Az ombudsman első éve

Azért mondtam ezt, mert Kandráč nem arról volt híres, hogy az emberi jogok bajnokaként a parlamentben vagy máshol aktívan szerepelt volna. Megválasztása után számomra minden elképzelhető volt – még az is, hogy mint a kecske a káposztásban, úgy fog ő a hivatalában garázdálkodni. Szerencsére nem ez történt. Kandráč az elmúlt évben kiépítette hivatalát, szerzett megfelelő épületet, kialakította a hivatal működésének anyagi és szerkezeti feltételeit.

Kétségkívül nem volt könnyű dolga: csaknem fél évbe került, mire sikerült megfelelő székházat találnia.

Az intézmény sajnos nem úgy indult, mint Csehországban, ahol már jóval a törvény elfogadása és az ombudsman megválasztása előtt kijelölték a leendő épületet, és működött egy kormánybiztos, akinek a feladata volt biztosítania, hogy az ombudsmant minden készen várja. Otakar Motejl már csak a megfelelő munkatársakat választotta ki.

Pedig ez nem pénz kérdése.

Ez összefügghet azzal, hogy tíz évig tartott, amíg Szlovákiában meghonosíthatóvá vált ez az intézmény, és bár kormánypártok, főleg az MKP által szorgalmazott hivatalról volt szó, partnereinknek is voltak ellenvetéseik. Sem a parlamentben, sem a kormányban nem találtunk megértésre azzal a javaslattal, hogy biztosítani kellene az anyagi és működési feltételeket. ĺgy aztán az ombudsmannak kellett mindent megszerveznie. Ez meg is látszik az első éven. Ettől függetlenül az intézmény működik és elláthatja feladatát.

Az ombudsmannak a nép ügyvédjének kellene lennie, Pavel Kandráč viszont jelenleg elsősorban ingyenes jogi tanácsadónak tűnik.

Évente kell jelentést tennie a parlamentnek, bizottságunk már tárgyalta az idei jelentést. A biztoshoz sok egyéni panasz érkezik, ám legtöbbjük a bíróságok hatáskörébe tartozik. A beadványok másik nagy csoportja az állami hivatalok és az önkormányzatok működésével kapcsolatos, ezekben már illetékes az ombudsman. Kandráč saját kezdeményezésű, nagyobb embercsoportokat, általános értelemben vett emberi jogokat érintő, illetve hivatalok emberi jogot sértő tevékenységével foglalkozó ügyben alig vett részt anélkül, hogy erre panasz érkezett volna. Az összes ügynek mindössze egy százaléka volt saját kezdeményezésű. A kezdeti nehézségek sem szolgálhatnak mentségül, amiért az ombdusmani hivatal nem került be a köztudatba az emberi jogokat védelmező intézményként.

Kandráč jelentése tartalmaz konkrét ügyeket?

Illusztrálja az egyes típusokat. Sajnos a sajtóban nem jelentek meg az egyes ügyek...

...mert Kandráč nem mondott semmit a panaszokról, csak statisztikai kimutatást, a tematikai csoportosítást ismertetett.

Nem a hozzá benyújtott panaszokra, hanem inkább az emberi jogokat érintő közügyekre gondolok, melyekkel kapcsolatban hallgatott.

Vagyis mégiscsak szomorúfűz, odvas fa csupán az ombudsmani hivatal, ahová bekiabálhatjuk ügyes-bajos dolgainkat, de jogorvoslatra nem számíthatunk?

A bizottságban én is megfogalmaztam ezt a kifogást, és Kandráč sok más egyéb, főleg szervezési gondra hivatkozott. Megígérte, hogy jobban odafigyel a sajtóra, valamint a saját kezdeményezésű ügyekre. Többször figyelmeztettem őt, hogy más országokban az ombdusman rövid időn belül nagy tekintélyre tett szert azáltal, hogy kényes ügyekben állást foglalt. Nálunk is sok kényes kérdés volt – számos adatvédelmi ügy, sterilizációs botrány. Néhány elektronikus médium is megsértette az emberi jogokat, amikor személyes, emberi jogokat sértő dolgokról tájékoztattak és beszéltettek embereket, és mindez méltóságukban és emberi jogaikban sértette az érintetteket – akár betegségről, akár bűncselekmény gyanújáról volt szó.

Talán a mi ombudsmanunk fülét ez nem bántja.

Nem hiszem, hogy ez fül kérdése, de nehéz ezt megítélni, nem ismerem Kandráč személyiségét. Mindenesetre néhány média törvényt sértett. De említhetném a háromszor és elég elv bevezetését vagy az abortuszról szóló vitát. Egyikben sem hallottuk az emberjogi biztos hangját, pedig illett volna.

