A GYILKOSOK VALLANAK

„PANCRACE: Az öldöklés évszakában korábban keltünk a szokásosnál, jól belaktunk hússal, aztán fölmentünk a focipályára. Az egyes számú szabály az volt, hogy öljünk. A kettes számú szabály – hát az nem létezett. Nem volt egy bonyodalmas szervezés. Egyszerűen mondták, egyszerű volt megérteni.”

„IGNACE: Az ingoványban nem kellett mást csinálni, csak kurkászni és ölni, a munkazárást jelző sípszóig.”

„FULGENCE: Másnap élő embereket vágtam le, álltukban. Ez a templomi mészárlás napja volt. A zsivajgás miatt úgy kezdtem vagdalkozni, hogy nem is néztem, kire sújtok le, hanem csak találomra, ha szabad így mondanom, a nagy tolongásban.”

„PIO: Én már öltem csirkéket, de az emberhez hasonló nagy testű állatot, mint mondjuk kecskét vagy tehenet, soha. Az első embert nagyon könnyen elintéztem, pedig egy szomszéd volt.”

„ADALBERT: Az első személyre, akit bozótvágó késsel megöltem, nem emlékszem pontosan... Az első valódi alkalom, ami megéri, hogy az ember elmesélje mint maradandó emléket, az április 17-én volt, amikor megöltem két gyereket... Fölállítottam a két gyereket húszméternyire tőlem, megálltam, és kétszer a hátukba lőttem. Akkor használtam életemben először puskát... Olyan könnyedén történt az egész.”

„ALPHONSE: Eleinte az ember félénken csap oda, de aztán az idő segít, hogy hozzászokjunk. Megmenteni a csecsemőket, azt nem lehetett. Neki lettek csapva a falaknak, a fáknak, vagy egyszerűen le lettek vágva. Azt beszélték, hogy a nyamatai templomban benzinnel leöntve égették el a gyerekeket, ez talán igaz volt. A csecsemők semmit nem érthettek meg a szenvedés miértjéről, nem volt értelme húzni velük az időt.”

„PANCRACE: Ha a hatóságok parancsának engedelmeskedel, ha látod, hogy az öldöklés totális lesz, és számodra semmilyen következménnyel nem jár, akkor megnyugodol. Nekilátsz a feladatnak, és semmi sem zavar.”

„LÉOPORD: Attól, hogy jól öltünk, jól ettünk, jól megszedtük magunkat, fontosnak hittük magunkat. Azt gondoltuk, hogy ezentúl el tudunk boldogulni Isten nélkül.”

„PANCRACE: A kínzás kiegészítő tevékenység volt. Csak szórakozásnak számított, mint egy pihenőszünet. A parancs egyszerűen csak annyi volt, hogy öljünk.”

„BERTHE: Régen azt tudtam, hogy az ember képes megölni egy másik embert. Ma azt is tudom, hogy még az a személy is, akivel közös tálból ettél, vagy akivel együtt aludtál, az is képes könnyedén megölni. A legközelebbi szomszéd lehet a legrettenetesebb.”

„ÉLIE: Volt egy elvégzendő feladatunk, ennyi az egész.”

Az idézetek forrása Jean Hatzfeld A bozótvágó kések évszaka. A ruandai gyilkosok vallanak című könyve.