A feladat egyszerűen hangzott: öld meg és kapsz 50 ezer eurót és elengedem a 20 ezer eurós tartozásod. A. Zoltán nem gondolkozott sokáig, az ajánlatot elfogadta. Később további információkat kapott Ján Kuciakról. Néhány fényképét, amelyeket a megfigyelése során készítettek, és a címét. Semmi másra nem volt szüksége.
Ján Kuciak korábban szorosan együttműködött a csehországi, oknyomozó újságírókat tömörítő investigace.cz portállal. Egykori kollégái összegyűjtötték a nyomozati aktákból ismert információkat arról, hogyan tervezték és kivitelezték az újságíró meggyilkolását.
A. Zoltán állítólag nem volt túl jártas az erőszakos bűncselekmények terén, ezért fordult Alena Zs. ajánlata után barátjához, egy volt rendőrnyomozóhoz, a komáromi Sz. Tamáshoz. A harmadik, aki részesedést vállalt a gyilkosságban Sz. Tamás unokatestvére volt, Miroslav M.
A tettesek február 5-én indultak el Gútáról fehér Peugeot 206-os gépkocsiban Nagymácsédra, áldozataik állandó lakhelyére. Ez volt az első alkalom, amikor megnézték Ján és Martina házát, a telket, az utcát.
A gyilkosságra tökéletes helyszínnek bizonyult. A falu utolsó utcája, felújítás alatt álló családi ház, a környéken nem voltak kamerák. A ház mögött sűrű erdő, nem messze az autópálya irányába vezető út.
Két nappal később, február hetedikén ismét visszatértek a gyilkosok Nagymácsédra, aznap kétszer is. Reggel a Peugeot 206-os gépkocsival, délután az autót A. Zoltán Škoda Superbjére cserélték. A következő terepszemlét február 10-én hajtották végre, ismét a fehér Peugeot-val. Ekkor választották ki a helyet, ahol észrevétlenül leparkolhatják az autót, nem messze a focipályától. A következő megfigyelést február 15-én hajtották végre. A. Zoltán a nagymácsédi focipályáig vitte társait, majd szólt nekik, ha végeztek, hívják fel, és eljön értük. 19:22-kor váltak el és 19:34-kor már vissza is tértek.
Legközelebb február 16-án tértek vissza, alig 20 perces megfigyelés után hagyták el Nagymácsédot. Ekkor egyeztek meg abban, hogy az egyszerűbb kommunikáció érdekében olcsó mobiltelefonokat vesznek, melyekhez névtelen, előfizetett SIM-kártyákat szereztek be.
A gyilkosság végrehajtásának kísérletét február 19-én hajtották végre. Sz. Tamás a focipályától gyalog indult el Ján és Martina házához, az út körülbelül három percig tartott. Nem sietett, figyelte a környéket. Húsz perccel később megcsörgette társát, aki nem messze várta az autóban.
Február 21. volt Ján és Martina életének utolsó napja. Gyilkosaik délután fél ötkor találkoztak. 16:40-kor elindultak Nagymácséd felé. Próbáltak olyan útvonalon menni, hogy a lehető legtöbb biztonsági és térfigyelő kamerát elkerüljék. 18:25-kor álltak meg a focipályánál. Sz. Tamás kiszállt, és elindult a tett helyszínére. A 9,9 mm kaliberű pisztolyának töltényeiből kiszórta a puskapor egy részét, hogy a töltény ne repüljön gyorsabban a hangsebességnél, minek köszönhetően sokkal halkabb lesz a lövés. Az, hogy ilyenkor kisebb a hatótávolsága a tölténynek, nem zavarta, mert közvetlen közelről tervezte kivégezni áldozatát.
18:31-kor érkezett a házukhoz, s elbújt az udvaron, ugyanis Ján nem volt otthon. Autójában lemerült az akkumulátor, így Martina elment érte Galántára. Csak fél nyolc tájékán értek haza. Hideg volt, sötét. Martina teát ment főzni.
Sz. Tamás 20:21-kor lépett a házba. Ján és Martina soha nem zárták kulcsra a bejárati ajtót, nem feltételezték, hogy valaki árthatna nekik. A gyilkos belépett a konyhába, ahol meglátta Martinát. Azonnal arcon lőtte, a helyszínen meghalt. Ekkor beakadt a pisztolyában egy töltény, ezért újra kellett tölteni. Ezért találtak később Martina holtteste mellett egy töltényt, ujjlenyomatok nélkül. A gyilkos kesztyűt viselt.
Ján a pincében volt. Gyanús hangokat hallott, ezért felfutott az emeletre. A gyilkosa várta. Közelről kétszer mellkason lőtte, a találatok a szíve közelében érték. Összeesett, gyakorlatilag azonnal meghalt. Pontosan ekkor próbálta Martinát először felhívni az édesanyja.
Sz. Tamás elment a lakásból, s négy perccel a gyilkosság után már Miroslav M. autójában ült. Komáromba hajtottak A. Zoltán házába, ahol közölték vele, hogy végrehajtották a gyilkosságot, de hogy egy nőt is le kellett lőniük a házban. A második áldozat nem volt tervben.
A gyilkosság másnapján találkozott A. Zoltán Alena Zs.-vel és közölte vele, hogy még egy embert megöltek. Alenát ez felháborította, kiszállt az autóból, becsapta maga mögött az ajtót, és elment. Később felhívta A. Zoltánt, hogy jöhet a pénzért.
Martina anyja, Zlatica a következő három napon át próbálta elérni a lányát és Jánt, eredménytelenül. Február 25-én már túl ideges volt, ekkor hívta fel a rendőrséget. Mivel az egyenruhások azt gondolták, gázszivárgás áldozata lehetett a fiatal pár, kihívták a tűzoltókat, s csak azután hatoltak be a házba.
A hír egész Szlovákiát és Európát is sokkolta. A kettős gyilkosságról világszerte címoldalakon tájékoztatott a sajtó, számos dokumentumfilm és tudósítás készült. A történtekre reagálva emberek tízezrei vettek részt tüntetéseken az egész világon. A kényes témákon dolgozó oknyomozó újságírók rendőri védelmet kaptak, egyenruhások védték az aktuality.sk hírportál székházának bejáratát, ahol Kuciak dolgozott. Megbukott a kormány, a nyomozók teljes erőbevetéssel dolgoznak az ügy felgöngyölítésén.
Martina anyja, Zlatica elismerte, hogy még mindig leírhatatlan fájdalmat érez, s időről időre visszamegy a nagymácsédi házukba, hogy kezébe vegyen valamit, ami a lányáé volt. „Mikor utoljára ott jártam, a szennyesből kivettem Martina zokniját. Semmi mást nem akartam, csak fogni és szorongatni. Hogy legalább egy kis ideig még velem legyen valami Martinámból” – mondta. ⋌(investigace.cz, dp)
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.