Az irodalom árnyas szigete és ligete: Szigliget

N. Tóth Anikó olvas fel Sándor Iván, Czifrik Balázs, Szántó T. Gábor és Péterfy Gergely társaságábanAz idei szigligeti írótáborra augusztus utolsó hetében került sor, és az első beszélgetés rögtön a 2005-ös év eddigi legnagyobb könyvsikerét célozta meg, Spiró Györgynek a Magvetőnél megjelent Fogság című regényét. A Fogság a Krisztus utáni első században játszódik, a Jézus keresztre feszítése körüli években. Főszereplője egy római zsidó fiú, az élhetetlen könyvmoly Uri (azaz Uriel, hivatalos nevén Gaius Theodorus), aki egy nem várt utazás során válik férfivá. Eljutunk vele a Krisztus kereszthalála idejének Jeruzsálemébe, a Jeruzsálem környéki ősi zsidó falvakba, a kozmopolita nagyvárosba, Alexandriába, majd visszatérünk a kegyetlen és korrupt Rómába. Spiró úgy vezeti végig olvasóját kultúrákon, városokon, civilizációkon, nemzeti sajátosságokon, vallásokon és emberi magatartásmintákon, hogy minden esemény, indíték és cselekedet saját bonyolult természetére mutat rá – a lét a maga természetes összetettségében jelenik meg.

Az Angyalosi Gergely, Darabos Enikő, Hites Sándor, Márton László és Vári György között zajló eszmecsere magasra tette a mércét: vita alakult ki a Fogság démonikus jellegéről, Uri vakságának mélyebb értelméről, az istentelen, irányítás nélküli történelemszemlélet megírásának esélyeiről. A beszélgetésre megérkezett a szerző, Spiró György is, aki egyik korábbi interjújában bevallotta, olyan könyvet akart írni, amely alatt „beszakad az asztal”, s hogy ennek érdekében olvasóbarát stílust választott, hogy az egyszerű olvasó is élvezni tudja a regényt. Néhány kritikus egyenesen a posztmodern korszak végéről beszél Spiró könyve kapcsán – ha az Új Szó olvasóit mélyebben is érdeklik a Spiró-könyv olvasatai, akkor az interneten érdemes benéznie a www.fogsag.hu weblapra.

Az est az erdélyi irodalmi lapok bemutatkozásával, illetve erdélyi szerzők felolvasásával folytatódott. Az aradi Irodalmi Jelent többek között Böszörményi Zoltán, Kukorelly Endre, A Nagy Kilometriket (Kolozsvár) mások mellett Karácsonyi Zsolt, a Q Hét című marosvásárhelyi lapot Székely Csaba képviselte. A beszélgetés alaphangulatát Kukorelly Endre határozta meg, aki elmondta, 1989 után azt remélte, elmúlik végre az egész „határon túli irodalmazás”, és minden magyar alkotó egyenlő módon, bélyeg nélkül, csak írásainak értékei alapján vesz majd részt a magyar irodalom egészében. Csalódnia kellett, hiszen, mint mondta, „kőkemény érdekek fűződnek” ahhoz, hogy egyesek továbbra is fenntartsák a szeparált határon túli irodalmak rendszerét, hiszen abból élnek, abban még számítanak valakinek. Szavai szerint ő maga azért vállalta el az aradi Irodalmi Jelen szerkesztését, hogy ennek lebontásában segédkezzen.

Másnap délelőtt Álom, pszichológia, kultúrtörténet címmel Jamnik Judit, Sághy Marianne, Sághy Lajos és Szombati Ágnes előadásaira került sor, délután Erdély Miklós Álommásolatok és Enyedi Ildikó Hipnózis című filmjét tekinthette meg a közönség, este pedig Álom, irodalom címmel, Péterfy Gergely moderálásával Czifrik Balázs, N. Tóth Anikó, Sándor Iván és Szántó T. Gábor olvasott fel és beszélgetett el a témáról.

Az ipolysági N. Tóth Anikónak az idén a Kalligramnál megjelent Fényszilánkok című kötetéből hallhattunk egy részletet. A Fényszilánkok persze nemcsak az álom felől értelmezhető, hanem a gyermekkor, a múlt és a falu felől is, vagyis összetett alkotásról van szó. Nem véletlen, hogy a regény budapesti bemutatóján Szolláth Dávid arról beszélt, hogy a Fényszilánkok úgy tudja megszólítani a falut, hogy közben nem a népies irodalom retorikai megoldásait használja fel, Nagy Boglárka pedig az Élet és Irodalom hasábjain „emlékezetesen fontos könyv”-nek aposztrofálta N. Tóth Anikó kötetét. Legutóbb Rácz I. Péter foglalkozott a regénnyel az Új Szó mellékleteként megjelenő Könyvjelzőben.

Az álomnap utolsó programjaként a két délutáni filmről beszélgettek esztéták, filmkritikusok, többek között Sebők Zoltán, akinek Németh Gáborral közös beszélgetőkönyve (A mémek titokzatos élete. Kalligram, 2004) az egyik legjobb magyar nyelvű bevezetés a kortárs művészet és kultúra megértésébe.

