A szeretetnek is van „nyelve”

Sokan elfogadják ezt a korlátot és a bennük rejlő lehetőségeket, képességeiket – ami természetesen az írásból a képzett grafológus számára jól látható – az életük folyamán soha nem teljesítik ki.

A korlátok átszakítása „fájdalommal” jár, de ez a fájdalom az ára annak, hogy a képességeinket jobban kiteljesíthessük. Egy példával is szeretném ezt illusztrálni. A kis elefántot mikor még „gyenge” lánccal egy mozdíthatatlan oszlophoz kötik és bármennyire is erőlködik nem tudja kiszakítani. Később, mikor már több tonnás súlyokat képes elhúzni, ha kikötik, nem próbálkozik a vékony pózna kihúzásával sem, mert mozdíthatatlannak véli.

Ezren állítják, hogy lehetetlen,

Ezren jósolnak biztos bukást,

Ezren sorolják egyenként a rád

Leselkedő sok súlyos csapást.

De te csak veselkedj neki vigyorogva,

Gyűrd fel inged ujját, és rajta!

Fogj fütyörészve a megoldhatatlanhoz,

Hisz csak addig az, míg valaki meg nem oldja.

(Edgar A. Guest )

Gyakran előfordul, hogy ez a mozdíthatatlan akadály a partnerkapcsolatunk tájékán keletkezik, és – még ha próbáljuk is rendbe hozni a magunk módján – egy idő után már beletörődünk, vagy feladjuk, és élünk a megváltoztathatatlannak hitt „korlátok között”.

Pszichológusok megállapították, hogy a szeretetigény az ember elemi, elsődleges szükséglete. A szeretet kedvéért az ember mindent hajlandó megmozgatni...

Már az élet első éveiben minden kisgyermeknél sajátos, egyéni érzelmi beállítódás alakul ki; pl. alacsony, vagy magas önértékelés, bizonytalanság ill. magabiztosság. Egyeseket vártak szüleik, és a szeretet és megbecsülés légkörében nőttek fel, míg mások nem kívánt gyermekként csöppentek bele egy családba. A szeretetet kapó gyermeknél a saját, egyéni pszichológiai beállítódás lesz az érzelmi, vagy szeretet-anyanyelv alapja, valamint az a mód, ahogyan szülei és a számára fontos személyek kifejezik iránta érzett szeretetüket. Később persze megtanulhatnak más, „idegen” szeretet-nyelvet is, de mindig az anyanyelvük fog a legközelebb állni hozzájuk. A szüleitől és kortársaitól szeretet nem kapó gyermeknek is kialakul valamilyen szeretet-anyanyelve, ez azonban sajátos fogyatékosságokkal lesz tele, mint ahogy a szegényes nyelvi környezetben nevelkedő gyermeknek is hiányos lesz a szókincse. Lingvisztikai értelemben különféle nyelvekről – angol, japán, német, kínai, stb. – szoktunk beszélni. Az emberek túlnyomó többsége úgy nő fel, hogy szüleitől, testvéreitől megtanulja az anyanyelvét. Később megtanulhat még más nyelveket is, de ez már rendszerint sokkal nagyobb erőfeszítésbe kerül. Ezek a tanult nyelvek. Legjobban az anyanyelvünket szoktuk érteni és beszélni. Ha viszont valaki csak az anyanyelvét beszéli, és olyan emberrel találkozik, aki szintén csak a saját, de övétől eltérő anyanyelvét érti, akkor a kommunikáció bizony elég szűk korlátok közé lesz szorítva. Ha pedig valaki át akar lépni a nyelvi és kulturális korlátokon, akkor meg kell tanulnia azoknak a nyelvét, akikkel kommunikálni szeretne.

A szeretet, a szerelem területén ugyanez a helyzet. Az emberek különböző szeretet-nyelveken beszélnek. A mi érzelmi nyelvünk és a párunk érzelmi nyelve közötti különbség akkora lehet, mint amekkora az angol és a kínai nyelv között van. Teljesen mindegy, hogy mekkora erővel és lelkesedéssel igyekszünk kifejezni a szeretetünket angolul, ha egyszer a párunk csak kínaiul ért. Az ilyen szituációk a süketek párbeszédének szomorú példája lehet. Ha viszont egy házasságban nem érezzük a felénk irányuló szeretetet, akkor az egyébként normálisan és természetesen adódó házassági problémák felnagyítódnak. Elkezdjük a másik félben a saját boldogságunk akadályát, sőt ellenségét látni.

