A tavalyihoz képest mennyivel nőttek a lakásra és háztartásra fordított kiadásai?

Kubicsek Erika, 19 éves, elárusítónő, Pered: Olyan nagyon még nem vettük észre a változást, mivel még csak év eleje van. Ami az élelmiszert illeti, az élelmiszereknél nincs olyan nagy változás, inkább a villany és a gáz terén lesz alapos drágulás, hiszen gázzal fűtünk. Közös családi házban élünk az apósomékkal, a költségeket is felesben álljuk. Hogy miből gazdálkodjuk ki a pluszköltséget? Alighanem saját magunkon fog kelleni megspórolni, össze kell húzni magunkat.

M.Gy., munkanélküli, 36 éves, gyermekét egyedül nevelő nő, a Losonci járás egyik kisközségben él:

„Nem számoltam még ki, menynyivel emelkedtek a kiadásaim. Abból tudom, hogy sokkal, hogy most már semmiképpen sem tudom időben és gond nélkül kifizetni a számláimat. Havonta 4100 koronát kapok, ebből kellene megélnünk a gyermekemmel. A ház költségei meghaladják a két és fél ezer koronát, a többi kell a gyerek utaztatására. Kölcsönt kölcsönből fizetek, egy ideig még megy, de hogy meddig, azt nem tudom. Édesanyám nyugdíjából tartjuk fenn magunkat, meg abból, amit a kertben megtermelünk. Sokat sírok, sok az álmatlan éjszakám, de nem tudok megoldást találni. Már háromszor dolgoztam közhasznú munkásként, de rendes munkahelyet normális fizetéssel nagyon nehéz ezen a vidéken találni, hiszen minden harmadik-negyedik ember munkanélküli. Úgy gondolom, hogy tavalyhoz képest a mi megélhetésünk költségei olyan kétezer koronával növekedtek. Nem tudom, meddig és hogyan fogjuk bírni.”

Ardamica Zorán, egyetemi adjunktus, 32 éves, Losonc:

„Lényegesen. Kétszobás lakásban élünk négyen. Ha annyit mondok, hogy egyhavi jövedelmünkből – ami alig éri el a 14 ezer koronát – jóformán alig marad valami, akkor nem túlzok. A befutó fizetést pár napon belül elköltjük a villanyszámlára, gázra, telefonra, lakásra. Ezután jönnek a biztosítások, az óvodai étkezés, a használt autó fizetése részletben, s ezután már nem nagyon marad készpénzünk. Nem is tudom, miből élünk. A létfenntartás költségei megközelítőleg 2-2,5 ezer koronával növekedtek. Ebben benne van az élelmiszerek megemelt ára, aztán az üzemanyagé is, mivel Besztercebányán dolgozom, a gáz, a villany árának emelkedése és a gyerekek ruházása. Ott tartunk, hogy lassan minden tartalékunk feléljük. A fizetésen kívül a publikációs tevékenységből lehet még további bevételhez jutni, de ez nevetségesen kevéske. A vállalkozásom egyik része, a hangosítás annyi hasznot hoz, amennyit a másik fele, vagyis a könyvkiadás és annak rezsije felemészt. Önkormányzati képviselőként kapok némi jutalmat, amit viszont a képviselői munkámra (telefon, fax, papír, fénymásolás stb.) kell fordítanom. A feleségem gyesen van, szüleim rokkantnyugdíjasok. Anynyi biztos, újabban egyre őszintébben és egyre többet szitkozódom. A megoldásokat, az újabb pénzforrásokat pedig keresem. Több munkát nem vállalhatok, mert az eddigiek rovására menne. A reform szükségességét tudomásul veszem ugyan, de a mértékét, az egyidejű nagy terhelést nem tudom megérteni. Ezt már az előző populista kormánynak legalább 9-10 éve el kellett volna kezdenie, akkor most nem éreznénk ilyen soknak.” (gl, szasz)