A szakértők szerint sem a közös listának, sem a jogállamiságnak nincs alternatívája

A beszélgetés résztvevői Fiala-Butora János (jogász, közgazdász, egyetemi oktató), Horony Ákos (jogász) és Petőcz Kálmán (diplomata, emberjogi szakértő) voltak. A beszélgetést Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok kerekasztalának vezetője moderálta.

A jelenlegi kedvezőtlen helyzetben mi az etnikai képviselet értelme?

Petőcz Kálmán bevezetésként leszögezte, hogy az elmúlt 30 év bebizonyította, hogy a szlovák pártok nem igazán értik a magyar kisebbség specifikus problémáit.

Fiala-Butora szerint a nemzetiség egy nagyon erős államszervezési elv, így egy ilyen pártnak lehet létjogosultsága. Egy itteni etnikai pártnak kulturális, gazdasági és politikai kérdésekkel – tehát lényegében mindennel foglalkoznia kell. Az etnikai elvnek ugyanakkor dominánsnak kell lenni a specifikus kérdések mellett is, és a pártnak tudnia kell kezelni a belső ellentéteket is. Ennek a pártnak ugyanakkor egy olyan programot kell kínálnia a helyi magyar közösségnek, amit más nem kínál.

Horony Ákos szerint abból kell kiindulni, hogy Szlovákia jelenleg egy multietnikus ország, míg ha a többségi nemzet ezt szereti is elhallgatni. Véleménye szerint Szlovákiában minden párt etnikai elven szerveződik, és a magyar képviselet egyik legfőbb célja az kell, hogy legyen, hogy a délen élő embereknek is legyen politikai képviselete a parlamentben. Horony szerint az öt százalékos parlamenti küszöb túl magasan van megállapítva, ha figyelembe vesszük az itt élő kisebbségek számát.

Lehet-e egy etnikai pártnak további célja azon kívül, hogy képviseljen minket a parlamentben?

Petőcz szerint a kisebbségi témák képviseletén kívül kell, hogy legyen egy elképzelésünk a világról, az ország menetéről is. Ennek alapján tudjuk kitűzni a célokat, megválogatni a szövetségeseinket a parlamentben. „Nem mindegy, hogy milyen országban élünk, nem mindegy, hogy tiszteletben tartják-e a jogállamiság viszonyait. Előbb-utóbb visszaüt, ha nem” – mondta.

Fiala-Butora ehhez azt tette hozzá, hogy a kisebbségeknek mindig az az érdeke, hogy az országban erősek legyenek a jogállami viszonyok. Az etnikai párt egyik legfontosabb célja egy igazságos, egyenlőségre épülő állam kiépítése kell, hogy legyen. Fiala-Butora szerint sokan belenyugodtak abba, hogy az asszimiláció megállíthatatlan, holott egy ilyen, jogállamiságra épülő állam akár ezt is megállíthatná. A szakértő szerint hosszú távon csak egy ilyen víziónak van értelme.

Horony leszögezte, hogy a szlovák állam nem biztosítja az itteni kisebbségek megfelelő képviseletét – eddig csak azért voltak magyar képviselők, mert egy magyar párt mindig megszerezte az öt százalékot. Horony szerint az egyik hosszú távú cél az kell, hogy legyen, hogy emellett kiépüljünk a kisebbségek intézményesített képviseletének létrehozása. „A parlamenti választások eredményétől függetlenül legyen képviselete a kisebbségeknek” – mondta. „Ezt persze a többségnek is jóvá kell hagyni” – emlékeztetett.

A szlovákiai magyar kisebbséget számos törésvonal osztja meg. Hogy lehet ezeket mérsékelni, van-e olyan közös cél, ami ezeket a törésvonalakat háttérbe tudná szorítani?

Horony szerint ebben talán az idősebb generáció tudna segíteni, mert 1998-ban már volt egy közös párt. Emellett szerinte azokra a dolgokra kell összpontosítani, amik összekötnek, és nem azokra, amik elválasztanak. Emellett kell, hogy legyen egy „minimum”, vagy inkább egy „optimum” – vagyis tudnunk kell, mit akarunk, ezt pedig a politikai képviseletnek kell meghatároznia. A magyarországi törésvonalak importálását Szlovákiába Horony tévútnak tartja, ahogy azt is, ha a szlovák közvélemény előtt „kiteregetjük a szennyest.”

Fiala-Butora egyetértett abban, hogy vannak fontos kérdések, melyekben konszenzust kell elérni, de vannak olyanok, melyek széteséshez vezetnek, ha túl sokat foglalkoznak velük. Ezeket nem mindig lehet elkerülni, de a közös pártnak és a választóknak is meg kell tanulniuk tolerálni és megjeleníteni ezeket a megosztó kérdéseket is. A szakértő szerint a jól működő nyugat-európai kisebbségi pártok ezeket meg tanulták kezelni. Fiala-Butora szerint igaz, hogy vannak kérdések, melyek megosztóak, de ezek elnyomása egyúttal a választók egy részének elfordulását is jelentheti.

Petőcz Kálmán ismét a fogalmak pontosságát hangsúlyozta. Szerinte mindenki egyetért abban, hogy kell az összefogás, ugyanakkor az egységesítés, a homogenizáció veszélyes lehet, mert a demokratikus értékeket veszélyezteti. Petőcz szerint a szlovákiai magyar kisebbségnek az az egyik legnagyobb problémája, hogy mi elvárjuk a szolidaritást másoktól, de mi magunk sokszor nem vagyunk szolidárisak másokkal. Holott a jogállamiságnak ez is egy ismérve – hogy mennyire vagyunk empatikusak.

Horony Ákos erre ezt azzal egészítette ki, hogy ezt meg is lehet fordítani – a szlovák többség sem túl szolidáris a magyar kisebbséggel szemben. Fiala-Butora szerint ezt nem így kell felfogni – nem azért kell szolidárisnak lennünk, hogy ezt aztán elvárhassuk másoktól.

Mi van, ha most sem lesz megegyezés a magyar pártok között? Mi van, ha egy év múlva ugyanez lesz a helyzet?

Fiala-Butora szerint már nagyon régóta hallgatjuk, hogy a szakadék szélén állunk, de „mindig van lejjebb”. Ha most nem jön létre az egység, az nem jelenti azt, hogy később sem fog. Azt nem tartja elképzelhetőnek, hogy valamelyik szlovák párt fősodrában meghatározó hanggá váljon a kisebbségek ügye.

Petőcz Kálmán azt kellene elérni, hogy a választási küszöböt levigyék három százalékra. Ezzel együtt úgy látja, hogy a magyar összefogásnak nincs alternatívája.

Horony Ákos szerint ha nem módosul az öt százalékos küszöb, akkor kell az egységes lista, mert anélkül nagyon nehéz lesz. „Ha nem csak egy lista lesz, akkor nem lesz magyar képviselet” – mondta.