A hét eseménye

Szlovákia ismét becses vendéget fogadott – nálunk járt a dalai láma. És mivel köztársasági elnökünk autonóm gondolkodásra képes személy, volt elég mersze, hogy szemtől-szembe találkozzon vele. Azzal a tudattal is, hogy Kína majd jól megmorogja a dolgot. Kína negatív reakciója nem is váratott sokat magára, mire Miroslav Lajčák külügyminiszter sietve kiadott egy nyilatkozatot arról, mennyire sajnálja, hogy így magunkra haragítottunk egy nagyhatalmat. Persze szavaiban fellelhető a célirányos igyekezet, hogy smeres trikóban kicsit belerúgjon Kiska államfőbe. Még szomorúbb azonban annak látványa, hogy a szlovák diplomácia vezetője mennyire nem képes átlépni saját pártbeli és geopolitikai árnyékán. Kínának és Oroszországnak egyszerűen mindig igaza van, ami előtt Szlovákia alázatosan fejet hajt. Emlékezzünk csak arra, Lajčák – Ficóval közösen – milyen gyakran háborodik fel az oroszellenes szankciókon, miközben notorikusan hanyagolja a putyini rendszer valódi veszélyeit, konkrétan a Közép-Európára irányuló veszélyes Kreml-párti propagandát. Mintha politikusaink fejében – talán az elmúlt rendszerben beszerzett szoftvernek köszönhetően – a „ne ellenkezz az erősebbel” sztereotípia honosodott volna meg. Hogy Kínának joga van Tibethez, Oroszországnak meg Krímhez. Sajnos ez a logika mozgatja a hazai eseményeket is. Akié a hatalom, azé az igazság meg a pénz, és saját szabályai szerint hajlíthatja a jogi rendszert is. Így történhet meg, hogy a rendőrség a legnagyobb követ­kezetességgel jár el a Bašter­nák-Kaliňák-ügyet feltárni akaró képviselői aszisztens, majd Lipšic és Grendel ellenzéki politikusok ellen, azért, mert elárultak valamit Marián Kočner bankszámláinak rejtélyes zegzugairól. Milyen nevetségesen hangzik így a rendőrség szlogenje: Segíteni és védeni! A Kočnert és Bašternákot védő rendőrség (tragi)komikus, csakúgy, mint az autoritárius kínai és orosz rendszerek előtt hajlongó politikusok. Nem csoda, hogy félnek a dalajláma szemébe nézni. Mintha csak lelkiismeretük tükrébe néznének, ami sokak számára nem kellemes látvány. MÁRIUS KOPCSAY, a SME publicistája  ----------------------------------------------------------  A hét legfontosabb nemzetközi közéleti eseménye számomra a szomszédban, Ausztiában zajlik, látszólag nem oly lényeges, de mégis: Adolf Hitler szülőházának állami kisajátítása után a lebontás mellett döntött szakértők javaslata alapján az osztrák belügyminiszter, csak az épület alapzatát hagyják meg. Az UNESCO a műemlékvédelem jegyében tiltakozik, én pedig azt mondom: a történelmet és a Gonoszt emlékei lerombolása útján sem megérteni, sem eltörölni nem lehet, a módszer barbárság. Igazat adok George Santayana filozófus bölcsességének: „aki nem akar emlékezni a múltra, arra ítéltetik, hogy megismételje azt.”*  *  *A hét legfontosabb magyar belpolitikai eseménye lehetett volna Vona Gábor Jobbik-elnök letelepedési kötvényekkel taktikusan üzletelő találkozója Orbán Viktor kormányfővel, amennyiben e politikai egyeztetésen, alkujátszmában legalább annyi megmutatkozott, ki a jelenleg leghatékonyabb ellenzéki politikus; ám a magyar nyomozók – kimondhatjuk: szerencsére, tán még a jobbikosok örömére is – ellopták a show-t, miután majdnem egy hónapos hajsza után vidéken letartóztatták a budapesti Nagykörúton két rendőrt megsebesítő robbantót. A merénylő profilja a szűrt első hírek alapján magányos mániákust mutat, de tegyük hozzá: ebben a pillanatban a nyilvánosság még nem tud eleget, főleg nem mindent a fiatal férfi motivációiról és a történet valódi egészéről. Ám mi más lehetne most a legreménykeltőbb állampolgári élmény, mint látni megvillanni az igazságszolgáltatást hatékony, profi gépezetként.  SZOMBATHY PÁL, publicista