A rizlingtől a muskotályig

Nincs mit tenni, zajlik az évad, egymást követik a borversenyek, s ilyenkor még a legedzettebb, akár borszerető tudósító is feladja előbb-utóbb. Mert hiába a remek sós pogácsák, ropik, almaszeletek, sajtdarabkák, na meg a szolgálati önmegtartóztatás, inkább kiballag egy-két cigire, mert a jobbnál jobb nedűket ilyen mennyiségben és felhozatalban képtelenség végigkóstolni. S hiába jut az ember eszébe Hamvas Béla, netán a Fóti dal, hitetlenkedve nézi a bíráló bizottságot, akik – noha avatott degusztátorok –, több mint két és fél óra hosszat ízlelgetik, pontozzák a muzslai szőlészek zamatban, bukéban megtestesült tudását. Mert itt aztán van mit pontozni, Muzslán nem is számít igazi helybelinek az, aki egy palack pompás bort nem tud a vendég elé tenni. Bár Csákvári Viktor karvai fiatalember, s szakmáját tekintve a gyümölcsfák tudora, Muzslára nősül, és a helyi kertbarátok szövetségének alelnökeként a verseny egyik szervezője. S mint utóbb kiderül: a borhoz is ért, mert olaszrizlingje ezüstérmes lett. Viktor szerint Muzsla a régió borközpontja, épp ezért feltűnő, hogy a résztvevő gazdák közt alig találni fiatalokat. – Ám az ilyen szakmai találkozók arra is jók, hogy népszerűsítsük a minőségi borászatot, a fiatalok számára is vonzóvá tegyük a korszerű szőlőtermesztést és borkészítést – teszi hozzá. Korpás András, a zsűri elnöke szerint a 2004-es év inkább a fehérboroknak kedvezett, mert a hűvösebb időjárás az illatanyagok kialakulásának tett jót, ezeket a muzslai gazdáknak az idei borokba is sikerült átmenteniük. Már csak idő kérdése, hogy a borok beérjenek, s valóban versenyképessé váljanak. A rizlingek egyenletes minőséget produkáltak, de épp ezekben ugrott ki leginkább a még fel nem vett kén aránya a többi alkotóelemhez képest. Korpás mérnök szerint a vörösborok esetében a kékfrankosra és a szentlőrincire kell összpontosítani, ez utóbbiakból remek mintákat kóstolhattunk a versenyen is, továbbá meglepően jó minőségű volt a két elbírált andré mintája is. A nitra egy cabernet-jellegű vörösbort ad, ez utóbbiból is volt díjazott: Farkas Iván nyert vele aranyérmet. – Az olaszrizling, a zöld veltelini és a királyleányka lesznek hosszú távon is verseny- és piacképesek, ám a hagyományos helyi fajták is újra reneszánszukat élik majd a továbbiakban – ez utóbbiakból az aureliust említhetjük, de a devínt és a nitrát is – fejtette ki Korpás András.

Nincsenek véletlenek. Vasárnap délután egy joviális, mosolygós gazda mellett ültem, aki valóságos előadást tartott nekem a borkészítésről, tárolásról, az egyes fajták karakteréről, jellemzőiről. Sorolta a nagy borlexikont, a szakkönyvek módszereit, s szinte műgonddal elemezte az egyes mintákat. S mint a verseny végén kiderült, Pathó Árpád lett a bajnok, az abszolút győztes, zöld veltelini bora pedig aranyérmes. Maga a pompás nedű tavalyi évjáratú, válogatott szedésből készült, de a mester – noha Pesten, szerszámlakatosként dolgozik –, évtizedek óta űzi a szőlész-borász mesterséget. – Ebben a felségemnek is óriási érdeme van, mert az ő segítsége nélkül mindezt nem tudnám minőségi szinten, rendszeresen folytatni. Paradox módon, a bort nem szeretem, viszont épp ezért igyekeztem mindig jobbnál-jobbat készíteni. A családban hagyománya van ennek, most 1500 tőkén termelek szőlőt. Az idei évjárat nagyon jó volt. Furcsa, de én főképp rajnai és olaszrizlingből szeretnék nagy bort készíteni, de ez még nem igazán sikerült. Az előbbiekhez képest kevéssé becsült zöld veltelini viszont sokkal hálásabb, mert kisebb lombozatnál is nagy termést ad, s noha idén a zömét elvitte a peronoszpóra, a válogatott szedésből egy kitűnő cukorfokkal sikerült ezt a díjnyertes bort előállítani – mondta el lapunknak Pathó Árpád. A mester egyébként az olaszrizlinggel sem vallott szégyent, ez a bor is aranyérmes lett. Kovács Gyula, a kertbarátok helyi szövetségének elnöke úgy adta át neki a vándorserleget: reméli, hogy háromszor is elnyeri, mert akkor örökre megtarthatja. Muzslán ugyanis az kerül a legelismertebb borászok közé, aki háromszor nyeri meg a nagydíjat. Tekintve a rengeteg arany- és ezüstérmes bort, a jövőben sok gazdánál találkozhatunk majd a kupával.