A voksolók növelhetik súlyunkat

Világos volt számunkra, hogy részeredményeket is csak akkor érhetünk el, ha az MKP-ban nem lesz széthúzásSomogyi Tibor felvételeLegeket mondanak a magyar párt frakciójáról a szlovák elemzők is. Legszilárdabb, legkövetkezetesebb, legegységesebb a pozsonyi törvényhozásban. Gondolta volna ezt négy évvel ezelőtt?

Tudtuk, hogy nagyon nehéz helyzetünk lesz a kezdettől sokféle, azóta még több politikai értékrendet képviselő kormánykoalícióban és a parlamentben is. Világos volt számunkra az is, hogy még részeredményeket is csak akkor érhetünk el, ha nem lesz széthúzás közöttünk, egységesen lépünk fel. ĺgy történt.

Miként alakították ki egységes álláspontjukat?

Olykor késhegyig menő viták árán. Három lépcsőt említek. Mi nemcsak most tartunk lakossági fórumokat, hanem rendszeresen megvitattuk sorskérdéseinket, a Magyar Koalíció Pártjának politizálását tagjainkkal és szimpatizánsainkkal, a déli országrészek polgáraival. Minden lényeges ügyet hosszasan elemeztünk az Országos Tanács ülésein. És minden fontos napirendi pont és szavazás előtt órákig tanácskoztunk a frakcióban. Ha akkorra sem alakult ki konszenzus közöttünk, szavaztunk. És azután a többségi véleményt képviselte mindenki.

Milyen ügyekben alakult ki a legparázsabb vita?

Először a kisebbségi nyelvhasználati törvény ügyében, amely – ha európai értékrendet követne – sokat segíthetett volna a Szlovákiában is elfogadott Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának gyakorlati érvényesítésében. Csakhogy a kormány törvénytervezete – elsősorban az SDĽ illetékesei, de más jogalkotók szűkkeblűsége és magyarellenes fóbiái miatt is – még a kialakult gyakorlatnál is kevesebb lehetőséget kínált anyanyelvünk hivatali használatához. Bíztunk abban, hogy a második olvasatban koalíciós partnereink támogatni fogják legalább néhány javaslatunkat. Például azt, ami a gyakorlatban már régóta érvényesül, vagyis hogy a polgári esküvőkön bizonyos feltételek mellett a magyar, az ukrán, a ruszin vagy német is hivatalos nyelv lehessen. Hazánk többi nemzetisége érdekében megpróbáltuk a mostani húszról tíz százalékra csökkenteni a kisebbségi nyelvek használatát lehetővé tevő küszöböt. Egyetlen javaslatunk sem kapott kellő támogatást, ezért a végszavazásnál nemet mondtunk a kormány tervezetére. Ennél is kiábrándítóbb volt számunkra a közigazgatási reform alaptörvényeivel kapcsolatos végszavazás. Azt tudtuk, hogy az SDĽ és az SOP Mečiarékhoz átpártolva a nyolcmegyés modellt támogatja, ám az döbbenetet és csalódást váltott ki bennünk is, hogy végül az SDKÚ sem állt ki a kormány törvénytervezete mellett, holott az ellenzék nélkülük is megszerezte volna a szükséges többséget. Mindenki jól emlékszik, főleg számunkra milyen drámai hetek következtek ezután.

Végül nem léptek ki a kormánykoalícióból. Utólag visszatekintve, vajon jól döntöttek?

Főleg abból a szempontból igen, hogy valósággal kikényszerítettük a jogkörök átruházásáról rendelkező jogszabályokat és más törvényeket, amelyek a közigazgatási reform elindításához nélkülözhetetlenek voltak. Nem léptünk ki a kormányból, s főleg ennek a döntésnek köszönhetően megmaradt a viszonylagos belpolitikai stabilitás, amely egyik alapvető kritériuma az ország sikeres európai integrációjának. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a szlovákiai magyarság és az MKP parlamenti frakciója jóval többet tett az országért, mint amennyit kapott az olykor bizony velünk szemben mostohaként viselkedő hazájától.

Sokan kérdezik, vajon azért, hogy nem rendeződött az elvárásainknak megfelelően a nevesítetlen földek ügye, nem alakult meg Nyitrán a magyar pedagógiai kar, s több más elvárásunk sem teljesült, mennyiben okolhatók az indítványozók. Sokakban felmerül például, hogy talán nem kellő szakértelemmel és politikai körültekintéssel, a szükséges háttértárgyalások jelentőségét lebecsülve rukkoltak elő javaslataikkal.

