Az emberszívű hattyú

Gálaest. Egymást váltják a Bolsoj balettcsillagai. Liepa, Vasziljev, Besszmertova és a többiek. Köztük a legnagyobb, a legidősebb, a legjelesebb: Maja Pliszeckaja. Egyvalaki hiányzik a táncból: Godunov. Alekszandr Godunov. A prímabalerina szívének titkos torreádora. Élete nagy szerelme, a nála sok évvel fiatalabb, szárnyak nélkül repülő, vakító magasságokban járó, érzéki Ikarosz. De róla majd később!

Maja Pliszeckaja.

Megjelent a színpadon hatvanegynéhány évesen, hattyútollakkal a hajában, leheletfinom, hófehér tütüben. Jött meghalni. Félrevonulni, királynői méltósággal elúszni, hogy senki se lássa, amikor a végső pillanatban nyakát hátravetve, fejét szárnyai közé dugva megadja magát a természet végakaratának, s immár élettelen testét viszi tovább egy távoli tó feneketlen kékje. Nyáreste volt, Moszkva fölött egymásba kapaszkodtak a csillagok. A Vörös tér tükörsima vízzé változott. Maja, az isteni Maja szívszorongatóan haldoklott. Nincs még egy ilyen hattyú a balettirodalomban, de ilyen táncosnő sem a földkerekségen. Anatómiai, fiziológiai, kinetika csoda. A megtestesült méltóság, a páratlan elegancia. Egyrészt. Másrészt pedig a táncosnői tökély, a testi-lelki harmónia, a sugárzó erotika. Hangsúlyozom: hatvanvalahány évesen!

Beleborzongott, aki látta.

Maja Pliszeckaja akkor már nem táncolt a Bolsojban. Tíz évvel azelőtt még igen. Akkor még visszacsalogatták. A szétesés éve után már nem. Szovjet táncosnőnek kiváló volt, orosznak már túlkoros. Hagyták, hogy vesszen. Hogy elhagyja Moszkvát, és férjével, Rogyion Scsedrinnel, a híres zeneszerzővel Németországba költözzön. Ő, az ízig-vérig orosz, aki szenvedte a hitleri csapatok ostromát. München nem a világ vége. Csak Moszkvától van messze. Ha Gorbacsov szép szóval a szívére beszélt volna, biztos, hogy marad. De senki sem állta útját, nem tartóztatták, ő pedig ment, anélkül, hogy egyetlen pillanatra is hátranézett volna. A hattyúk idegen vizeken keresnek végső megnyugvást. Pliszeckaja azóta sem tépdesi tollait, nincs kesergés, önmarcangolás. Köszöni, jól érzi magát. Életét eltáncolta, aztán egy vaskos kötetben meg is írta. Persze csak részben. Hagyott belőle magának is. Más időkre. Odaátra. Önkéntes száműzetésében igyekszik boldog lenni. Végül is... művészként mindent elért, amit elérhetett. Eltáncolta az egész balettirodalmat. A hattyúk tava Odette-Odiliáját például több mint nyolcszázszor formálta meg. Vajon bejegyzik-e ezt a számot a rekordok könyvébe? Erre ugyanis még soha senki nem volt képes előtte. Hogy lesz-e majd ember, aki túlszárnyalja, az a jövő zenéje. Pliszeckaja mindenesetre olyan táncosnői életművel büszkélkedhet, amelynek nincs párja a földkerekségen.

