Az állam másfél milliós telket akart a Beneš-dekrétumokra hivatkozva elkobozni

A Pozsonyi II. Járásbíróság október 13-án elutasította a Szlovák Földalap által beadott keresetet, amelyben az alap azt állította, néhány, a fővároshoz tartozó Pozsonypüspöki közigazgatási területén lévő rendkívül értékes ingatlan nem azokat a magánszemélyeket illeti meg, akik azt megörökölték, hanem az államot. A földalap azzal érvelt, hogy az örökösök felmenői magyarok voltak, így a második világháború után el kellett volna kobozni a mezőgazdasági tulajdonukat. A szóban forgó földterületek ma hozzávetőlegesen másfél millió eurót érnek, hiszen a Pozsonyt elkerülő D4-es autópálya alatt vannak. Az elsőfokú bírósági döntés nem jogerős, a földalap jogorvoslati kérelmet adhat be. Az alap új igazgatója, Ján Marosz azonban még nem döntött, fellebbeznek-e, szerinte az intézmény előző vezetése idején bizonyos érdekcsoportok a dekrétumokat használták hivatkozási alapnak arra, hogy az érdekeiket érvényesítsék.

Amikor jött Beneš

A mostani perben az örökösöket képviselő ügyvéd, Tomáš Plank lapunknak elmondta, a kérdéses földterületek a második világháború előtt Géhry Terézia pozsonypüspöki lakos tulajdonában voltak. A háború után azonban megszülettek a magyarok és a németek kollektív bűnösségét kimondó Beneš-dekrétumok, illetve ennek nyomán „a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a 104/1945 számú, a németek, a magyarok és a szlovák nemzet árulói és ellenségei által birtokolt mezőgazdasági tulajdonnak a konfiskálásáról és gyorsított szétosztásáról szóló határozata.” A vagyonelkobzások azonban nem azonnal történtek, az egyes személyek, ingatlanok esetében végbe kellett mennie egy adminisztratív folyamatnak, amely során az adott illetőre vonatkozóan elkobzási határozatot kellett hozni, de az érintettet ki is kellett a konfiskációról értesíteni. Ez a procedúra azonban sok esetben nem tudott a végére érni, mert az ötvenes évek legelején már elkezdődött a mezőgazdasági tulajdon kollektivizálása. Az ekkor létrejött termelőszövetkezetek azonban nem váltak a kezelésükbe adott földterületek tulajdonosává, így az ingatlan-nyilvántartás szerint a kérdéses pozsonypüspöki telkek Géhry Terézia 1955-ben bekövetkezett halálakor is az ő nevén szerepeltek.

A szövetkezettől a D4-esig

Az ezt követő évtizedekben, az állampárti rendszer idején pedig egyszerűen nem törődtek azzal, hogy valójában kinek a tulajdonát képezi egy-egy földterület. Az örökösödési eljárást a pozsonypüspöki telkek esetében sem folytatták le. Azzal, hogy kik a szóban forgó ingatlanok valós tulajdonosai, akkor kezdtek foglalkozni, amikor a kétezer tízes években elindult a fővárost elkerülő autópálya-körgyűrű építése. Az állam elindította az ún. ROEP-eljárást, amikoris felkutatták az egykori tulajdonosokat. Ennek keretében 2015-re megállapították, hogy a mostani per tárgyát képező földterületek Géhry Teréziát illetik. „Az ő örökösei pedig elindították a hagyatéki eljárást, amely során 2018-ban az illetékes bíróság jogerős határozatot hozott arról, hogy megörökölték az ingatlanokat” – részletezte az ügyet a leszármazottakat képviselő Plank.

