Az út Koppenhágából Koppenhágába

1993 júniusában Koppenhágában határozta meg az Európai Unió azokat a feltételeket, amelyeket a csatlakozni kívánó államoknak teljesíteniük kell, és az EU várhatóan a jövő decemberi koppenhágai csúcsértekezletén nevezi meg az első belépőket. Ján Figeľ csatlakozási főtárgyaló szerint Szlovákia is köztük lehet.

Elégedett az Európai Bizottság országjelentésével?

Igen, mert objektíven tükrözi sikereinket és gondjainkat. Ösztönző és elkötelező egyben. Van még mit javítanunk, ugyanakkor az, hogy a bizottság azon tíz ország közé sorolt minket, melyek bizonyos feltételek teljesítése után 2004-ben meghívót kaphatnak az Európai Unióba, komoly ajánlás a decemberben összeülő Európa Tanács számára.

Günter Verheugen uniós bővítési biztos a párkányi Mária Valéria híd átadásakor derűlátón kijelentette: Szlovákia és Magyarország már 2004 tavaszán részt vehet az európai parlamenti választásokon. Ön szerint – az idei jelentés ismeretében – van rá esélyünk?

Nemcsak hogy esélyünk van, de ennek így kell lennie! Kezdettől fogva állítjuk, hogy a visegrádi országokkal egy időben történő csatlakozás a legjobb, legeurópaibb forgatókönyv. Számomra az európaiság kölcsönös megértést és együttműködést jelent, és ha ezt az Unión belül is fejleszteni akarjuk, akkor e téren példát mutathatnak a visegrádi országok. Magyarország gyorsabban haladt, ám Szlovákiának sikerült felzárkóznia. Ha biztosított lesz a folytonosság, ha elfogadjuk a szükséges törvényeket, megerősítjük az európai normák gyakorlati alkalmazásához szükséges adminisztratív erőket, akkor Szlovákiának történelmi esélye lesz csatlakozni az Unióhoz.

Rudolf Schuster államfő a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy nem kell mindenáron Lengyelországra várnunk, ha úgy adódik, a visegrádiak nélkül is csatlakoznunk kell az Unióhoz. Kedden Verheugen úr úgy fogalmazott, lehetséges, de nem garantált, hogy tíz országgal bővül az Unió, amit ön szerint elsősorban Lengyelországnak címzett. Elképzelhető, hogy a V4-ek mégsem egyszerre lépnek az Unióba?

Nem lenne jó, ha az országok kölcsönösen blokkolnák egymást, inkább segíteniük kellene egymásnak. Meggyőződésem szerint Lengyelország rendelkezik a modernizációhoz, fejlődéshez szükséges megfelelő belső tartalékokkal és erőkkel, hogy behozza lemaradását és határozzon az eddig eldöntetlen kérdésekben, illetve hogy a reformok terén előrelépjen. De senki sem kap automatikusan belépőt az EU-ba, mindenkinek teljesítenie kell a feltételeket. Korai megjósolni, mi lesz egy év múlva, de az biztos: a mostani országjelentés az összes visegrádi ország számára történelmi kihívás, hogy a fináléban ne mondjanak csődöt. Szlovákia a többi országgal összevetve megállja a helyét, viszonylag jó pozícióban van.

A Lengyelországhoz intézett szavakat nem kellene Szlovákiának is megszívlelnie? Jövőre választások lesznek nálunk, és mi sem kapunk automatikusan meghívót az Unióba.

A választási év nehéz lesz. Lengyelország valóban intő példa. Láttuk, milyen nehéz konszenzust találni és új lendületet adni a tárgyalásoknak. Ezért a spekulációk és a politikai játékok helyett inkább az Unióval való kompatibilitást eredményező lépésekre kellene összpontosítanunk. A választások előtt és alatt is ebből kellene kiindulni, a következő kormánynak pedig biztosítania kellene a folytonosságot.