A fülemüle, a fecske és a büdösdaduk

CSEHY ZOLTÁN

A skót James Dillon kortárs autodidakta zeneszerző, akit elsősorban az avantgárd New Complexity néven ismert mozgalom tagjaként tartanak számon.

Egyetlen operája, a Philomela azonnal nemzetközi sikert aratott. A cselekmény a mitológiai időkben játszódik. A szövegkönyv Ovidius Átváltozások című művének részlete, és Szophoklész-töredékek nyomán keletkezett. A magyar fülnek ismerős lehet a történet, hiszen Gyöngyösi István a Csalárd Cupido harmadik részében is feldolgozta, megteremtve ezzel irodalmunk egyik legdrasztikusabb, legvéresebb alkotását.

Philomelát, Procne testvérét megerőszakolja sógora, Tereus. Hogy a gyalázatos tett ki ne tudódjon, kivágja a nyelvét. Miután Philomela képtelen elmesélni a történteket, más eszközökkel kénytelen tudatni, mi történt vele. Egy szőnyegbe szövi bele iszonyatos sérelmét. A két testvér, Philomela és Procne iszonyatos bosszút tervel ki: lemészárolják Ityst, Tereus fiát, és tetemét feltálalják az apjának. Az isteneket a szörnyűségek elborzasztják, és bosszúból mindnyájukat madarakká változtatják: Philomela fülemülévé alakul át, Procne fecskévé, Tereus pedig búbosbankává (Gyöngyösinél büdösdadukká).

A nyelv kitépése, a nyelvtől való megfosztottság allegorikus értelmet nyer: a létezés szótlanná tétele, a verbális halál nem feltétlenül zárja le a kommunikációs lehetőségeket, és korántsem jelenti a történetmesélés végét. A hang képpé alakulása lényegi átváltozás a hatalmas ívű átváltozástörténetben, melyet az artikulált vagy artikulálatlan hang és a csönd vagy a csönd felé tartó hörgés kidolgozott ellentéte mélyít tovább. Philomela nyelvének kivágása és kígyóként való vergődése szimbolikus jelentőségű: a kifejezhetetlen, az elmondhatatlan és így beteljesíthetetlen művészi feladatot is példázza.

A meglehetősen drasztikus, komor opera mindössze három énekesre és egy kamaraegyüttesre íródott. Zenei szövetének alapkarakterét befolyásolják az elektronikus zenei hatások is, a fragmentált filmes nyelv pedig erőteljesen felfokozza a darab líraiságát. Dillon előre felvett elemekkel is dolgozik, miközben a barokk opera hagyományait (nem a közvetlen imitáció szintjén) és a japán no-drámák gesztusrendszerét is felhasználja. Az előre feljátszott kórus és gyerekhang elektronikus modifikációival egyetemben szólal meg. „Philomela, a dalok szerelmese, nem képes énekelni, s így a kifejezés új formáit kellett felfedezni” – írta a zeneszerző, s e bizarr helyzet egyszersmind kitágítja az opera különleges hangzásvilágának lehetőségeit, mely kivált a nyelv kivágása utáni tátogó, elektronikus hangfoszlányok bejátszásával kiegészített tercettben akkumulálódik. Érezhető, hogy Dillon a londoni New Complexity mozgalom tagjaként is tevékenykedett, hiszen zene és tér viszonya e művében is problematizálódik. Xenakis hatása is megmutatkozik: kivált a mikrotonális hangtömbök és a csend feszültséggeneráló és feszültségteli térteremtő alkalmazásában, illetve a poliritmia markáns jelenlétében. Az operát Magyarországon 2006-ban a Remix Ensemble Porto mutatta be a Budapesti Őszi Fesztiválon, Anu Komsival Philomela szerepében, az ősbemutató gárdájával. A mű a leginkább Sylvano Bussotti 2000-ben bemutatott Tieste című művével, illetve Milton Babbitt Philomel című szopránra és magnószalagra komponált drámai alkotásával rokonítható.

Az opera az Aeon kiadásában (AECD 0986) jelent meg dupla CD-n 2009-ben.

Előadók: Anu Komsi, Susan Narucki, Lionel Peintre. A Remix Ensemble, Porto élén Jurjen Hempel áll. Anu Komsi teljesítménye elemi erejű, még akkor is, ha látvány híján a darab CD-változata meglehetősen komoly kitartást követelő intellektuális kihívás, arról nem is beszélve, hogy a darab kifejezetten dramaturgiai értelemben játszik a csönd és a megszakítás technikáival.