Aki nem ismeri történelmét, arra ítéltetik, hogy újra átélje

A Ján Langoš által vezetett Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgató- illetve felügyelő tanácsába egy-egy magyart is beválasztott a parlament. Az előbbiben Öllős László politológus, az utóbbiban Kovács László történész képviseli a szlovákiai magyarságot. Öllős Lászlóval beszélgettünk.

A fehér foltokat le kellene törölni múltunk térképéről. Meg kell ismernünk, hogy mi az, amit nem szabad megismételni. Somogyi Tibor felvételeMikor áll „munkába”?

Az igazgatótanács tagjai nem alkalmazottai a Nemzeti Emlékezet Intézetének, ez nem a szó szoros értelmében vett munkahely. Az igazgatótanács feladata az intézet legalapvetőbb kérdéseiben döntéseket hozni. Nem fogunk állandóan ülésezni, bár az elkövetkező hónapokban, kezdetben sokszor fogunk találkozni, hiszen egy új intézet alakul, és nyilvánvalóan sok a tennivaló.

A főnökével, Ján Langošsal már felvette a kapcsolatot?

Természetesen. Mihelyt a kormány és a köztársasági elnök megválasztja a testület másik két-két tagját, teljes lesz a tanács, és összeülünk, megtárgyaljuk az intézmény alapszabályát, szervezeti felépítését.

A Magyar Koalíció Pártja – egyebek mellett – azért javasolta önt a testületbe, mert a szlovákiai magyarságot ugyanúgy sújtotta a történelem, mint a többi polgárt.

Nehéz meghatározni, hogy a szlovákiai magyarokat mennyire érinti a titkosrendőrség tevékenysége. Pontosabb választ azután lehet majd adni, miután megkezdődik a tényleges munka. Az intézet tudományos tevékenységet is fog folytatni, a közeljövőben megindulnak a kutatások, melyek végeredményben azt is kiderítik, hogy a magyarság titkosszolgálati ellenőrzése részéletekbe menően hogyan nézett ki. Általános dolgokat már ma is tudunk, hiszen többen megélték ezt, de ezek csak egyedi tapasztalatok. Az intézmény nemcsak a kommunista időszak titkosszolgálati anyagait fogja összegyűjteni, kezelni és kutatni, hanem a második világháború alatt összegyűjtött titkosszolgálati dokumentumokat is. Ez is nagyon érdekes lesz.

Ma tehát még csak hozzávetőlegesen sem lehet tudni, hány magyart érinthetett az egykori ŠtB tevékenysége?

Valószínűsíteni lehet, hiszen megjelentek már bizonyos listák, gondoljunk csak a Necenzurované noviny című kiadványra. Ez mintegy 70 ezer nevet hozott nyilvánosságra Csehszlovákia viszonylatában úgy, hogy egyesek feltételezése szerint több ezer név eltűnt erről a listáról. Ami a magyarokat illeti, pontos számot jelenleg nem lehet mondani, viszont az alapján, hogy hány ügynöknek volt Dél-Szlovákia a működési területe, hányan foglalkoztak a magyarságot vagy konkrét magyar személyeket érintő ügyekkel, idővel ez is kiderülhet. Az intézet tudományos módszerekkel tekintheti át a múlt korszakot, mellyel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni: nemcsak nevekről van szó, hanem arról is, hogy a diktatúrák hatalmi szerkezete úgy néz ki, hogy három párhuzamosan futó hatalmi intézményrendszer létezik bennük. Az egyik az állam gépezete, a másik az állampárt apparátusa – mely összefonódik az előbbivel és irányítja azt bizonyos helyzetekben –, a harmadik pedig az előző kettőtől intézményesen függetlenül működő titkosszolgálati rendszer. Ez csak a közvetlen pártvezetéshez kapcsolódik, a különféle regionális és helyi pártvezetési szintektől független – ezért alkalmas arra, hogy minden polgárt terrorizáljon, fenyegessen, és bármit cselekedjen velük; ezenkívül a hatalmi apparátussal szemben is felhasználható a hatalom fegyvereként. Ezért ez a ma még sötét folt a valóságban megkerülhetetlen szerepet töltött be a múlt rendszerben, e nélkül nem érthető meg sem maga a rendszer, sem annak története. Például a náci Németország történelme sem lenne megírható a Gestapo, az SD, az egész ügyosztály története nélkül. ĺgy van ez nálunk is.

