A kukorica természetes levegővel való szárítása

A természetes légszárítás egy energiatakarékos szárítási módszer, amely jól illeszthető az itteni időjárási viszonyokhoz is. A jó minőségű szárított termék előállítását célzó technológia alkalmazásának – amelyben nincs a magas hőmérséklettel járó maghéj feszültség-repedés, illetve hő okozta károsodás, előfeltétele egy olyan gabonatároló, amelynek padozata teljes felületen szellőztethető.

Az eddigi tapasztalatok szerint egyik legfőbb gond ezzel a módszerrel az, ha túl nedves gabonával terhelik túl a tartályt, amit romlás és értékcsökkenés nélkül akarnak kiszárítani. A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha a tartályt egy vagy két nap alatt töltik fel. Ha mégis feltöltötték, akkor a szárító ventilátorokat úgy kell működtetni, hogy biztosítsák, hogy a gabona biztonságosan száradjon ki a kívánt nedvességi szintre.

A szárítási folyamat alatt egy élesen elkülönülő nedvesség-profil fejlődik ki a tárolóban, a tárolt termény rétegvastagságának függvényében. A tényleges szárítás 30–60 cm vastag szárító zónában megy végbe, amely felfele halad a tárolt rétegen keresztül, ahogy az szárad. A szárító zóna mögötti kukorica közelít a szárító levegővel egyensúlyban levő nedvesség-tartalomhoz. A szárító zóna előtt levő kukorica nedvességtartalma viszonylag változatlan marad. A tárolt kukorica felszínhez legközelebb levő része romlik meg a legnagyobb valószínűséggel, ha a szárító zóna mozgása túl lassú.

A szárító zóna mozgási sebessége nagymértékben függ a szárító levegő körülményeitől, a tartályban levő kukorica nedvességtartalmától, valamint a ventillátor által biztosított légáramlási sebességtől. Ezek közül a tényezők közül a szárító zóna mozgása kapcsolódik a legközvetlenebbül a légáram menynyiségéhez. Ha megkétszerezzük a légáramlási sebességet, akkor a szárító zóna mozgási sebessége szintén megkétszereződik. Ha a ventilátor nem működik folyamatosan, akkor a szárítási sebesség arányosan csökken. Ezért, általában kívánatos folyamatosan működtetni a ventilátort egészen addig, amíg a szárító zóna keresztül nem halad a kukoricán és az egész kukorica ki nem szárad legalább 18%-ra. Az időjárási körülményeknek csekélyebb hatása van a szárító zóna mozgására. A szárító levegő körülményei a szárító zóna alatt elhelyezkedő kukorica nedvességtartalmát befolyásolja.

Az újranedvesítés általában csak egy kis mennyiségű kukoricát érint a tartály alján. Ezt a kukoricát többször újra lehet nedvesíteni, és ki lehet szárítani, ahogyan a szárító zóna keresztül halad a kukoricán. Mivel a szárító zóna mozgása az elsődleges szempont, ezért a ventilátor működtetése a rossz időjárás alatt csak kis mértékben befolyásolja a szárítási összteljesítményt.

A kukoricát magasabb nedvességtartalommal lehet betakarítani és szárítani késő ősszel, amikor a hőmérséklet alacsonyabb. A magasabb nedvességű kukorica betakarítása hosszabb ideig tartó szellőztető ventilátor-működtetést igényel, ami nagyobb energiafelhasználással jár. A szárítási teljesítmény általában akkor a legkielégítőbb, ha 20–21%-os kukoricát takarítanak be körülbelül október közepén. (HF)