„Alacsony részvételnél kérdéses a képviselet politikai legitimitása”

Miért akarja a pozsonyi parlamentet brüsszelire felváltani?Úgy vélem, hogy az eddigi rövid, de intenzív pályafutásomnak logikus folytatatása ez.2012-től parlamenti képviselő, 2013-ban megyeelnöknek jelöltette magát, idén EP-képviselő akar lenni. Nem fél attól, hogy a választók számára túlambicionált politikusnak fog tűnni?Tudatosítom azt, hogy a választók nagy része emocionálisan dönt és kevésbé olvassa el a párt programját, kevésbé foglalkozik ezekkel a részletekkel. Akik viszont olvasnak és érdeklődnek, azok tisztán látják tevékenységemet, és remélem, megtisztelnek bizalmukkal a választásokon. Elégedett az ország eddigi képviseletével Brüsszelben?Személyesen is megtapasztalhattam, mennyire gyenge a szlovák képviselet, egyáltalán a kelet-európai érdekképviselet Brüsszelben. Míg a környezetvédelmi minisztérium élén álltam, gyakran előfordult, hogy már csak akkor tudtuk meg, mi történik Brüsszelben, amikor már késő volt. Bármivel jöttünk, azt kérdezték: miért csak most szólunk? Egy EP-képviselőnek oda kell figyelnie arra, hogy időben tájékoztasson a fontos dokumentumok előkészítéséről, hogy mi is bekapcsolódhassunk ebbe a folyamatba. Amint visszakerültem a parlamentbe, bejelentkeztem az európai ügyek bizottságába, ahol azóta is dolgozom. Az Európa Tanácsban is én vagyok a Híd képviselője. Az Európai Néppártnak másfél éve vagyok tagja, tehát még korábban bekerültem, mint a Híd. Ott is intenzíven foglalkozom a kisebbségi ügyekkel és a diszkriminációs témákkal. Már most látom, hogy EP-képviselőként az lenne a legelső dolgom, hogy az unión belül kötelező irányelvként legyen elfogadva az őshonos kisebbségek jogait és lehetőségeit elemző dokumentum, mivel ezután határos időn belül a szlovák parlamentnek is honosítania kellene. Támogatná az erősebb, több kompetenciával bíró Európát?Igen. Elsősorban olyan témákban, amelyekben nem tudunk zöld ágra vergődni a tízéves uniós tagság alatt sem. Itt van például az igazságszolgáltatás, ahol naponta látjuk, hogy a nálunk szokványos eljárások gyakran elfogadhatatlanok, a mindenkori kormánynak viszont megfelelnek, s valahogy nem akarnak megváltozni. Ha felülről jönne egy direktíva, amely előírná, hogy például milyen határidőn belül kell egy bíróságnak döntést hoznia, vagy hogy milyen feltétellel lehet szabadlábra helyezni valakit, akkor a korrupciót, a bűnözést is jobban vissza lehetne szorítani. Tagja az Európai Néppártnak, jobboldali politikus, ám mégis támogatja a szociális piacgazdaságot és a közös szociális politikát. Ez nem ellentmondás?Lehet, hogy valakinek igen, de most már jobboldali politikusok is ezen a véleményen vannak. A szociális piacgazdaságot már kialakították a közös pénznemmel és közös piaccal, de Európában nem létezik közös szociális politika. Prioritás szintjére kell emelni a szociális témákat. Ezek a dolgok nálunk mellőzve vannak, mindegy, milyen színű a kormány. Ha Európából ezen a téren is jönne valamilyen utasítás, akkor ennek is nagyobb súlya lenne. Ehhez is természetesen pénz kell, de ahogy Kelet-Németországot is talpra tudta állítani a Nyugat, úgy gondolom, mi is meghoztuk azt az áldozatot, amit például a keletnémetek azzal, hogy becsukták a gyáraikat, átadták a piacaikat. Tehát ezen a téren is méltányos lenne, ha azok az országok, amelyek ebből az összevonásból valamilyen módon profitáltak, adnának egy kis pénzügyi támogatást. Mi az a hatáskör, amit a tagállamoknak nem kellene Brüsszelre hárítani?Ez nagyon egyszerűen meg van fogalmazva a szubszidiaritás elvében: amiről helyi szinten ésszerű dönteni, mert közelebb vannak az információk, azt ott kell hagyni. De vannak magasabb szintű érdekek, amelyeknél pragmatikus, ha Brüsszel dönt. S itt visszatérek példaként az igazságszolgáltatásra. Nem azt mondom, hogy Brüsszelben döntsön el a bíróság mindent, de most is látni, hogy például az Európai Emberjogi Bíróság bizonyos ügyekben elveszi a nemzeti kormányok vagy a bíróságok kedvét azzal, hogy az embereknek reményt ad. A Híd milyen eredményével lesz elégedett?Realista vagyok. Úgy gondolom, hogy a választási preferenciák alapján egy személynek sikerül kijutnia. Nagyon sok fog azon múlni, a választók mennyire fogják tudatosítani, hogy érdemes elmenni választani. Személyes kudarcként fogja megélni, ha nem szerepel sikeresen a választáson?Amikor tizenvalahány százalékos részvételt jósolnak az előrejelzések, akkor azt mondom, hogy egy ilyen képviseletre nem is lehet azt mondani, hogy megvan a politikai legitimitása, legyen az bármilyen szinten, akár polgármestert választanak meg ennyi százalékkal, akár egy EP-képviselőt. Ha az emberek passzivitása miatt ez így alakul, akkor én ezt el fogom fogadni, de bízok a sikerben s abban, hogy azok, akik elmennek választani, megnézik, milyen pártot választanak, hogy tud-e az adott párt a régióknak dolgozni, s tett-e már valamit a régiókért.