A Mighty Heart

Ritkán esik meg, ezért az A Mighty Heart (’A nagyszerű szív’) című film kapcsán meg kell jegyeznem, hogy Mariane Pearl és az elhunyt Daniel Pearl inkább látszottak hollywoodi sztároknak, mint az őket alakító Angelina Jolie és Dan Futterman.

A film Mariane Pearl memoárja alapján készült, amelyet 2003-ban írt férjének, a The Wall Street Journal újságírójának brutális kivégzése után. Általa végigkísérhetjük azt az öt hetet, amely Daniel Pearl elrablása és a kivégzéséről szóló videó nyilvánosságra jutása között telt el. Mariane öt hónapos terhes volt ekkor, és fiának később az Adam nevet adta, férje halála előtti kívánsága alapján.

Az afgán háború kitörésekor a Pearl házaspár – mindketten újságírók – Afganisztánban dolgozott, majd a bombázás befejezése után áthelyezte székhelyét Karacsiba, a pakisztáni metropoliszba. Itt Daniel 2002. január 23-án beült egy taxiba – testét több mint egy hónap után találták meg, tíz darabban.

Danielt azért rabolták el és fejezték le a dzsihádisták Pakisztánban, mert amerikai volt, és zsidó. Ahogy a filmből is kiderül, a világnak ezen a részén az antiszemitizmus norma és széles körökben elfogadott tény, s minden erre járó amerikai CIA- és egyúttal Moszad-ügynök is. Daniel nem volt ügynök; „csak” újságíró, aki az igazat akarta megtudni Richard Reidről, a cipőbombás terroristáról, és beleesett Ahmed Omar Szajed sejk csapdájába. A külföldiek elrablásáról elhíresült Szajed hetekkel előtte gondosan kitervelte gaztettét – közvetítők tucatja működött közre abban, hogy Pearl elhiggye, tényleg Mubarak Ali Sah Gilani sejkkel fog találkozni.

Aki nagy hollywoodi drámára számít, csalódni fog az A Mighty Heartben. Michael Winterbottom rendező minimalista stílusban tárja közönsége elé a történteket, leginkább Mariane szemszögéből. A nyomozás eredményeiről is csak néhány részlet erejéig tudhatunk, ami arra elég, hogy lássuk, a pakisztáni titkosszolgálat és az amerikaiak több zsákutcába vezető szálat is követtek. Végül sikerült elfogniuk néhány kulcsfigurát, és egyikükből kínzással kényszerítettek ki fontos információt. A filmből kiderül az is, hogy Daniel, mielőtt elment volna a végzetes találkozóra, két kompetens személytől is tanácsot kért: az amerikai nagykövetségen a biztonsági szakértő Randall Bennett-től és egy pakisztáni biztonságitól. Mindketten azt mondták neki, hogy ha nyilvános helyen találkozik Gilanival (egy étteremben lett volna a találka), nem fog baja esni. Egyikük sem kérdezett rá, hogy Pearlnek milyen úton-módon sikerült találkozót megbeszélnie Gilanival, aki a film sugallata szerint az adott időszakban nem is tartózkodott Pakisztánban.

Az elrablás utáni napon Mariane körül kialakul egy kis csapat, amely éjjel-nappal dogozik Daniel kiszabadításán. A csapat néhány tagja veszélybe is kerül, mint például Pearlék kollégája, az indiai Asra Nomani, akit a helyi sajtó indiai titkosügynöknek nevez, ő mégis végig kiáll Mariane mellett. A filmet biztonsági okokból nagyrészt nem is Pakisztánban, hanem Indiában készítették, a stábnak, a színészeket beleértve, még így is fenyegetésekkel kellett szembenéznie. Mindez jól tükrözi a térségben uralkodó paranoiát és káoszt.

Angelina Jolie a megtévesztésig hasonlít a kubai és holland származású Mariane-re. Az akcentusát is elsajátította, kivéve néhány fokozott érzelmi mozzanatot, amikor jellegzetes amerikai kiejtése tör felszínre. A hangok a képekkel egyenlő fontosságúak ebben a majdnem kétórás filmben – a karacsi kaotikus forgalomtól a telefoncsengésig minden zaj és zörej túl van hangsúlyozva, valószínűleg az izgalom fokozása végett. Winterbottom nem használ semmiféle bevált könnyfacsaró technikát; az érzelmi manipulációt, egy kisfiú jelenléte kivételével, mellőzi. ĺgy a film higgadtnak, talán kicsit hűvösnek is tűnhet. Mariane Pearl és az újságíró-társadalom életében nagy tragédia történt, és ez a tragédia sajnos azóta sokszor megismétlődött. A film ezt mintha nem tükrözné eléggé.

A június 13-án vetített New York-i bemutatón jelen volt Brad Pitt, a film producere is. A vetítést megelőző beszédükben az Amnesty International és a Reporters Without Broders igazgatója együttesen rámutattak az újságírókat ma is fenyegető veszélyekre, valamint megemlékeztek Alan Johnstonról, a BBC Gázában fogva tartott újságírójáról, kinek hollétéről három hónapja semmi hír.