Előttem egy fotója 1940-ből. Tizenöt évesen Leonyid Jakobszon nimfáját táncolja Csajkovszkij zenéjére. Még tanul, de már tanítani lehetne, ahogy testét a táncnak, a muzsikának adja, ahogy tetőtől talpig egyetlen izzó fénycsóva. Három évvel később már a Bolsoj balerinája. Karjaiból lángok, legyezők, tőrök és szárnyak lesznek, a világ legszebb hattyúszárnyai, amelyekből később a szemünk láttára száll majd ki az élet. De haldokló hattyúként is megdöntött minden rekordot. Hihetetlen, mire volt képes: állítása szerint legalább húszezerszer lépett közönség elé csak ebben a szerepében. Korunk két neves francia koreográfusa, Roland Petit és Maurice Béjart tiszteletük jeléül az ő testére szabták A rózsa halálát és a Bolerót. Mindketten felsőfokon nyilatkoztak róla. Maja Pliszeckaja világviszonylatban is „szamaja bolsaja” balerina. Carmenként nemcsak Don Josét, hanem az őt alakító Alekszandr Godunovot is magába bolondította. Anélkül, hogy akarta volna. Hatalmas szerelem volt ez akkoriban, úgy huszonöt évvel ezelőtt. Godunov nőtlen, Maja Pliszeckaja Rogyion Scsedrin felesége. Godunov lángol a szerelemtől, Scsedrin szelíd megbocsátással veszi tudomásul párja „érzelmi fellobbanását”. A Bolsoj vezérkara illendően hallgat, Orosz Anyácska, onnan „fentről” rosszallóan pislog. A kapcsolat titokban zajlik, de fél Moszkva tud róla. Aztán Godunov csomagol, és elhagyja az országot. Amerikában folytatná pályáját, de ami sikerül Barisnyikovnak, neki az nem jön össze. Filmszínészként vegetál tizedrangú hollywoodi produkciókban. A „nagy kaland” nem rengette meg a balerina és a zeneszerző házasságát. Szövetségük életre szóló. Közös döntésük volt az is, hogy Gorbacsov elnöksége idején, katonai puccstól tartva, elhagyják Oroszországot. Azóta Münchenben élnek. Pár évvel ezelőtt azonban lakást vettek Litvániában is. Moszkva már a múlt, illetve csak olykor-olykor a jelen. Mint például most, az elmúlt napokban, amikor nyolcvanadik születésnapja alkalmából, hosszúra nyúlt szünet után ismét megjelent egykori közönsége előtt. De már csak meghajolni. Először a Bolsoj színpadán, ahol egy hétig tartó fesztivál zajlott azokból a darabokból, amelyekben pályája legnagyobb sikereit aratta, utána a Nagyszínház által rendezett fotókiállításán, majd a Kremlben, ahol Ave Maja címmel hűséges barátainak egyike, Maurice Béjart koreografált rendhagyó estet az orosz balett ma is vonzó nagyaszszonya tiszteletére.

Nézem a portrét, amely pár nappal ezelőtt készült róla. Ezt a szépséget, ezt a sugárzást csak azok kapják a Teremtőtől, akik pályafutásuk első percétől fogva milliókat szolgálnak művészetükkel. Fényes szempár, varázslatos arc, kecses nyak, finomság és előkelőség. A természet káprázatos összjátéka. Már ötvenedik születésnapján arról faggatták, hogy csinálja, miből kever ki ennyi szépséget, energiát, mi táplálja ezt a mérhetetlen belső ragyogást? „Ezt csak a Mindenható tudja – felelte. – Itt van előttem ötven rózsa. Mindegyik alatt egyszerre cserélem a vizet, mindegyiknek ugyanúgy vagdosom a szárát, az egyik mégis hamarabb kezd el hervadni, mint a többi. A végén marad egy, amely mind a negyvenkilencet túléli. Több mint egy hétig bírja. Neki van a legtöbb ereje. Küzdeni tud. Nem akarja követni a többit, dacol az idővel. Megteheti, mert az Úr támogatja. Halkan mondom: ez vagyok én.”

Most, harminc évvel később, ugyanez a helyzet. Hetvenkilenc rózsán már a friss víz sem segít. De az az egy, a nyolcvanadik, fejét magasra tartva erőtől duzzad a többi között. Spiccen áll a vízben. Ez ő. Égi test a földön. Égitest a föld felett. A neve itt is, ott is: Maja Pliszeckaja.