A szélsőjobboldal térhódítására figyelmeztetnek a szakértők

A csütörtökön nyilvánosságra hozott kiadvány a „Felhívás a demokráciáért és az európai értékekért” alcímet viseli, s az intézet két nemzetközileg elismert munkatársa, Grigorij Mesežnikov és Zora Bútorová figyelmeztetnek a politikában és a társadalomban egyre mélyebb gyökereket verő szélsőségekre. Mesežnikov politológiai szempontból elemzi, hogy az etnikai nacionalizmus, a lakosság deprivációja és a demokrácia minőségének romlása, milyen támogató tényezőként befolyásolják a jobboldali szélsőségek felemelkedését. Emellett 2016-ig visszamenőleg rámutat az ĽSNS párt tevékenységeire, melyek szintén hozzájárultak a szélsőjobboldali politikai irányzat megszilárdulásához. A zárszóban kiemeli, a párton belüli széthúzás a 2020-as választást követően, valamint az egyes vezető szerepet betöltő tagok jogerős elítélése a támogatottság csökkenéséhez vezetett.

A fősodor szerepe

Az új szélsőséges párt (Republika) megalakulását – mely az elődpárttal megegyező ideológiai vonalat, programot és értékrendet képvisel – arra irányuló próbálkozásként kell értelmezni, hogy a szélsőjobboldali irányvonalat a támogatottság átrendeződésével igyekeznek megőrizni. Mesežnikov szerint a cél az, hogy a következő választás során releváns politikai erőként, elfogadhatóbb profillal és a korábbinál magasabb koalíciós potenciállal rendelkezzenek. „A kísérlet esetleges sikere, amely objektíven ellentétes lenne a liberális demokrácia további konszolidációjával és a nyugati külpolitikai irányultsággal, a szélsőjobboldali politikusok tevékenységének hatékonyságán kívül a fősodor politikai erőinek hozzáállásától is függ majd” – véli a szakértő, aki szerint annak esélye, hogy a legitimitásuk megerősödik, a fősodor képviselőit arra ösztönözhetik, hogy szövetséget kössenek a szélsőséges párttal a konkrét politikai célok átültetése érdekében. Példaként említi az ún. családsegítő csomagot, amelyet májusban és júniusban fogadott el a parlament.

A hasonló hozzáállás nemcsak a politikai felelőtlenség megnyilvánulása lenne, hanem azon alapelvek és normák botrányos megtagadása is, melyekre a jelenlegi demokratikus rendszer épül

– tette hozzá.

Bútorová a dokumentum másik felében felvázolja, hogyan értékeli a szlovák közvélemény a demokrácia állapotát és a legégetőbb társadalmi problémákat, illetve azt, milyen viszonyban van a kulcsfontosságú politikai intézményekkel és azok képviselőivel. Hangsúlyozta, a szélsőjobboldal jelenléte nem új jelenség, ezúttal azonban nemcsak politikai, hanem tágabb társadalmi környezetben is gyökeret vert. A szociológus szerint az utóbbi két globális esemény (koronavírus-járvány, orosz–ukrán háború) következtében még inkább nőtt a szélsőjobboldal erősödésének kockázata. „Mindkét esemény egy új, bonyolultabb éra kezdetét vetíti előre, olyan korszakét, amely termékeny talajt biztosít a jobboldali szélsőségesség további növekedéséhez” – jegyezte meg.

Egyenlőtlenség

A tanulmány társszerzője szerint a pesszimizmust és a kilátástalanság érzését az a társadalmi meggyőződés is erősítette, hogy a különböző társadalmi csoportoknak egyenlőtlenek az esélyei a méltó élethez, illetve siker eléréséhez. Bútorová kiemeli, az elmúlt három évtized során a lakosok rendkívül érzékenyen tekintettek a krónikus és regionális különbségekre, amelyek a politikusok gyakran hangoztatott kijelentéseik ellenére rendszerint fennmaradnak. A legjobban Pozsony megye lakosai értékelték a helyzetüket, a legrosszabbnak pedig Kassa megye polgárai tartják az esélyeiket. Mint kiderült, csak a főváros környéke haladja meg az országos átlagot. Nagyszombat és Trencsén megye szintén jól áll, kisebbségben vannak azok, akik hátrányban érzik magukat. Kelet-Szlovákiában viszont a lakosok 70%-a mondta azt, hogy a többi megyéhez képest rosszabb esélyekkel rendelkeznek. Közép-Szlovákiában 50% ez az arány, Nyugat-Szlovákiában pedig mindössze a válaszadók fele vélekedik így.