Stop a földalaptól

A hagyatéki eljárás után az örökösök a Nemzeti Autópályakezelőhöz fordultak, hogy az fizesse ki számukra a telkeik árát, amelyeken akkor már a javában épült körgyűrű. „Az autópályakezelő azonban azt válaszolta, nem fizethet, mert a Szlovák Földalap megtiltotta azt” – idézte fel az ügy fontos pontját az örökösök jogi képviselője. A földalap arra hivatkozott, egy anonim feljelentés alapján olyan gyanú merült fel, hogy a kérdéses ingatlanok „konfiskátumok”, vagyis olyan tulajdon, amelyet egykor, a Beneš-dekrétumok alapján elkobozhattak. Az alap így 2019-ben bírósági pert is indított, amely során azt igyekezett bizonyítani, hogy konfiskált tulajdonról van szó.

A per

„Azzal érveltek, hogy Géhry Terézia biztosan magyar volt, így rá is vonatkozott a vagyonelkobzás” – idézte fel a földalapnak a bíróság előtt bemutatott álláspontját az örökösök ügyvédje. Plank azonban elmondta, a tárgyaláson valójában nem derült ki, az illető hölgy magyar, esetleg német, vagy más nemzetiségű volt-e, de ha még erre fény is derült volna, az alapnak akkor is fel kellett volna mutatnia egy olyan elkobzási határozatot, amelyet egykor Géhry Terézia nevére állítottak ki. Annak idején ugyanis nem minden magyar, esetleg német lakos esetében történt meg a konfiskációs döntés, ha pedig erre sor is került, ahogy azt feljebb írtuk, nem mindig tudott az adminisztratív folyamat végbemenni. Ez utóbbira példa a Bosits-ügy, amelyben már európai bíróság is hozott az örökösnek kedvező döntést. A földalap által megbízott ügyvédi iroda Géhry Teréziára vonatkozóan nem tudott semmiféle konfiskációs, azaz elkobzási határozatot felmutatni, a levéltári kutakodásuk során nem találtak ilyet. A tárgyaláson csak egy kézzel írott korabeli névsort prezentáltak, amiről azonban nem világos, mi célból jött létre, mi alapján kerültek rá az egykori pozsonypüspöki lakosok. „Ez valamiféle, az elkobzások előtt keletkezett összeírás lehetett, ahol a mezőgazdasági adót fizető személyek neve szerepelt” – mondta az örökösök ügyvédje. „Olyan érvük is volt, mi szerint Géhry Terézia rokonainak tulajdonát igazolhatóan elkobozták, ezért az illető hölgy földterületeit is biztosan konfiskálták” – emlékezett vissza az ügyvéd a földalap argumentációjára, de hozzátette, a bíróság az ilyen bizonyítékokat nem fogadta el. Plank szerint felháborító, hogy a földalap mindenféle okirat nélkül egyszerűen meg akar fosztani bizonyos magánszemélyeket az őket illető, jelentős értéket képviselő tulajdontól.

1,5 millió euró

Az örökösök ma már a magyarországi Mosonmagyaróváron élnek. A család tagjai ugyanis a 20. század második felében fokozatosan külföldre költöztek. Plank azonban kiemelte, nem arról van szó, hogy a kitelepítések során Géhry Teréziáékat is deportálták volna, az ún. lakosságcsere nem érintette a családjukat. A pozsonypüspöki hölgy leszármazottai az elmúlt évtizedekben különböző magánéleti okoknál fogva költöztek el Szlovákiából. A mostani per tárgyát képező jelentős méretű földterületeken már a kész autópálya áll, ezért a telkeknek az állam által garantált kb. 65 eurós négyzetméterenkénti áron számított értéke hozzávetőlegesen 1,5 millió euró. Az ügy abszurditása, hogy az örökösök 2018-as hagyatéki döntés óta kötelesek évente néhány ezer eurós ingatlanadót is fizetni. „Miközben a telkeket nem tudják használni, hiszen azokon ott van az autópálya” – tette hozzá az ügyvéd.

Lesz fellebbezés?

