A 2002-es év fiatal tudósa

A tartást a családjától kapja az ember, a cél megfogalmazásához jó iskolára van szükség. A szerző felvételeMi a háttere annak, hogy ezt az elismerést kivívtad?

Kassai kutatócsoportunk, együttműködve a német Max-Planck Intézettel és a Francia Nemzeti Kutatóközpont grenoblei kutatóintézetével jelentős mértékben hozzájárult a nemrég felfedezett új szupravezetőben, a magnézium diboridban, egy új típusú, kétsávú szupravezetés kimutatásához. Kassai kollégáimmal sikerült bizonyítanunk, hogy az MgB2-ben kétféle elektronok léteznek, amelyek különbözően járulnak hozzá a szupravezetés kialakulásához. Ennek a nemzetközileg is nagyon elismert projektumnak én voltam a kezdeményezője és a fő kivitelezője. Kifejtenéd a laikusok számára is érthetően a kutatás tárgyát?

A szupravezetés egy fizikai jelenség. Azt jelenti, hogy némely anyag egy bizonyos kritikus hőmérséklet alatt ellenállás nélkül képes vezetni az elektromos áramot. A MgB2 szupravezetését két éve fedezte fel Akimitsu tokiói professzor kutatócsoportja. A MgB2 már ötven éve ismert: a vegyszerüzletek polcain porosodó egyszerű fémvegyület. Ezért keltett nagy meglepetést az a tulajdonsága, hogy -233 °C alatt szupravezetővé válik. Ez a felfedezés hatalmas érdeklődést váltott ki az anyagkutatók körében, ugyanis ez az egyszerű fémvegyület helyettesíthetné a máig ismert, magas hőmérsékletű szupravezetőket, amelyek a gyakorlati alkalmazás szempontjából nagyon előnytelenek, mert mechanikusan nehezen formálható keramikus anyagok.

A gyakorlatban mire lehet felhasználni?

Sok helyen lehet hasznosítani, például az energetikában, az energia veszteségmentes továbbítására, de ugyanúgy az elektronika más területein is. Manapság a kórházakban, a tomográfokban használják leginkább.

A témát te választottad, vagy megbíztak vele?

A szupravezetéssel már körülbelül tíz éve foglalkozom. Harmadéves egyetemistaként kezdtem dolgozni a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Fizikai Kutatóintézetében Kassán, az alacsony hőmérsékletű anyagok fizikájával foglalkozó részlegen. Itt dolgozom ma is.

Az egész világon keresik az energiatovábbítás újszerű módszereit. Hol tart ma Szlovákia ebben a kutatásban?

A szupravezetés kutatásába az utóbbi években világszerte rengeteg pénzt fektetnek. Igaz, nem Szlovákiában, hanem nemzetközi szinten. Ennek ellenére Szlovákia ezen a szakterületen – kassai kutatócsoportunknak és pozsonyi kollégáinknak köszönhetően – jó eredményt ért el.

Megfelelő mértékben támogatja az ország a kutatást?

Nem. Sajnos, nálunk az elmúlt tíz évben a kormány tulajdonképpen semmilyen támogatást nem nyújt alapkísérletekre. A pénz, amit kapunk, csak arra elég, hogy fenntartsuk a már tíz éve elöregedett műszerparkunkat. Nemzetközi összeköttetéseink és projektumaink révén tudjuk csak megfelelő szinten tartani intézetünket és a laboratóriumot. A kísérletek nagyon drágák, és amíg egy új felfedezésből termék lesz, az nagyon sokba kerül. Ezt a kis államok nem engedhetik meg maguknak. