A világban nem csökken az újságíró-gyilkosságok száma

Az ENSZ Közgyűlése 2013-ban meghirdette, hogy november 2-a lesz a Vessünk véget az újságírók ellen elkövetett bűncselekmények büntetlenségének! nemzetközi napja. A dátumválasztást az indokolja, hogy 2013. november 2-án Maliban meggyilkolták a Radio France Internationale francia rádióállomás két újságíróját. Az UNESCO adatai alapján 2006 és 2016 között összesen 930 újságírót öltek meg: 868 helyi újságírót és 62 külföldit. Ijesztően néz ki a statisztika: tízből kilenc esetben az ügy felderítetlen marad. 

Ismertebb újságírók ellen 

Málta legismertebb oknyomozó újságíróját, Daphne Caruana Galiziát a kocsijába rejtett pokolgéppel ölték meg 2017. október 16-án. Galizia 2008-tól saját blogot írt, valamint a The Sunday Times of Malta és a The Malta Independent munkatársa volt. Az újságírónő elsősorban a kormány korrupciós ügyeivel, adócsalással, pénzmosással foglalkozott. A szervezett bűnözés és a politika összefonódásáról publikált, Joseph Muscat máltai miniszterelnököt nyíltan bírálta. Többször megfenyegették és beperelték. 1996-ban a felgyújtották a bejárati ajtaját, megölték a kutyáját; tíz évvel később pedig a házuk mellett gyújtottak tüzet, amelyet szerencsére még azelőtt sikerült megfékezni, mielőtt átterjedt volna a házukra. 

Az elsők között foglalkozott a Panama-iratokkal, és kimutatta, hogy a miniszterelnök felesége is érintett az adócsalásban. Ezek a vádak megalapozták, hogy előrehozott választásokat írjanak ki Máltán. 

Az újságírónővel egy távirányítással működésbe hozott pokolgép végzett. A halála előtt két héttel állítólag arról értesítette a rendőrséget, hogy halálos fenyegetést kapott. Az utolsó blogbejegyzésében azt írta: „A bűnözők mindenhol ott vannak. A helyzet reménytelen.” A temetésén részt vett Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke, a máltai kormánypárti és ellenzéki politikusok azonban, a család kérésére távol maradtak. A máltai kormány egymillió eurós nyomravezetői díjat ajánlott fel, és elfogadta, hogy az FBI és az Europol munkatársai segítsék a máltai rendőrség munkáját. A fő indíték és a gyilkosság megrendelője máig ismeretlen. A meggyilkolt újságírónő fia kijelentette: a szigetország maffiállam. 

A világ legbefolyásosabb főszerkesztői felhívták a figyelmet az Európai Bizottság egy korábbi jelentésére, amelyben annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy Máltán a média függetlensége veszélybe került, mivel jelentős része a politikai pártok befolyása alatt áll. 
 

Oroszok és ukránok 

A Forbes magazin orosz változatának főszerkesztőjét, Paul Khlebnikovot 2004. július 9-én ölték meg. Késő este hazafelé tartott a szerkesztőségből, amikor egy gépkocsiból négy lövést adtak le rá. Az Amerikai Egyesült Államokból hazatelepült oknyomozó újságíró halála Oroszországban és külföldön is megbotránkoztatta a közvéleményt. Khlebnikov az 1989 utáni orosz oligarcha réteg kialakulásáról írt. Elsőként közölte a száz leggazdagabb orosz névsorát. A hatóságok három csecsen férfit tartóztattak le, majd kettőt szabadon engedtek, de a bérgyilkosság megrendelőjéig nem jutottak el. 

Az ugyancsak orosz Anna Politkovszkaját, a Novaja Gazeta riporterét 2006. október 7-én a saját lakása előtt lőtték le. A hazai és a nemzetközi ismertséget a csecsen háborúról megjelent cikkei hozták meg. Mind az orosz, mind a csecsen háborús bűnökről beszámolt, Putyin elnököt kitartóan bírálta. Meggyilkolása előtt sokszor megfenyegették, le is tartóztatták, sőt, egy alkalommal megmérgezték. Emberölés vádjával öt személyt tartóztattak le, de az, hogy ki állhatott a háttérben, felderítetlen maradt. 

2000. szeptember 16-án tűnt el Georgij Gongadze ukrán újságíró, filmrendező. Fej nélküli holttestére két hónappal később bukkantak egy Kijev melletti erdőben. Az Ukrajinszka Pravda alapítója és szerkesztője volt; az akkori elnök, Leonyid Kucsma kemény kritikusa. A hatóságok szerint a gyilkosságot az akkori belügyminiszter, Jurij Kravcsenko rendelte el, aki az ügyészségi kihallgatás előtt öngyilkosságot követett el. 

Közép-Európában 

Közép-Európában utoljára 26 évvel ezelőtt öltek meg újságírót. 1992 áprilisában ölték meg Václav Dvořákot Csehországban. A nyomozás eredményét 2006-ban hozták nyilvánosságra, melyből kiderült, hogy a háttérben František Mrázek vállalkozó állhat, akinek a tevékenységéről Dvořák szorgalmasan anyagot gyűjtött. A gyilkosságot elkövető Bohuslav Hájek később eltűnt, feltehetően őt is megölték. 

Az újságíró-gyilkosságok és a megfélemlítések nyomán előfordul, hogy a kollégák nem foglalkoznak tovább egy témával, vagy öncenzúrát alkalmaznak. Jó stratégia lehet, ha többen dolgoznak egy témán, hiszen egy csoportot sokkal nehezebb eltenni láb alól. Az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) szervezett bűnözésre és korrupcióra szakosodott újságírószervezet például rendszeresen szervez biztonsági továbbképzést a veszélyes övezetben dolgozó újságíróknak. Ugyancsak nélkülözhetetlen a terepmunka előtt egy biztonsági terv készítése – véli Drew Sullivan az (OCCRP) társalapítója. Minden fenyegetett újságírót nem védhet rendőr, a szerkesztőségeknek is kellő elővigyázatossággal kell dolgozniuk, állandóan kapcsolatban kell lenniük a veszélyes témán dolgozó újságíróval. Sullivan azt hangsúlyozza, hogy nem az újságíró dolga az igazságszolgáltatás; sok újságíró abba a hibába esik, hogy nagyon beleéli magát egy-egy ügybe, képtelen kellő távolságot tartani, ezáltal a veszélyérzékelése is kikapcsol. Sokat segíthetne a helyzeten és nagyobb biztonságban dolgozhatnának az újságírók, ha sokat javulna a felderítési arány. Egy olyan környezetet kellene kialakítani, ahol a kormányra is fokozódik a nyomás, hogy eredményesebb legyen az újságírógyilkosok kézre kerítésében. A vezető politikusaink pedig azzal járulhatnának hozzá ehhez a demokratikusabb környezethez, ha nem fenyegetnék nyíltan az újságírókat.