Plank azt is elmondta, összesen öt olyan ügyben képviseli a vádlott felet, vagyis az ingatlanokat megöröklő magánszemélyeket, amelyek során a földalap a Beneš-dekrétumokra hivatkozva igyekszik bevégezni a földelkobzásokat. „Ötből három esetben már született ítélet, és mind a három esetben nekünk adott igazat a bíróság” – mondta azzal, hogy elsőfokú döntésekről van szó. A labda most a földalap oldalán pattog, hiszen az intézmény, illetve az általa megbízott ügyvédi iroda fellebbezést adhat be a járási bíróság döntésével, így a pozsonypüspöki telkekről szóló határozattal szemben is. Ján Marosz, a földalap egy éve hivatalban lévő igazgatója, aki korábban az OĽaNO parlamenti képviselője volt, az utóbbi üggyel kapcsolatban lapunknak elmondta, egyelőre várják, hogy megkapják a bíróságtól az ítélet pontos indoklását. „Ebben a pillanatban nem tudom megmondani, hogy fellebbezünk-e, vagy sem, először át kell tanulmányoznunk a bírósági döntést” – mondta. Az igazgató arról is beszélt, a szóban forgó pereket még az alap előző vezetése indította, ő pedig, bár folyamatban lévő ügyekről konkrétan nem akar nyilatkozni, de mindent megtesz azért, hogy az intézmény feleslegesen ne pereskedjen. „Illetve, hogy ha lehet, bíróságon kívül állapodjunk meg” – tette hozzá. „Én meg vagyok győződve arról, a kérdéses perek közül sokat el sem kellett volna kezdeni” – jelentette ki, és hozzátette, hogy amikor az alap ezeket az ügyeket elkezdte, valamiért túllőtt a célon. „Azt gyanítom, hogy ez az egész egy olyan vonal volt, amely egy bizonyos csoport érdekeit szolgálta ki, akik hasznot húztak abból, hogy az ő embereik ülnek az alapnál” – mondta az intézmény mostani igazgatója.

Ján Marosz, a Szlovák Földalap igazgatója, aki korábban az OĽaNO parlamenti képviselője volt.(Somogyi Tibor felvétele)

A problémás ügyvéd

A földalapot a perek során már évek óta Michal Miškovič ügyvédi irodája képviseli, akire akkor fordult a sajtó figyelme, amikor kiderült, a 2020-as kormányváltás után jelentősen túlárazott szerződéseket kötött állami intézményekkel. Az ügyben a Dobrá voľba a Umiernení parlamenten kívüli párt idén tavasszal büntetőfeljelentést is tett. „Tavaly a Szlovák Földalap 600 ezer eurót fizetett Miškovič úrnak” – mondta a témában tartott sajtótájékoztatón a párt elnöke, Tomáš Drucker, aki szerint az ügyvéd az OĽaNO holdudvarába tartozik. Miškovič a pénzügyminisztériumnak is dolgozott, amikor még a tárcát a jelenlegi miniszterelnök, Eduard Heger (OĽaNO) vezette. Az ellenzék akkor is bírálta a minisztériumot, mert drága szerződéseket között az ügyvéddel, a Smer még Hegert is meneszteni akarta ezért a tárca éléről. A minisztérium akkor megszüntette a Miškovičcsal való együttműködést.

Marosz, akit tavaly októberben neveztek ki a földalap élére, most kérdésünkre elmondta, Miškovič cégének már náluk is csak az a dolga, hogy átadja a folyamatban lévő ügyeket egy másik ügyvédi irodának. Az igazgató azonban arról is beszélt, vannak olyan esetek, ahol még a közvetlenül következő lépést Miškovič fogja megtenni. „De ezek nem érzékeny ügyek. Azokat a szenzitív eseteket, ahol elkobzási határozatokról van szó és a Beneš-dekrétumokat érvényesítik, egy olyan ügyvédi irodának adjuk át, amelyben teljes mértékben megbízunk” – tette hozzá Marosz.