„Alaptalanok a magyar aggályok”

Őszintén sajnálom, hogy ilyen érzéseket váltott ki a tervezet. Ezek a benyomások valószínűleg valamilyen korábbi, negatív tapasztalatokból fakadhatnak, és a legjobban az szomorít el, hogy az emberek már semmi jót nem várnak tőlünk, eleve rosszra gondolnak. Szeretnék mindenkit biztosítani, hogy a koncepciót kizárólag szakmai alapon készítettük. Egyetlen politikai pártot sem vontuk be a munkába. Céltudatosan, az összes lehetséges szempontot figyelembe véve próbáltunk egy több évtizedre szóló, hatékony, gyors, színvonalas bírósági rendszert elképzelni. Kidolgoztuk, hol lennének az egyes körzeti és felsőbb bíróságok, és figyeltünk arra, hogy az egyes körzetek határai úgy húzódjanak, hogy a kisebbségek a régióban működő bíróságokon használhassák anyanyelvüket. Ha megvizsgálják, hogy a Dél-Szlovákiában kialakítandó körzeteken belül hogyan alakul a magyarok számaránya, kiderül, hogy az összesben húsz százalék fölött van. Még a felsőbb egységek határát is úgy vontuk meg, hogy például Nyitrán se okozzon gondot a magyar nyelv használata. Tehát épp ellenkező célt követtünk, mint amilyen érzésük végül a magyaroknak támadt.

Egy polgármester a kihelyezett bíróságokkal kapcsolatban lapunknak úgy fogalmazott, hogy a gazdasági önállóság elveszítése csak az első lépés, melyet követni fog a második, a harmadik, míg végül egyéb önállóságukat is elveszítik a kihelyezett bíróságok.

Szó sincs a gazdasági függetlenség elveszítéséről, csak a szerkezeti felépítés változik. Az igazságszolgáltatás gazdasági hátteréért az állam felelős, és kiépíthet bonyolultabb vagy egyszerűbb rendszert is. Mi az egyszerűbbet javasoljuk, minél kevesebb gazdasági központ működik, annál hatékonyabb a hálózat. Első lépésként ezeket a gazdasági központokat a körzeti bíróságokkal egy helyen hoznánk létre. Néhányan a szemünkre vetették, hogy miért akarunk ennyi gazdasági központot – tehát annyit, amennyi körzeti bíróság lenne. Egyesek szerint a gazdasági apparátust elég lenne csak a felsőbb bíróságok székhelyére, tehát hat városba összpontosítani. Ódzkodtunk az ilyenfajta radikális központosítástól, viszont bizonyos mértékű csökkentés szükséges. A gazdasági függetlenséget az alkotmány garantálja, azt semmilyen reform nem sértheti. A kihelyezett bíróság tehát nem veszíti el függetlenségét, sem önállóságát.

Ugyanúgy hoz döntéseket, mint eddig?

Igen, sőt idővel szeretnénk megerősíteni őket. Emelni akarjuk a bírók számát, és javítani a műszaki felszerelést.

Attól sem kell tartani, hogy a restitúciós ügyeket majd „szlovák bíróságok” tárgyalják? Egyesek szerint azért akarnak megszüntetni járásbíróságokat Dél-Szlovákiában, hogy a restitúciós ügyekről északabbra dönthessenek.

Nagyon nehéz ilyen félelmeket eloszlatni, de ezek az aggályok nem az én javaslatomból, hanem kizárólag régi sérelmekből fakadhatnak. A múlt valóban nem volt a legszerencsésebb, most azonban a legjobb szándékkal úgy vontuk meg a határokat, hogy a magyarok használhassák anyanyelvüket. Persze ezt nem hangsúlyoztuk, mert ez kétélű fegyver, és visszafelé is elsülhet. Ha kiemeljük, magyar nemzetiségű polgártársainknak is a kedvében akartunk járni, az néhány szlovák nacionalistában ellenszenvet válthatott volna ki – szó szót követ, és máris politikai csatározás kerekedik a jó szándékból. Ilyen feszült politikai légkörben a javaslat önálló életre kelhet, negatív irányba módosulhat...

Tehát éppen a magyarok érdekében nem hangsúlyozta, hogy a dél-szlovákiai bíróságokon magyarul is elmondhatják ügyes-bajos dolgaikat?

Igen.

Miért? Besztercebányaiként és szlovák létére mi ösztönözte erre?

A jog rendkívül szövevényes dolog, néha egyetlen szón vagy azon múlik egy ítélet, hogy az eljárás résztvevői pontosan értik-e azt, amiről szó van. Ezért fontos, hogy mindenki az anyanyelvén, a számára leginkább érthető nyelven közölhesse mondandóját.