Elkezdünk harcolni az önértékelésünkért és a fontosságunkért, s a házasság boldog családi élet helyett, csatamezővé változik. A szeretet nem hozhat megoldást minden problémára, de megteremtheti a biztonságnak azt a légkörét, amelyben elkezdhetjük keresni a választ a nyugtalanító kérdésekre, és így nagyobb az esély arra, hogy megtaláljuk a megoldásokat is...

Sajnos ritkán adódik olyan szerencsés alaphelyzet, hogy a férj és a feleség ugyanazt a szeretet-nyelvet beszélik. A szerelemnek nem kell eltűnnie a házasságkötés után, de az biztos, hogy a házasfelek nagy többségének igenis meg kell tanulnia, több-kevesebb fáradtság árán egy „idegen nyelvet”, mégpedig a házastársa szeretet-anyanyelvét. Ha azt szeretnénk, hogy a párunk megértse az iránta érzett szeretetünket tolmácsoló üzeneteinket, akkor azokat „le kell fordítanunk” az Ő szeretet-anyanyelvére. A szeretet érzelmi kifejezésének egyik lehetősége az olyan szavak használata, amelyek kinyilvánítják és hangsúlyozzák a szeretetet. A szeretet célja nem az, hogy az ember megkapjon valamit, amit kíván, hanem az, hogy tegyen valamit azért az emberért, akit szeret. Ugyanakkor az is tény, hogy ha elismerő szavakat kapunk, akkor sokkal erősebb késztetést érzünk a viszonzásra is. A szavak bizalmas viszonyt teremtenek, begyógyítják a sebeket, és serkentik a mellettünk élő személy képességeinek kibontakozását is. Hatékony és fontos lehet a közös és értelmes cselekvésformákban együtt töltött idő – akár nézőként, hallgatóként, vagy résztvevőként – annak az üzenete, hogy igazán érdeklődünk egymás iránt, és élvezzük egymás társaságát. Talán a legkönnyebben megtanulható szeretet-nyelv az ajándékozás lehet. Az ajándékok a szeretet vizuális szimbólumai, akár vásárolt, akár saját kezűleg készített tárgyakról van szó, de „ajándék” lehet, kizárólag a társunk kedvéért megszervezett jelenlétünk is. Mindezek jelzik, hogy a megajándékozott személy mennyire fontos számunkra, valamint jelezhetik a kapcsolat értékét is. Válságos helyzetekben a fizikai jelenlét (önmagunk odaajándékozása) lehet a legfőbb ajándék. A figyelmesség kategóriába az olyan „szolgáltatások” sorolhatóak, amelyekről tudjuk, hogy párunk örül, ha megtesszük őket: ez lehet akár vacsorafőzés, asztalterítés, porszívózás, mosogatás, rendrakás, kocsi lemosása, pelenka kicserélése stb. A szeretet kifejezője lehet még a testi kontaktus, melyről már részletesebben írtunk a grafológia szemszögéből nézve is. Minden kapcsolatban adódhatnak különböző külső, vagy belső válsághelyzetek, és ilyenkor még hangsúlyosabban kellene kifejeznünk szeretetünket; a szavakon kívül elemi fontosságú érzelmi kapaszkodót jelenthetnek a testi kontaktusok is, mely nem kizárólag a szexualitást jelenti.

A teljes kézírás kielemzése után, az érzelmi élet milyenségére fókuszálva is meg lehet megállapítani, hogy melyik „szeretet-nyelv” áll legközelebb a vizsgált személyhez, hogy honnan lehet erőt adni számára, és mivel lehet örömet okozni neki, még a problémákkal teli hétköznapok rohanásában is. Tudom, nem könnyű minden érzékszervünkkel a másikra figyelni, amikor nekünk is annyi bajunk van, és mi is igényelnénk a törődést és a figyelmet, de valakinek el kell kezdeni. A legnehezebb dacosan és sértődötten is „szépnek” látni a párunkat, de ha mindketten csak a másikra várunk, akkor fennáll a veszélye annak, hogy egy helyben maradunk, lecövekelve, és egy idő után, már tényleg nem tudunk semmit sem tenni. Dacból nem lehet működtetni egy kapcsolatot. Valakinek meg kell tenni az első lépést ahhoz, hogy a másik „visszatükrözhesse” a kapott jót. Az is lehet, hogy nem elég egy lépés, hogy kettőre, vagy háromra van szükség, de ha fontos számunkra az a partner, akkor megtesszük érte, és ezáltal még megadjuk kapcsolatunknak az esélyt a változásra.