„A magyar kormány hülyének nézi az embereket“

Mérő Verával, az Amnesty International Magyarország kampánykoordinátorával beszélgettünk.

A magyar kormány állítása szerint egyes civil szervezetek, köztük önök is aláássák Magyarország biztonságát, sőt, nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek – s erre a kormány kampányokat húz fel. Hogyan tudják elérni, hogy az emberek inkább önöknek higgyenek, és ne a hatalom birtokosainak?
Nagyon komoly kis csapat lennénk mi hatan, kiegészülve egy félállású kollégával egy kis budapesti irodában, hogy ha a nemzetünk biztonságát veszélyeztetni tudjuk. Nem igazán látjuk, ennek milyen realitása lehet a propagandacélokon túl. S azt sem igazán látjuk, hogy a nemzetközi emberjogi egyezményeknek megfelelően eljárva, minden álláspontunkat ezek mentén alakítva ki ugyan miképpen veszélyeztethetnénk mi a nemzetünk biztonságát. De miért is tennék ezt, tekintve, hogy magyar emberek vagyunk?

Ám ezt nem is önöknek kell belátni, hanem azoknak az embereknek, akiknek a hatalom erről beszél.
Mi azt tudjuk csupán tenni, hogy minden vádra tényeken alapuló válaszokat adunk. A magyar kormány jelenleg nem tények mentén támadja az Amnestyt és rengeteg más civil szervezetet. Erre még nem találtunk ki jobbat annál, hogy az igazat mondjuk.

Számít manapság az, hogy valaki tények mentén próbál meg érvelni az ilyen támadások ellen?
Ha leteszünk arról, hogy ez számítson, akkor lényegében az összes olyan értékről letehetünk, amiért valaha kiálltunk. Van az a pont, amikor az embert vigyék akár a vesztőhelyre is, akkor is azt mondja, hogy szeretem a hazámat, szeretem az emberi jogokat, és azt szeretném, hogy minden embernek joga legyen békében élni, joga legyen fedélhez a feje felett, ahhoz, hogy tanuljon, és boldog életet élhessen úgy, és ahogyan ő azt szeretné – egészen addig, míg másoknak ezzel nem árt.
 

Gyakran hangzik el az az állítás,, hogy az emberek félnek – akár a kormányzati kampányok nyomán a civil szervezetektől, akár a menekültektől. Hogyan lehet felszámolni ezt a félelmet?
Mi kampányszervezetként azt tudjuk tenni, hogy igyekszünk ténylegesen megmutatni ezeknek a dolgoknak a valós hátterét. Azt, hogy aki ténylegesen menedéket kér, és a nemzetközi egyezmények alapján ezt megkapja, az igen jó eséllyel valóban háborús övezetből jön, és nem szórakozásból vagy a jobb megélhetésért jött el otthonról. Egyébként szerintem ez utóbbi sem egy ördögtől való dolog, ha valaki jobb életet szeretne, de itt nem erről van szó. Arra alapozni, hogy az emberek elemi rettegését ingerlik, atavisztikus pánikot keltenek bennük, cinikus dolog. Aki ezt műveli, az nem tiszteli azt, akihez beszél. Magyarország kormányával jelenleg ez a legnagyobb probléma: nemcsak hülyének nézi az embereket, hanem nem is tiszteli őket. A legbelső félelmeikre alapozza a politikáját ahelyett, hogy kiérdemelné az emberek tiszteletét és megbecsülését, s ezáltal jutna hatalomhoz, vagy lenne képes megőrizni azt.

Az Amnesty az „emberi jogi tél” közeledtét emlegeti. Ez meddig tart majd önök szerint?
Egyelőre nehéz megjósolni, mert nagyon sok a befolyásoló tényező. Kezdve ott, hogy az embereknek egy ponton elege lesz. Bár tény, hogy mi is egyre több levelet kapunk, mely arra utal, hogy működik a propaganda, ám még több olyat, amelyben arról biztosítanak minket az emberek, hogy nem hiszik egy szavát sem a kormánynak, és tudják, hogy mi azért küzdünk, hogy mindenkinek jobb élete lehessen. Elképzelhető, hogy egy ponton az emberek azt mondják, álljon meg a menet, elegünk van abból, hogy hülyének néznek, lebontják körülöttünk a demokráciát, és egy autoriter, már-már diktatórikus rendszert idéző rendszert építenek körénk. És azt fogják követelni, ami a kormány dolga, hogy jobbá tegye a magyar emberek életét, és képviselje az érdekeiket. Érdemes lenne tudatni az emberekkel, hogy ha beköszönt a diktatúra, az 30–40 évig maradni szokott, ilyen a természetes fluktuációja. Én őszintén bízom benne, hogy a gyerekemet nem egy ilyen rendszerben kell felnevelnem, és nem kell félnie az iskolában, mikor azt mondja, hogy én mindenkinek az emberi jogait tisztelem és szeretem.