Mindenesetre szokatlan, hogy egy országszerte ismert, szlovák bírónő ezt fontosnak tartja, és az emberek – az említett múltbeli negatív tapasztalatok alapján – óvatosak, sőt gyanakvóak. Valóban komolyan gondolja?

Igen, és mindent el fogok követni annak érdekében, hogy bebizonyítsam: tiszta szándék vezérelt. Ha kell, személyesen magyarázom el, szívesen találkozom azokkal, akikben aggályok merülnek fel, megmutatom az összes alapanyagot, elemzést, térképet...

Értsem úgy, hogy most nyilvános felhívást idézett a polgárokhoz, hogy ha szeretnének megismerkedni a bírósági reformmal, szívesen találkozik velük, például egy lakossági fórumon?

Természetesen. Ez a reform az emberek javát hivatott szolgálni, ezért lepett meg a polgárok negatív hozzáállása. Logikus, hogy a bírók zúgolódnak, mert egy zárt körről van szó, mely nem szereti, ha kívülről beavatkoznak. Számítottunk rá, hogy őket sokat kell majd győzködni, mert vannak köztük kényelmes, minden változtatástól irtózó bírók.

Ha a magyarok számára kedvező javaslatról van szó, akkor a Magyar Koalíció Pártja ön szerint miért vétózta meg a Koalíciós Tanács legutóbbi ülésén?

Milyen javaslatot vétózott meg? Az általam kidolgozott még nem került a Koalíciós Tanács elé. 2001-ben – még Ján Čarnogurský idejében – volt egy javaslat a bíróságok átalakítására...

...amikor az egyes bíróságok hatáskörébe tartozó területek határát horizontálisan próbálták megvonni, azaz hogy a magyarok aránya a lehető legkisebb legyen...

...az a javaslat elsősorban a bíróságok számának csökkentéséről szólt, de teljesen különbözik az enyémtől. Talán néhány politikus, polgármester, véleményformáló személy, aki valamennyire követi az eseményeket, csak arra figyelt fel, hogy át akarják alakítani a bírósági hálózatot, közben megszűnik egy-két bíróság, de azt már nem vették észre, hogy a mostani javaslat nem azonos az előző időszakban kidolgozott és elvetett elképzeléssel. Egyébként a megszüntetendő 13 járásbíróság közül csak egy – a vágsellyei – van magyarlakta területen. Az egyik szempont az volt, hogy elsősorban a kisebb, rövid ideje működő intézményeket kell összevonni egy nagyobb bírósággal. A sellyei 1996-tól működik, most Galántához fog tartozni. Inkább attól féltem, hogy majd a másik 12 megszüntetésre ítélt bíróság miatt fognak sokan tiltakozni.

Bárdos Gyula lapunknak azt nyilatkozta, hogy Daniel Lipšic igazságügyi miniszter az elődjéhez hasonló javaslattal állt elő...

Pedig ez nem ugyanaz a javaslat. Elég elolvasni.

...és miután az MKP megvétózta, a koalíciós pártok szakértőiből létrejött egy szűkebb bizottság, mely megvizsgálja az átalakítás koncepcióját, kidolgoz egy jelentést, mely a Koalíciós Tanács elé kerül. Addig elnapolták a járásbíróságok megszüntetésének kérdését.

Én erről nem tudok. Jelenleg a munkatársaim megpróbálnak széles körű támogatást szerezni a tervezetnek, mert csak azután kezdődhet a tényleges szakmai, aprólékos hangyamunka, miután a politikusok rábólintanak a koncepcióra. Én úgy értesültem, hogy azért jött létre az említett koalíciós bizottság, hogy a lehetséges összes szempontból véleményezzék és megismerjék az elképzelést, és miután alaposan áttanulmányozták a koncepciót, a koalíció megfogalmazza politikai álláspontját.

A felvázolt átalakítással munkahelyek szűnnek meg, ami ugyancsak aggasztja a magas munkanélküliséggel küszködő déli járásokat.

Ez az aggály részben valóban megalapozott. Sajnos a gazdasági központok átszervezésével csökkenteni kell az adminisztratív munkaerőt. Néhányan átkerülhetnének a körzeti bíróságra, de természetesen nem mindenki. De nem lehet úgy reformálni, hogy közben bebetonozzuk a jelenlegi állapotot.

Tehát garantálja, hogy semmilyen magyarellenesség nincs a koncepció mögött?

Garantálhatom, hogy a javaslat kidolgozásakor nem vezérelt minket magyarellenesség, és senki nem próbált rám nyomást gyakorolni.

Az igazságügy-miniszter sem?

Nem. Az asztalára kész anyagot tettünk le, és akár hiszi, akár nem, nagyon meglepte, szinte sokkolta a tervezet, de nem szólt egy rossz szót sem, pedig én inkább a szlovákok negatív reakciójától tartottam.