Politológusként ez a téma biztosan vonzó az ön számára, kérdéses, az igazgatótanács tagjaként mennyire vehet részt a tudományos munkában...

Ez majd kiderül. A kettő nem zárja ki egymást, de nem biztos, hogy nekem az a feladatom, hogy az intézetben kutassak. Illetve, még ha kutatnék is, egy ember az egész területnek, illetve korszaknak csak egy kicsi szeletét tudja átfogni: sok-sok kutató szorgos munkájára lesz szükség, köztük nyilvánvalóan magyarokéra is.

Személy szerint mik a tervei az intézettel kapcsolatban?

A legfontosabb az, hogy az intézmény minél hamarabb megkezdje tényleges tevékenységét. Mindent el fogunk követni, hogy megkapjuk, és működőképessé tegyük azt a két pozsonyi épületet, melyeket az intézetnek ígértek. Ezenkívül megpróbáljuk megszerezni és rendszerezni azokat az anyagokat, melyekkel dolgozni lehet. Miután ez megtörtént, kezdődhet az érdemi munka. Az első hónapok a zöldmezős alapítás, sok-sok tárgyalás szakasza lesz.

Merthogy Csehországban is vannak akták, és azokat is megpróbálják Szlovákiába hozni.

Hogyne, úgyhogy a tudományos munka csak később várható.

A. Nagy László említette, hogy jó lenne, ha a hivatal alkalmazottai között, illetve a szűkebb vezetésben is lennének magyarok, de ez már az igazgatótanácson, vagyis önön is múlik.

Ez irányban már történtek lépések, reméljük, hogy sikerülni fog.

Milyen lépések?

Voltak már megbeszélések, de erről egyelőre nem szeretnék nyilatkozni. Akkor lesz érdemes bolygatni, amikor aktuális lesz. Egyelőre az alapszabály sincs meg, és majd ha kiderül, hogyan fog kinézni az intézet, lehet alkalmazottakról is beszélni.

Többen rámutattak, hogy a fiatalabb nemzedék már nem ismeri a titkosrendőrség korszakát, illetve történelemként tekint erre az időszakra, és csak gyér információkkal rendelkezik.

Van egy többszörösen igazolt bölcsesség: aki nem ismeri saját történelmét, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt. A demokrácia mindig veszélyben van, mert emberek alkotják. Ha nem figyelnek oda, akkor egyes csoportjai átalakíthatják valamilyen centralizált rendszerré, akár diktatúrává is. Következésképpen a közelmúltunk az, melyet a leginkább kellene ebből a szempontból ismernünk, hiszen ez a legmodernebb, legidőszerűbb, nem demokratikus múltunk. Itt, Közép-Európában jócskán vannak ilyen élményeink, és ezeket a fehér foltokat le kellene törölni múltunk térképéről. Meg kell ismernünk, hogy mi az, amit nem szabad megismételni. Fontos tudni, miként jöhetett ez létre, hogy ha manapság hasonló kezdeményezések vannak, azokat időben felismerjük, és csírájában elfojtsuk. Az intézet olyan szolgáltatásokat tud nyújtani, melyek eredményeképpen az elkövetkező években publikációk sorozata fog megjelenni, melyek hasznos információkkal szolgálhatnak.

Amikor létrejött az emberjogi biztos hivatala, az ombudsmant elárasztották a panaszok. Nem tartanak attól, hogy a kérelmezők megrohamozzák a Nemzeti Emlékezet Intézetét? Tartható lesz a kilencven napos határidő, melyen belül válaszolni kell a beérkezett kérvényekre?

Igyekezni fogunk, de ez a körülmények és a személyi állomány függvénye lesz.

Az aktákat csak személyesen lehet böngészni? Mindenképpen fel kell utazni Pozsonyba, ha valaki tudni akarja, mit gyűjtöttek róla össze a titkos ügynökök?

Nem hiszem, hogy távúton megoldható lenne, ezt személyesen kell intézni. Az iratokat nem lehet majd elvinni az intézet raktárából. Az irat megtekintése után adatokat ki lehet írni, el lehet vinni, de magát az iratot nem. Az érdeklődőnek annyit kell áldoznia a múltjára, hogy Pozsonyba utazik és eljön az intézetbe.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?