A Csemadok-tagság többet ér, mint a magyarigazolvány

Ön a legnagyobb hazai magyar civil szervezet alelnöke, egyben politikus, az MKP parlamenti képviselője.

Tizennégy éves koromtól Csemadok-tag vagyok, a 80-as évektől igyekeztem aktívan részt venni a közéletben, honismereti és kulturális rendezvények szervezésében, és MKP-tagságom természetes folytatása volt ennek a tevékenységnek. Mind a kettő ugyanazt a réteget szolgálja, csak más eszközökkel.

Lehet egy civil, önmagát apolitikusnak mondó szervezet általános alelnöke egyben az egyik politikai párt parlamenti képviselője?

Vasárnap azzal a felszólalással kezdtem a Csemadok Országos Tanácsának ülését, hogy a szervezet feladata és felelőssége az utóbbi időben tovább nőtt. Az a feladatunk, hogy egyesítsük a megosztott szlovákiai magyar társadalmat. A Csemadok alapszabályában az szerepel, hogy mindenkit elfogadunk tagnak, aki egyetért az alapszabállyal és dolgozni akar a szervezetben. Vagy akár csak azzal, hogy megfizeti a tagsági díjat.

Hogyan tudja egységesíteni a Csemadok a szlovákiai magyarságot, ha a szervezetet MKP-tagok, vezetők irányítják, miközben ugyanez a párt és a Híd szembenállása megosztja a hazai magyar társadalmat?

A Csemadok kereteket ad az együttműködésre. Létezik egy sor olyan téma, melyek esetében a módszerekről vitázhatunk, de a cél közös, s nekünk egységesen kell fellépnünk. A magyarság egyetlen lehetősége, hogy a társadalomban egységesen lépjen fel – akkor lesz partnere az állami és más szerveknek.

Tehát nem okozna problémát az sem, ha a Csemadokban Híd-politikusok lennének vezető funkciókban.

A Csemadok megalapításától kezdve az egyik legdemokratikusabb szervezet volt, a 80-as években az egyetlen, melyben nem tudták megkövetelni, hogy helyi szinten az elnök csak párttag lehet. Ugyanis a tagság választotta őt. Ugyanez vonatkozik a jelenlegi helyzetre is: a tagság választását – mind helyi, mind járási vagy országos szinten – tudomásul vesszük. Attól függetlenül, hogy milyen politikai értékrendet vall vagy milyen párt tagja az illető. Például a galántai elnökünk, Zsille Béla a Híd egyik alapító tagja. Senki sem mondhatja azt, hogy ő nem teljes jogú tagja a Csemadoknak. A Csemadok együttműködött a magyar elődpártokkal – az Együttéléssel, az MKDM-mel, az MPP-vel is. Együttműködött az MKP-val, hiszen céljaink nagyrészt ugyanazok, s hasonló rétegeket szólítottunk meg. Miért kezdik kritizálni ezt az állapotot azok, akik fél évvel ezelőtt még ennek egyértelműen a haszonélvezői voltak?

Mindezeket azért is kérdeztem, mert az egy hónapja elfogadott MKP-s pártprogram, melynek ön egyik társszerzője, világosan fogalmaz: „A politika a kultúra belső vitáiban értelemszerűen nem vehet részt, ez ügyben semleges kíván maradni.“

A Csemadok nevében első helyen szerepel, hogy társadalmi szervezet. Az a társadalmi tevékenység, melyet kifejt, hatással van a politikára, és fordítva is. Ezt tudomásul kell vennünk. Meggyőződésem, hogy mindenkivel együtt kell működnünk, akivel közösek a céljaink, s elfogadhatók azok a módszerek, melyekkel a célokat el akarja érni. Ha valaki konkrét elképzelésekkel, elérhető, a szlovákiai magyarság érdekeit egyértelműen szolgáló célokkal keres meg bennünket, tárgyalnunk kell vele. Mindenkivel. Ez kötelességünk.

Milyennek kellene lennie az MKP és a Csemadok viszonyának, illetve az MKP és a többi nagyobb magyar társadalmi szervezet viszonyának?

Meggyőződésem, hogy a Csemadoknak önállónak kellene lennie. Nem az egyik, hanem a legnagyobb szlovákiai magyar társadalmi szövetség, a legnagyobb magyar kulturális szövetség vagyunk a Kárpát-medencében. A magyarországi és a szlovákiai szerveknek is partnere kell, hogy legyünk. Számomra elfogadhatatlan, hogy néha egy-két tagunk, esetleg vezetőségi tagunk is, szervilis mindenfajta harmadrendű szlovákiai hivatalnokkal szemben. Közben a támogatási rendszernek köszönhetően erkölcsileg szinte zsarolhatóvá váltunk.

Attól nem kell tartani, hogy ilyen konstelláció mellett egyes csemadokos vezetők az MKP-val lesznek szervilisek?

