A Múmin-völgy biztonsága és egzotikuma

POLGÁR ANIKÓ

A vízilovakra emlékeztető mesebeli lények Finnország jelképévé váltak, számos terméken találkozhatunk velük: a bögréktől kezdve a bébiruhákon át az óvszerekig. Janssonról Finnországban idén számos rendezvénnyel, kiadvánnyal emlékeznek meg, melyek közül az egyik legizgalmasabb a helsinki Ateneumban szeptember 7-ig megtekinthető Tove 100 emlékkiállítás, illetve az ezzel párhuzamosan megjelentetett, számos új adattal szolgáló életrajzi monográfia, mely Tuula Karjalainen műve.

Tove Jansson az első múminfigurát állítólag mérgében pingálta egy illemhely falára, azzal a céllal, hogy minél rondább képet rajzoljon kisöccsének. A figura 1940-ben lépett a nyilvánosság elé, karikatúraként a Garm című liberális lapban, melynek a művésznő 1929-től az illusztrátora volt. Itt közölt karikatúráit az ironikus és metsző humor, a politikai éleslátás, a háborúellenesség, illetve a Hitler és Sztálin elleni nyílt támadás jellemezte. Az egyik 1935-ben készült rajzon például egy kislány egy játékboltban beszélő babát szeretne vásárolni, de az új babák, amelyeknek még az előkéiken is horogkeresztek vannak, csak annyit tudnak mondani, hogy „Heil Hitler!” A müncheni szerződés aláírása után, 1938-ban készült karikatúrán Hitler mint csörgőt rázó, toporzékoló kisgyerek még több sütit követel, holott a különböző országok nevét tartalmazó tortaszeleteken kívül még egy hatalmas, földgömb alakú tortát is átnyújtanak neki.

Az Ateneum kiállításán megtekinthetők Jansson szürrealista festményei is, melyeket a kiállítást szervező Tulla Karjalainen elsősorban magánszemélyektől gyűjtött be. A 2001-ben elhunyt művésznő képei ugyanis nem kerültek nyilvános gyűjteményekbe, általában magánszemélyeknek adta el őket, amikor pénzszűkében volt, vagy a fogorvosainak ajándékozott egy-egyet, ha nem tudott fizetni. Festményei közül a legjelentősebb egy hat méter széles, két méter magas freskó, a táncmulatságot ábrázoló Juhlat kaupungissa (Városi ünnepségek), mely 1947-ben készült. A kép ihletője egy nem szokványos szerelem: Tove, aki éppen Atos Wirtanenhez készült férjhez menni, egy új érzést fedez fel önmagában, a leszbikus vonzódást. A freskón nemcsak szerelmét, a táncoló Vivicát ábrázolta, hanem önmagát is, amint egy asztalnál könyökölve, gondolataiba mélyedve szívja a cigarettáját, a könyökénél levő pohár mellől pedig egy múminfigura kukucskál ki.

Nemcsak a festményeibe, hanem a Múmin-történetekbe is belekódolta saját életének fontos eseményeit, az egyes alakokat ismerőseiről mintázta: Atos Wirtanenről például Snusmumrikent (magyarul az egyik változatban Vándor, egy másikban Kószlászbóklász), aki egy kis vándorfilozófus, tele életenergiával, utópiával és öntudattal.

A világot szeretettel, ugyanakkor szatirikus humorral ábrázoló Múmin-könyvek az identitás keresését, a félelmek legyőzését, az elfogultságoktól való szabadulást is bemutatják. Az egyik legismertebb Múmin-kötet, A láthatatlan kisgyerek kilenc kis történetet tartalmaz, köztük a címadó mesét, melyben egy kislány azért válik fokozatosan láthatatlanná, mert nagynénje ironikus fagyosságával elijesztette őt. A mese azt sugallja, hogy az irónia mélyebb lelki sérüléseket okozhat, mint a harag: a kislány, akinek egy csengőt akasztottak a nyakába, hogy tudni lehessen, hol jár, a Múmin család, különösen Múmin mama szeretetteli gondoskodása révén válik fokozatosan ismét láthatóvá.

A Múmin-völgy zárt terét, mely biztonságot nyújt lakóinak, a finnországi svéd kisebbség viszonyainak szimbólumaként értelmezi a szakirodalom. Talán ezzel is összefügg a Múminok másság iránti toleranciája, s az a szeretetteli érdeklődés, mellyel minden új, furcsa és egzotikus dologhoz viszonyulnak.