Csütörtök délelőtt Irodalompolitika címmel kerekasztal-beszélgetésre került sor „konkrétumokról és tervekről, a fiatal írók helyzetéről, arról, hogy az irodalmi élet struktúrájában, támogatásában, szabályozásában mit lenne jó megváltoztatni és hogyan”. A gyakran heves vitába átcsapó beszélgetés arról győzött meg, hogy Magyarországon többé-kevésbé ugyanaz a helyzet, mint nálunk. Ki dönti el, hogy ki az író és ki a dilettáns? Hogyan kaphat állami támogatást az a könyv, amelyről egyetlen kritika sem íródik, vagy amelyről csak negatívan nyilatkozik az irodalmi élet? Felvetődött, hogy be kell sorolni az írókat egy olyan rendszerbe, amely annak alapján állna föl, hogy ki milyen nívós irodalmi folyóiratokban publikál, milyen, színvonalas kiadóknál jelennek meg könyvei. Ezáltal lehetne kivédeni azt, hogy a gyatra színvonalú könyv ugyanolyan támogatást kapjon, mint az értékes, amelyet egyöntetű kritikai és olvasói elismerés övez. Az irodalmi szervezetek pedig ne annak alapján kapjanak támogatást, hogy mekkora a taglétszámuk, hiszen akkor a taglétszám növelése lesz a legfontosabb feladatuk, hanem annak alapján, hogy kik, milyen kaliberű írók alkotják. A vitában részt vett Csaplár Vilmos, Háy János, Keresztury Tibor, Sebők Marcell, Szirák Péter, moderátor: Menyhért Anna.

A délutáni kritikai szemináriumon Budai Katalin Gyerekkönyv-boom 2005 címmel Békés Pál, Kukorelly Endre, Péterfy Gergely, Podmaniczky Szilárd, Schein Gábor, Wass Albert könyveiről tartott előadást. Az Új Szó olvasóinak kedvéért jegyzem meg, hogy Péterfy Gergely Misikönyv című meséskönyve és Kukorelly Endre Samunadrág című verseskötete is a Kalligramnál jelent meg. Bár olvasatomban Kukorelly kötetének darabjai csak annyiban érintkeznek a gyermekversek kategóriájával, hogy a nonszenszben és naivitásban fellelhető gyermeki nyelvkezelést is felhasználják, elismerem, hogy gyerekversekként is értelmezhetőek. Számomra azonban több ez a kötet: felszabadító hatású, mint Kukorelly könyvei általában, magának az irodalmiságnak a horizontját tágítja nyelvben és irodalomszemléletben egyaránt.

Az esti program első részeként Tillmann József beszélgetett Borbély Szilárddal, akiről nemcsak én tartom, hogy a legfontosabbak között van a helye, hanem a makói Turi Tímea is, aki a Szegedi Tudományegyetem hetilapjában így ír a szigligeti táborban részt vevő költőről: „Aki olvasta Halotti pompa című legutóbbi könyvét, az nem tud rá a legnagyobb tisztelet és rajongás nélkül nézni. Borbély olyan nagy költő, hogy nagyon.” A Halotti pompa is a Kalligram Kiadónál jelent meg, tehát nem okozhat gondot a beszerzése.

Az utolsó csütörtöki program Rácz I. Péter szerkesztésében a First Class címet viselő felolvasás volt. A résztvevők többek között Dragomán György (A fehér király című regényből – Magvető, 2005 – felolvasott részlet frenetikus hatású volt), Farkas Wellmann Éva, Gergely Edit (erdélyi költő, www.maganterulet.tk című honlapján Tőzsér Árpáddal készült beszélgetés is olvasható), Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba (elsöprő erejű drámaparódiákat író szerzőpáros), Harcos Bálint, Merena Rudolf, Szabó T. Anna.

Péntek délelőtt A street arttól a konceptuális művészetig címmel fiatal képzőművészek mutatkoztak be (street art, utcadizájn, graffiti) akcióval, kiállítással. A délutáni JAK-közgyűlésen új tagok felvételéről (és elutasításáról) döntöttek a JAK-tagok, illetve megválasztották a JAK Füzetek új szerkesztőit. Az eddigi szerkesztők, H. Nagy Péter és Rácz I. Péter helyét K. Kabai Lóránt és a füleki Mizser Attila foglalhatja el két évre. Este Kiss Noémi beszélgetett Beney Zsuzsannával, a József Attilával több tanulmányban is foglalkozó költőnővel, akiről azt is megtudhatta az érdeklődő közönség, hogy a Holmi kritikapályázatát a saját kötetéről írt kritikával nyerte meg, de nehezményezi, hogy egyes negatív állításait azóta sem cáfolta meg senki. A nap legnagyobb érdeklődéssel kísért eseménye az a beszélgetés volt, amelyre 20 éves az Örley-kör címmel került sor. Földényi F. László, Györe Balázs, Kukorelly Endre, Németh Gábor, Rácz Péter beszélgettek a legendás Örley-körről, Ottlikról és Mészöly Miklósról.

Szombaton Kulturális fordulat címmel került sor arra a vitára, amelyet Takáts József váltott ki a Jelenkorban a Kulcsár Szabó-iskola és a kultúrakutatás viszonyáról írt cikkével. Sajnos Takáts József nem tudott eljönni a vitára, amely így inkább izgalmas kérdések felvetésévé és megválaszolásává szelídült Biczó Gábor, Fodor Péter, Kulcsár Szabó Ernő, Sári B. László és Parragh Szabolcs részvételével. Délután kritikai szemináriumokra került sor, Lapis József Nádasdy Ádám, Petres László Lövétei Lázár László, Szegő János Grecsó Krisztián, Vári Csaba Vida Gábor egy-egy kötetét mutatta be. A kritikai szemináriumok mellett egész héten át ún. párhuzamos szemináriumokat is látogathattak a résztvevők (befutott költők, írók adtak tanácsokat a fiataloknak): a költőit Marno János, a prózait Hazai Attila, a forgatókönyvíróit Németh Gábor, a műfordítóit Szijj Ferenc tartotta.

Az utolsó nap a tábor fotósának kiállításával, koncerttel, illetve a hagyományosan titkos szigligeti naplók felolvasásával fejeződött be, amelyet a www.jozsefattilakor.hu oldalra kattintva bárki elolvashat.