A nők helyzetére irányuló kérdés szintén megosztja a közvéleményt. Az emberek fele azon állítás irányába hajlik, hogy a nők rosszabbul állnak Szlovákiában. 2022-ben a nők kétharmada érezte úgy, hogy hátrányos helyzetben van a férfiakhoz képest, a férfi válaszadók körében megszokott módon ismét alacsonyabb volt ez az arány – a megkérdezettek fele nyilatkozott így. A legégetőbb problémákat illetően azonban nagyobb az egyetértés – a legsürgősebb problémának a munkaerőpiacon tapasztalt egyenlőtlenséget tartják, a további példák között említik a családról és háztartásról való gondoskodást, a nők diszkriminációját és az ellenük elkövetett erőszakot. Bútorová rámutatott, a közismert gondokra a három Smer-kormány nem fordított elegendő figyelmet, a 2020-as választás és az új kormány megalakulása után azonban még inkább romlott a helyzet. „A kormánykoalíció konzervatív beállítottságú politikusai nem egyszer szélsőséges képviselők támogatásával harcot indítottak magával a nemi egyenlőség ideájával szemben az ún. hagyományos család megmentése és támogatása érdekében, amely patriarchális sztereotípiák elvén működik, s ez a nők reprodukciós jogainak korlátozására tett próbálkozások sorozatába vetült át” – magyarázta, majd hozzátette, egyelőre nem jártak sikerrel, de hozzájárultak a feszültség kiélezéséhez és elszívták az energiát a nők járvány idején kicsúcsosodó problémáinak megoldásától.

Magyarok helyzete

A szociológus kitért a magyarok helyzetére is Szlovákiában. Hangsúlyozta, jelentős szerepet játszik a regionális tényező, a magyar kisebbség jelentős része ugyanis a leginkább elhanyagolt területeken él, Közép- és Kelet-Szlovákia déli részén, amelyek az ország legkevésbé fejlett régiói közé tartoznak, s ezáltal nem tapasztalják meg a jólétet és az életkörülmények javulását úgy, mint Szlovákia többi részén. Megjegyezte, a régebbi adatok növekedő trendre utaltak a magyarok körében mért deprivációval kapcsolatban, 2022-ben azonban megtört ez a tendencia. A magyar kisebbség hátrányos helyzetéről nagyjából ugyanannyian számoltak be, mint ahányan úgy gondolják, a két nemzetiség egyenlő esélyekkel rendelkezik.

Ez a szemléletváltás annál meglepőbb, hogy a 2020-as választás után, amikor 1990 óta először parlamenti képviselet nélkül maradt a magyar kisebbség, várható volt, hogy a magyarok társadalmi és gazdasági frusztráltságához hozzáadódik a megemelkedett politikai frusztráció is. A legújabb megállapítások azonban nem támasztják alá ezt a trendet

– írja a szakértő. Míg 2019-ben a magyarok 62%-a mondta azt, hogy rosszabb helyzetben vannak, mint a többség, addig 2022-ben már csak 49% vélekedett így. A 2005-ös, 51%-os aránynál is kevesebben érzik úgy, hogy szlovák társaihoz képest rosszabb esélyei vannak. A másik oldalon a szlovákok kevésbé tekintenek kritikusan a magyarok helyzetére, mindössze a megkérdezettek egyötöde ismeri el, hogy hátrányban lehetnek a magyarok, 68% szerint pedig érvényesül az esélyegyenlőség, hátrányos megkülönböztetésről pedig 14% számolt be. A hosszú távú perspektívát tekintve csökken a szlovákok száma, akik szerint a magyaroknak jobb Szlovákiában, mint nekik. Kiderült, 2005-ben csupán a 8% szerint voltak hátrányban a magyarok, 2022-ben már közel 10%-kal többen látják így. Bútorová szerint ez a politikai fejlemények következménye: az utóbbi években csökkent a politikai súlya az ún. magyarkártyának, amit a 90-es évek elejétől a nacionalista és szélsőséges politikusok arra használtak, hogy támogatókat gyűjtsenek. Felhívta a figyelmet, mindez nem jelenti azt, hogy bizonyos körülmények hatására nem változhat a helyzet, ami ahhoz vezethet, hogy a magyar kisebbség tagjait ismét a szlovák nemzet ellenségének szerepébe igyekezzenek feltüntetni.