Nem zárható ki. A Csemadok demokratikusan épül fel. Minden egyes alapszervezetünk önálló jogi személy. Ha az alapszabályt betartják, örülünk, hogy egy önkéntes szövetségbe próbálják tömöríteni a szlovákiai magyarságot. Tudatosítani kell, hogy ez az a szövetség, amelybe nem azért lép be valaki, hogy politikai karriert csináljon, a tagok egyénileg akarnak szolgálni valamit, felvállalnak valamit a tagsággal. Ilyen szempontból sokkal többre tartom – és most igen eretnek dolgot mondok – a Csemadok-igazolványt, mint a magyarigazolványt. A Csemadok-igazolvány nem jár előnyökkel.

Akkor én is felteszek egy eretnek kérdést: meddig lesz a Csemadok a legnagyobb szlovákiai magyar szervezet? Nem öregedik a tagság?

Az OT ülésén szóba kerültek a fiataloknak szánt programok. Kiderült, hogy számtalan programunk van, amely a fiatalokat szólítja meg, nyári táborok, országos versenyek. Tehát megszólítjuk a fiatalokat, és azt kell elérnünk, hogy később Csemadok-tagok legyenek. A Csemadok-tagság a közösséghez való tartozás jelképes kinyilvánítása, kiadtuk az ifjúsági kártyát, már több ezer talált gazdára. Meg kell nyernünk a húsz-, harmincévesek generációját is, mely, el kell mondani, társadalmilag szinte semmilyen szinten nem vállal szerepet. Elsősorban őket kell megszólítanunk.

Nem idejétmúlt az a monolit, egységes kulturális szervezeti koncepció, amely még a totalitárius rendszerben alakult ki?

Churchill mondta egykoron: a demokratikus rendszer az egyik legrosszabb társadalmi berendezkedési forma, csak eddig még nem találtak ki jobbat. A Csemadokkal is így vagyunk. 1989 után sorra váltak ki a Csemadokból közösségek – színjátszók, képzőművészek –, meg voltak róla győződve, hogy a szervezeten belül korlátozták őket, egyénileg akartak bizonyítani. Amikor a gyakorlati élet 5–10 éven belül bizonyította, hogy a Csemadok háttere, szervezettsége nélkül képtelenek működni, vagy ők kerestek meg bennünket, vagy mi vállaltuk fel ismét azokat a feladatokat, melyeket ők akartak megvalósítani.

A szervezet kritikusai szerint viszont a Csemadok viszonylag nagy szeletet hasít ki az állami támogatási „tortából“, és abból sok megy el a szervezet működésére, emiatt a kisebb civil próbálkozások kevesebb teret kapnak.

Ez az érv gyakran elhangzik, de el kell mondani, hogy a központi irodának két állandó és két félállásban lévő alkalmazottja van. Egyetlen területi titkárunk sem alkalmazottja a Csemadoknak, mindannyian vállalkozóként végzik munkájukat. Adminisztrációra csak a minimum minimumát költjük, országos szervezetként a legkevesebbet. A pályázatok egy része kicsit valóban „vissza van forgatva“, azért, mert ennek a szervezetnek működnie kell, de a Csemadok többször is bizonyította, hogy ennek ellenére a leghatékonyabban tudja felhasználni a támogatásokat. Mi mindig harcoltunk azért, hogy minden egyes olyan civil aktivitás, mely befér a kulturális minisztérium támogatási rendszerébe, kapjon támogatást.

Csemadokos oldalról is többen támadták az utóbbi időben a tárca támogatási rendszerét. Hogyan kellene ön szerint átalakítani?

Ki kellene dolgozni a kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló törvényt. A Csemadoknak – akarjuk, nem akarjuk – nélkülözhetetlen a szerepe. Ezért valamilyen fokon garantálni kellene a működését, és ezen felül mérettessen meg mindenki egyenlő feltételek mellett. Azért, hogy ez eddig nem alakult ki, ugyanúgy felelős a szlovákiai magyar politikai elit, mint a Magyar Köztársaság mindenkori vezetői. A legutolsó magyar államférfi, aki partnerként fogadott el bennünket, Göncz Árpád államfő volt.

A támogatási kérelmeket elbíráló minisztériumi bizottságban viszont Csemadok-vezetők, jelöltek is voltak az elmúlt időszakban, egy ideig ön is. Ugyanakkor ez a bizottság dönt a Csemadok által benyújtott pályázatokról is. Nem lenne igazságosabb, ha az érintettek nem ülnének a bizottságban, csak független szakemberek?

Találunk ilyen embert? Aki kiismeri magát a szlovákiai magyar közéletben, kultúrában, civil társadalomban, van egyéni fellépése és semmilyen oldalról sem érintett? Ettől függetlenül az a meggyőződésem, nem egészséges, ha ennek a bizottságnak olyan tagjai vannak, akik esetleg a saját pályázatukról is döntenek. Ezért próbáltuk elérni, hogy olyanokat javasoljunk, akik a Csemadokot képviselik, de nem egyéni pályázatokat, nem egyéni érdekeket.