A déli régiók gondjai és kifutási lehetőségei

A két médium még 2020 februárjában, a járvány európai berobbanása előtt tartotta meg az első konferenciát Paton. A koronavírus miatt aztán egészen 2021 szeptemberig kellett várni a másodikra. Az egyes tematikus blokkokról a következő napokban olvasóink részletes beszámolókkal találkozhatnak az Új Szó hasábjain – egyúttal mindegyiket külön-külön, teljes terjedelmében megtekinthetik a lap YouTube-csatornáján.

A kontextus szükségessége

Jozef Kiss némely megállapítását bizonyára sok szlovákiai magyar nyugtázhatta elégedetten. Az Agrárkifizető Ügynökség vezérigazgatója tudniillik arról is beszélt, hogy olyan változásokra van szükség, amelyek által a gyerekkorából ismerős viszonyok jönnének létre. Akkor ugyanis külföldről érkeztek Szlovákiába a mezőgazdászok, hogy szakszerű tudásra tegyenek szert az agrárium területén. Milan Kyseľ, az agrártráca államtitkára továbbá hangsúlyozta az ország regionális sokszínűségét, amely kapcsán figyelembe kell venni a sajátosságokat, mivel „ami érvényes délen, az már nem lesz az Kiszucán vagy Árván”.

A legtágabb kontextust talán Sánta Attila banki pénzügyi elemző vázolta fel a bankok hiteleinek olcsóságáról, kiemelvén, hogy még sokáig negatív vagy 0 százalék közti kamatokra számíthatunk. A hallgatóság tudatosíthatta azt a nem is mindig annyira nyilvánvaló tényt, hogy szlovákiai hitelkörnyezet valójában mennyire a nemzetközi banki és világpiaci függvénye. Fontos háttérinformációkkal látta el a hallgatóságot Horbulák Zsolt, a Közgazdaságtudományi Egyetem adjunktusa arról, hogy főleg gazdaságstatisztikai téren hogyan fest a déli országrész helyzete. Kiderült, a szlovákiai dél ugyan valóban számos téren elmarad az országos átlaghoz képest, ám például lényeges különbség van a fejlettebb délnyugati, s az attól keletebbre fekvő leszakadó országrészek között; egyúttal arra is utalt, hogy Szlovákia más régiói is küzdenek az elmaradottsággal, amelynek leküzdéséhez mindenképp szükség lenne az állam segítségére.

A mezőgazdaság

Az agrárium kérdését Patasi Ilona, a Szlovákiai Agrárkamara elnöke, Neményi Miklós, az MTA akadémikusa és Palik László agrárvállalkozó vitatták meg. Neményi számos, Szlovákiából nézve is ismerős párhuzamos magyarországi példát hozott fel az ottani mezőgazdasági és az ezzel összefüggő ipari termelés rendszerváltás óta húzódó gondjaira, s beszédes meglátásokkal élt a jelenbeli kihívásokról is. A szerteágazó témák zárásaként a résztvevők azt a hipotetikus, ámde nagyonis húsbavágó kérdést kapták, hogy szakminiszterként milyen gyors lépéseket és döntéseket hoznának meg.

A szlovákiai vonatkozású válaszok mintha egyszerre tanúskodtak volna a mezőgazdaság kiszolgáltatottságáról és elmaradottságáról. Palik például első körben felmérné, hogy mire képes a mezőgazdaság, majd „lezárná a határokat” nem beengedve a külföldi árut, mivel „mindent meg tudunk termelni Szlovákiában”, amely által szerinte mindenkinek lehetne adni munkát. Patasi a földtulajdon megtartására helyezné a hangsúlyt, az ahhoz való hozzáférést egy fizikai személyre határolná be. „A regionális szempontokat és a természeti adottságokat venném figyelembe, melyik régióba mi az, ami gazdaságosnak számít, majd ott kiépíteni a feldolgozóipart és megerősíteni az értékesítést” – vázolta elképzeléseit.

Vállalkozások és járvány

A vállalkozói szféráról szóló blokk volt talán a legtöményebb mind között, ugyanis a cégműködtetés általános nehézségeit köztudottan csak tovább bonyolította a koronavírus okozta válság. Mindenesetre mindegyik megszólaló a „hideg” gazdasági szempontok helyett erőteljesen emberközpontú tanulságokat vont le a még mindig tartó egészségügyi és társadalmi krízisből.