A parlament elé terjesztett jelentés alapján felmerül valamilyen törvényalkotási vagy -módosítási igény?

Aligha. A jelentésben nem fogalmazódik meg semmilyen javaslat, és mi sem fogalmaztunk meg, mivel a dokumentum nem tartalmaz olyan ismeretanyagot, mely alapján ezt megtehetnénk. Általánosságban leszögezhető: az intézmény a törvénnyel összhangban, a jogszabály kereteit használva, de nem mindig kihasználva működik. A hiányzó közéleti aktivitást nehéz törvénnyel szabályozni, ehhez érzék, bátorság is kell. A szomszédos országok ombudsmanjai állandó konfliktusban vannak az államigazgatással, éppen azért, mert ők a nép jogait védelmezik.

Egyes vélemények szerint az ombudsmani hivatal egy újabb állami intézmény csupán, mely az állam érdekeit védi, és senkinek nincs bátorsága megszüntetni.

Bennem nem alakult ki ilyen érzés. Ismereteim alapján azokat az ügyeket, melyekkel foglalkoztak, megfelelően intézték el. Mivel az ombudsmant és munkatársait a parlamenti képviselőkkel szemben is titoktartás kötelez, az egyes ügyeket mi nem bírálhatjuk felül. Akkor mondhatnánk véleményt, ha a panaszos, akinek az ügyét elintézték vagy ad acta helyezték, megszólalna. Bennem olyan összkép alakult ki, hogy a mi emberjogi biztosunkból hiányzik az, ami a szomszédos országokban másokat az emberi jogok bajnokává tesz. Amit a törvény betűje megkövetelt, azt teljesítette. A minőséget nehéz értékelni.

Vagyis elsősorban a büntetőjogban jártas, a jogász műveltségű Pavel Kandráč mutatkozott be, és hiányzik a szívvel-lélekkel végzett munka?

Ezt így nem tudom megfogalmazni. Csak azt mondhatom, hogy eleget tett a törvényes elvárásoknak, megteremtette a hivatal kereteit, és jó lenne, ha ezt megfelelő tartalommal töltené meg.

Vladimír Pirošík, emberjogi aktivista kifogásolta, hogy nem alakult ki együttműködés a polgári szervezetek és az ombdusman között. Szerinte azért, mert a funkciót sokan Kandráč személyével azonosították.

A jelentés tartalmazza azoknak a szervezeteknek a hosszú listáját, melyekkel a hivatal felvette a kapcsolatot. Tény, hogy az ismertebb, nagyobb emberjogi szervezetek nincsenek a listán.

Tegnap a parlament Ján Langošt választotta a Nemzeti Emlékezet Hivatala igazgatótanácsának elnökévé. Az emberjogi bizottság egyedül őt javasolta e tisztségbe. Nem volt más jelölt, vagy más nem felelt meg?

Nem volt más jelölt. Engem is meglepett, hogy a KDH-n kívül más frakció nem állított jelöltet. Ján Langošt megfelelőnek tartom e funkcióba: politikailag, emberileg, szakmailag megbízható...

...és ő a hivatalról szóló törvény atyja.

Ráadásul az elmúlt 14 év alatt bizonyította, hogy elkötelezett híve az elmúlt rendszerek felszámolásának. Sem belügyminiszterként, sem később parlamenti képviselőként Prágában és Pozsonyban nem változott a magatartása: mindig az igazságot kereste, és harcias magatartásával megpróbálta felszámolni a valamikori titkosszolgálati rendszer máig ható negatív következményeit.

A Ház az MKP által jelölt személyeket is megválasztotta: Öllős László a kilenctagú igazgatótanács, Kovács László pedig a háromtagú felügyelőtanács tagja lett.

Két körülményt mérlegeltünk, amikor javaslatot tettünk arra, hogy a szlovákiai magyarok is képviseltessék magukat e két testületben. Az egyik indok az volt, hogy a szlovákiai magyarság is ennek az országnak a szerves részét képezi, és a történelem éppen úgy sújtotta őket, mint a többi polgárt. Valamennyien szenvedő alanyai voltunk a csehszlovák és a szlovák titkosrendőrség tevékenységének, de a fasiszta szlovák állam idejében itt élő magyarokat is említhetnénk. Ezért teljesen indokolt, hogy a szlovákiai magyarok képviselői is részt vegyenek az intézmény kiépítésében és a működés ellenőrzésében. A másik ok ennél egyszerűbb: az itteni magyarság között is vannak megfelelő szakemberek. Öllős László politológusként, Kovács László pedig történészként szakmai, politikai és emberi szempontból egyaránt rátermettek. Remélem, hogy az intézet szakmai vezetésébe is megfelelő szakembert tudunk majd bejuttatni, de ez már az igazgatótanácson fog múlni.