Ami elromolhat, az el is romlik?

Bár a készülő javaslatról egyelőre sok részletet nem tudni, a kiszivárgott hírek szerint Brüsszel arra is rá akarja venni a gyártókat, hogy gyakrabban legyen lehetőség a termékek javítására. Az Eurobarométer legutóbbi felmérése szerint ugyanis az unió lakosainak 77 százaléka az elromlott terméket inkább megjavíttatná, mint újra cserélné le. Élettartam kontra ár Például az okostelefonok esetében Brüsszel kötelezővé tenné, hogy a leggyakrabban elromló elemeket minden egyes, az Európai Unió területén forgalmazott telefonban ki lehessen cserélni. Jelenleg nagyon sok telefonban beépített elem van, amelyet ha elromlik, nem lehet kicserélni, új telefont kell venni. „Nem minden gyártó érdeke, hogy termékének élettartama a lehető leghosszabb legyen, mert ezzel csökkenne a forgalma. A hosszú élettartam viszont fontos lehet a konkurenciaharcban és segíthet azoknak a gyártóknak, akik ugyan nem tudják termékeik árát lejjebb szorítani, de ennek fejében lényegesen hosszabb élettartamot tudnak felkínálni” – olvasható az EP javaslatában. A fogyasztók a gyártókat hibáztatják A Focus ügynökség reprezentatív, eddig egyszer sem publikált felmérése igazolta, hogy a lakosok több mint 60 százaléka a gyártókat, a tervezett elavulást hibáztatja a termékek rossz minőségéért. Az emberek meggyőződése, hogy a gyártók a termelés és a profit felpörgetése végett szándékosan olyan berendezéseket szerelnek a termékekbe, amelyek egy bizonyos idő után tönkreteszik az adott cikket, arra kényszerítve a tulajdonosát, hogy újat vegyen. A Focus szerint például a szlovákiai magyar kisebbség 50,9 százalékának ez a véleménye. Az egyetemet végzett, 35–40 év közötti emberek több mint 60 százaléka is ugyanezt állítja. A lapunknak elküldött felmérésből az is kiderül, hogy minél alacsonyabb a fizetése valakinek, annál jobban hisz a tervezett elavulás elméletében. Ám valóban szándékosan rontják el a termékeket? Milan Ťapajna, a Szlovák Tudományos Akadémia Elektrotechnika Intézetének munkatársa szerint ezt az elméletet eddig egyszer sem sikerült igazolni, a tervezett elavulás elméletét inkább fikciónak tartja. „A valóság sokkal prózaibb. A piacon a siker titka az ár/teljesítmény arány. Az elektronikai berendezések minőségét, tehát árát is nagyban befolyásolja a felhasznált alkatrészek minősége, a gyártási folyamat vagy a termék csomagolása” – mondta portálunknak Ťapajna azzal, hogy mivel az emberek olcsó termékeket akarnak, a gyártók olcsóbb, ám gyorsan elhasználódó alkatrészeket használnak, így a berendezések nem bírják ki sokáig. „A jelenleg elérhető technológiáknak köszönhetően a gyártók nagyon pontosan tudják optimalizálni a gyártási kiadásokat úgy, hogy a termék még megfeleljen a vásárló igényeinek. Például, ha a fém alkatrészeket műanyagokkal helyettesítik, az csökkenti a termék árát, ám a termék ellenálló képességének kárára” – tette hozzá Ťapajna. Meggyőződése, hogy a tervezett elavulásnak nincs logikája. „Ha egyes cégek kötnének is kartellegyezséget arról, hogy termékeikbe olyan berendezéseket szerelnek, amelyek egy idő után elromlanak, sehol sem kapnak garanciát arra, hogy a konkurencia is ugyanilyen lépéshez folyamodik. Egy ilyen cég előbb vagy utóbb elveszítené konkurenciaképességét és jó hírnevét, s befejezhetné tevékenységét a piacon” – fűzte hozzá a szakértő. A százéves villanykörte A tervezett elavulás elméletének hívei mintapéldaként szokták emlegetni az amerikai Livermore tűzoltóállomásán világító villanykörtét, amely nemrég ünnepelte 116. évfordulóját. Az izzót valamikor a 19. század végén gyártották, 1901-ben csavarták be a helyére, és azóta ég. Sőt, már két olyan webkamerát is túlélt, amelyet azért szereltek mellé, hogy bárhol a világon élőben figyelhessék a több mint száz éve világító izzót. Két kamera már elromlott, a villanykörte viszont mindig világít. Egyes vélemények szerint ez igazolja a leginkább, hogy korábban sokkal megbízhatóbb termékeket gyártottak, sokan állítják azt is, hogy a szocializmusban gyártott termékek strapabírása jobb volt.Ťapajna nem ért egyet ezzel a véleménnyel, s állítja, olyasmiket próbálunk összehasonlítani, amiket nem lehet. „Ma a legolcsóbb autók is különösebb probléma nélkül megtesznek 200–300 ezer kilométert, erről a szocializmusban csak álmodhattunk. A háztartási elektronika terén, például a tévék a töredékét sem kínálták azoknak a funkcióknak (elég csak a különböző berendezésekhez való csatlakoztatást említeni), mint jelenleg, s ennek ellenére komoly műszaki problémákkal küszködtek, a rossz minőségű alkatrészek miatt gyakran kigyulladtak” – állítja a szakértő. Szerinte igazolható, hogy a korábban gyártott termékek sem bírtak ki sokat. Kérdéses tervezet Az Európai Parlament azt akarja, hogy a gyártók tüntessék fel a termék csomagolásán annak feltételezett élettartamát. Az Eurobarométer felmérése szerint a vásárlók több mint 90 százaléka üdvözölné, ha ezt a jelölést kötelezővé tennék. Az európai parlamenti képviselők meggyőződése, hogy az emberek nem vennének meg egy terméket csak azért, mert olcsóbb, ha látnák, hogy öt–tíz év helyett legtöbb egy–két évig fog működni hibátlanul. Azt, hogy mennyire lesz sikeres az unió törekvése, s milyen jogszabályt sikerül végül elfogadni, egyelőre nem tudni. Nehéz elképzelni, hogy sikerülne rávenni a globális gyártókat, akik az egész világon ugyanazokat a termékeket forgalmazzák, hogy az európai piacon más alkatrészeket tartalmazó termékeket áruljanak.