„A választók nagy részének a kormányváltás a legfontosabb”

A napokban jelentik be egyes egyéni választókerületekben, hogy ellenzéki jelöltek lépnek vissza az esélyesebbek javára. A Publicus Intézet március közepén mérte az átszavazási hajlandóságot az ellenzéki választók körében. Pulai Andrást, az intézet vezetőjét kérdeztük.

Milyen eredményt mutat az átszavazási kedv felmérése az ellenzéki választók körében?

A felmérésünk szerint, ha van egy olyan baloldali jelölt, akinek érdemi esélye van a fideszes jelölt legyőzésére, akkor az ellenzéki választók meglehetősen magas hányada átszavazna rá, akkor is, ha például Jobbik-szavazó. A baloldali pártok esetében az átszavazás egy másik baloldali párt jelöltjére 97 százalék feletti. Még az LMP választóinak esetében is 93 százalékot mértünk abban az esetben, ha a cél a kétharmados Fidesz-többség megakadályozása, ha csak a kormányváltás a cél, akkor kicsit alacsonyabb, 80 százalék körüli az átszavazásra kész választók aránya.

A Jobbik választói is hajlandók lennének baloldali jelöltre is szavazni?

Igen, meglehetősen magas, közel kétharmad, illetve az alkotmányos többség megakadályozása érdekében 68% azok aránya, akik hajlandók lennének baloldali jelöltet is támogatni. A választók nagyon nagy részének a kormányváltás fontosabb, mint a saját pártjának a támogatása.

A baloldali választók is hajlandók lennének támogatni a jobbikos jelöltet a Fidesz ellenében?

Igen, valamivel ugyan kisebb mértékben – 10–12 százalékpontnyival kevesebben vannak –, de a baloldali választók is hajlandóak jobbikos jelöltre szavazni. Az LMP szavazói esetében egyszerű a magyarázata a baloldali jelöltek támogatásának: az utóbbi 2-3 évben – amióta nem Schiffer András a pártelnök –, kicserélődött a szavazóbázisuk, sokkal baloldalibbak ma az LMP választói, mint négy éve. Akkor még egyértelműen nem politikai baloldali szavazók körébe tartoztak. Most már a szavazóinak kétharmada inkább baloldalinak mondja magát, négy éve ez még fordítva volt.

A Jobbik esetében mivel magyarázható az átszavazási kedv a baloldalra? Csak a kormányváltás érdekében teszik?

Nem teljesen. A Jobbiknak is van 200–300 ezer olyan szavazója, akik még a baloldal megroppanása előtt baloldali szavazó voltak, vagyis őket az MSZP-től vonzotta magához a Jobbik. Ők tehát két-három ciklussal ezelőtt már szavaztak a baloldalra.

Vannak olyanok is, akik semmiképpen nem szavaznának a másik politikai oldal jelöltjére?

A Jobbik esetében van egy 25–30 százalékos réteg, a baloldalon pedig egy közel 40 százalékos réteg, aki sohasem szavazna az ellenkező oldal jelöltjére.

Mennyire jelöltfüggő az átszavazási kedv? Mennyire határozza meg az átszavazási kedvet, hogy az adott választókörzetben ki az a baloldali jelölt, akire egy jobbikosnak kellene szavaznia?

Egy országos felméréssel ezt nehéz kimutatni, nyilván sokat nyom a latban a jelölt személye. A jó, a másik fél számára elfogadhatóbb jelöltek esetében természetesen az átlagnál is magasabb lehet az átszavazási kedv, míg a rosszabb jelöltek esetében ez nyilván alacsonyabb. Több körzetben készítettünk helyi kutatásokat is, ezek konklúziója az, hogy az átszavazási kedv valóban nagyon erősen jelöltfüggő.

Miért éppen a baloldali jelöltekre való átszavazást mérték?

A baloldali jelöltek beágyazódottsága a legerősebb az ellenzéki jelöltek közül. Az LMP jelöltjeinek néhány városi körzetben talán van esélye, a jobbikosoknak pedig csak néhány vidéki körzetben. A jobbikosnak ott van esélye győzni, ahol kialakul egy egyharmad-egyharmad-egyharmados helyzet a Fidesz– Jobbik–baloldal között. Ilyen például Borsodban lehet. De vidéken is hiába erős a Jobbik, a Fidesz még erősebb. Ha a visszalépések folytatódnak, akár 40 egyéni győztes helyet is elvihet az ellenzék, ami már a Fidesz többségi győzelmét is veszélyezteti, kialakulhat egy olyan állapot, amikor egyik pártnak, így a Fidesznek sem lesz 100-nál több parlamenti képviselője.