie – a többi között a kézírás természetes változásainak módjaival és azok megjelenési részleteivel –, így az írásfiziológiával is. Például, ha a fenti kézírás összehasonlító vizsgálatra kerül, az írásszakértőnek pedig nincs tudomása a balesetről, és kizárólag a grafikai elemeket elemzi, akkor nagyon félremehet az eredmény. Ha megvan a szakmai tudás a társtudományok területéről, és az eddigi írásszakértői kutatási eredményeket is értékeli, akkor több szinten is megjelennek azok a figyelemfelkeltő jelek, melyek arra utalhatnak, hogy itt nem biztos, hogy hamisításról van, szó, hanem valamely „természetes” esemény következménye lehet az írás megváltozása. Ezt természetesen több írásmintán is ellenőrizni kell, hiszen minél több összehasonlító anyag áll rendelkezésünkre, annál biztosabb, hogy kizárólagos szakvéleményt tudunk adni. Ezért nagyon összetettek és alaposságot igénylők a kézírás vizsgálatával foglalkozó tudományok vizsgálatai is.

Például a technikai hamisításra utaló jelek egy része nagyon hasonlíthat bizonyos betegségtünetek, illetve az időskorból adódó írásváltozások jeleire. Végrendeletek esetében is nagyon körültekintőnek kell lenni, hiszen nem mindegy, hogy az utolsó pillanatban kinyilvánított végakarat egy próbálkozó rokon hamisítása, vagy valóban a névtulajdonos írása, csak az például nem megszokott íráskörülmények (pl. ágyban fekvő testhelyzetben és puha alátéten) között, illetve legyengülten, esetleg fájdalomcsillapító narkotikum hatása alatt készült-e. És még folytathatnánk a gondolatmenetet, de ez már nem írásszakértői kompetencia, hanem a kriminalisztika tudományának területe.

A szerző okleveles grafológus, grafológus szaktanácsadó, a győri S.K. Grafológiai és ĺrásszakértői Szolgáltató Iroda munkatársa