Bizonyos tanulópénzt nyilván meg kellett fizetnünk, hiszen először voltunk kormánykoalícióban. Ám azért, hogy a fentebb említett követeléseink nem teljesültek, egyértelműen a szlovák partnerek felelősek, akik a különböző tárgyalásokon sok mindent megígértek, aztán máshogy cselekedtek és szavaztak. Hadd érzékeltessem egy példával, mekkora ellenállásba ütköztünk. Még a kétnyelvű bizonyítványok eltörlését sem akarták törvénymódosítással, hanem csupán miniszteri rendelettel megoldani. Mi viszont ragaszkodtunk a jogszabály módosításához, hiszen ezt ugyebár nehezebb bármikor is megváltoztatni, mint a miniszteri rendeletet.

Akkor hát mi volt az a tanulópénz?

Elsősorban az, hogy még határozottabban kell követelnünk: a számunkra fontos döntéseket a választási ciklus elején hozzák meg, mert azután már fokozatosan gyengül a politikai akarat az úgynevezett kényes kérdések kezelésére.

Lesz-e lehetőségük tettekre váltani a tanulópénzt?

Ez nyilvánvalóan a választások eredményétől függ. Ha többen szavaznak a Magyar Koalíció Pártára, mint négy évvel ezelőtt, akkor az eddiginél is nagyobb politikai súlylyal képviselhetjük a szlovákiai magyarság, a déli régiók és az ország érdekeit. Ebben a választási ciklusban jelentős összegeket kaptak – minden esetben törvényesen, átláthatóan – színházaink, iskoláink és más intézményeink. Ha a magyar és nem magyar polgárok közül sokan voksolnak ránk, akkor még többet tehetünk a Garam és Ipoly menti, továbbá a nógrádi, a gömöri, a bodrogközi, az ung-vidéki és más régiókat sújtó munkanélküliség fokozatos felszámolása, a kisebbségi kultúrák támogatásáról rendelkező törvény és más életbevágóan fontos jogszabály megszületése érdekében. Négy éve ugyanis úgy ültünk le a koalíciós tárgyalásokhoz, hogy három leendő szlovák partnerünknek nélkülünk is megvolt a hetvennyolc parlamenti mandátuma. Jórészt nyugati nyomásra és részben az alkotmányos többség megszerzése érdekében került a kormányba a Magyar Koalíció Pártja. Most az lenne a kívánatos, ha annyian szavaznának ránk, hogy az MKP nélkül ne lehessen demokratikus kormányt alakítani. Akkor tudnánk az eddiginél is többet tenni választási programunk valóra váltása érdekében.

A szlovákiai politikában erősödnek a törekvések az MKP kiszorítására. Egyesek szerint Gašparovič pártja, a HZD többek között azért jött létre, hogy kihagyhassák a magyarokat a leendő kormánykoalícióból...

Ezt a célt sem lehet kizárni. Ilyen törekvések mindig voltak. Négy éve sokan azt sugalmazták a magyarok lakta térségekben, hogy az SDK-ra kell szavazni, mert csak ők képesek legyőzni Mečiart. És idén a közigazgatási reform ügyében Dzurinda pártjának képviselői ugyanúgy voksoltak, mint Mečiarék. Valójában együtt akadályozták meg a Nógrád-Gömör megyei önkormányzat létrejöttét, a csallóközi és a mátyusföldi régió, illetve a bodrogközi és az ung-vidéki térségek természetes egységének az érvényesítését. Most ezekben az országrészekben ott virítanak az SDKÚ óriásplakátjai, amelyek szerint csak ez a párt képes megteremteni szlovákok és magyarok békés együttélését. Vajon miért nem aggattak ki ilyen plakátokat Zsolnán vagy Liptószentmiklóson? Nézzünk egy másik jellemző példát. Egyes baloldaliak állítólag értünk egyesültek, egy másik párt azt hirdeti magáról, hogy mindig a polgárok oldalán áll. Kérdem én: mikor álltak a szlovákiai magyar polgárok oldalán? Mindezeken még egyszer alaposan elgondolkodhatna a választópolgár, mielőtt az urnákhoz járul. Mert egyedül csak ő akadályozhatja meg az MKP kiszorítását a kormányból és a parlamenti döntésekből. Éspedig azzal, ha ránk szavaz.