Gódány László egyházkarcsai polgármester a mindennapi kacsolatok, az emberi tisztelet és szeretet jelentőségét hagsúlyozta az élet minden terén, illetve azt, hogy több időt kell eltölteni egymással. Bindics Zsolt agrárvállalkozó kiemelte a humánerőforrás kiaknázásának jelentőségét. A járvány okozta válság kapcsán olyan példákat említett, amelyek azt mutatták, azok a cégek működnek jól és tudnak reagálni a kihívásokra, ahol jó „csapat” van. „Csak úgy lehet céget jól vezetni, ha egyre többet ruházunk be pénzben és érzelmileg az alkalmazottakba. Ahol nem érzik magukat jól, onnan elmennek” – fejtette ki Gyurovszky László fémipari vállalkozó, aki ezzel összefüggően arra is figyelmeztetett, mindig készen kell állni a következő válságra. „Mindig arra figyeltem, hogy olyan emberek vegyenek körül, akikből tudok energiát meríteni” – mondta utolsóként az élelmiszeriparban aktív Papp Vargha Katalin is, aki egyúttal azt is lényegesnek tartja, hogy a külső kihívások hatására a vállalkozónak ki kell lépnie a komfortzónájából azért, hogy meg tudja újítani a tevékenységét.

A politika hullámain

A politikum részéről Mózes Szabolcs, az Összefogás elnöke, Farkas Iván, az MKP szakmai alelnöke és Agócs Attila, a Híd alelnöke vették szemügyre Dél-Szlovákiát. A hamarosan egy és ugyanazon politikai szubjektum tagjai egy sor kérdésben megtalálták a közös hangot. Mintha az ideológiai, pártpolitikai és személyes ellentétek mellőzésével olyan témát találtak volna, ahol szinte nem is tudtak volna mást csinálni, mint konszenzust kialakítani.

Farkas Iván a jövendőbeli Szövetség vállalkozókra és munkavállalókra vonatkozó programja és a koronavírus árnyékában nyújtandó támogatások kapcsán pragmatikusan a szlovák államháztartás és gazdaság kondíciójával való összhangot emelte ki. Mózes Szabolcs arról is beszélt, hogy a szlovákiai magyar politikában a rendszerváltás óta a jobboldali, azon belül is a neoliberális gazdaságpolitika dominált – még akkor is, amikor kormánytényezőként szerepeltek a pártok. Hangsúlyozta, ebben az volt az ellenmondás, hogy Dél-Szlovákia egy felzárkóztatásra szoruló régió, ezért a jövendőbeli gazdasági és szociális programban hangsúlyosan oda kell figyelniük a munkavállalókra, de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a vállalkozóknak is kedvezzenek. Agócs Attila ezzel tulajdonképpen egyetértve rámutatott, nem „bízhatunk a piac láthatatlan kezében”, egyúttal pedig arra is felhívta a figyelmet, hogy a Garamtól keletre nem biztos, hogy sikeres lehet a neoliberális, versenyalapú gazdasági szemlélet, hiszen a délnyugati országrésznek ilyen téren sokkal sokkal több lehetősége van.

Önkormányzati perspektíva

Az utolsó blokkban Hájos Zoltán (MKP) dunaszerdahelyi, Agócs Attila (Híd) füleki és Keszegh Béla (független) komáromi polgármester boncolgatta a hányatott sorsú dél-szlovákiai infrastruktúra kérdéseit – pontosabban azt, hogy a saját régióikban mi nem fejlődik, legyen szó akár első osztályú vagy elkerülőutakról és vasútról.

Elkerülhetetlen volt, hogy ne érintsék a polgármesterek mozgásterét egy-egy fejlesztés kiharcolásában. Keszegh az általa évek óta gyakorolt módszer mellett tett hitet. „Jelen pillanatban nincs magyar párt a parlamentben. Nekünk elsősorban úgy kell megfogalmaznunk az érveinket, hogy azzal a szlovák kollégáinkat is meg tudjuk szólítani” – mondta, majd példaként említette a Városok Únióját, amelyen keresztül partnereket keres egy-egy fejlesztéshez jó érvekkel és szempontokkal. Agócs Attila ellenpéldaként említette, hogy amikor a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának regionális szervezetén keresztül az R2-es gyorsforgalmi út folytatásáról érdeklődtek a minisztériumnál, onnan csak formális és „elkeserítő” választ kaptak – a füleki polgármester szerint ilyen esetekben csak „közösségi érdekérvényesítéssel” lehet előrelépni. Hájos a vasútfejlesztés példáján keresztül azt mondta, akkor lehet a polgármestereknek erre ráhatása, ha van partnerük a parlamentben és a kormányban, amely azonban külön-külön nem, hanem egy párt segítségével járható út.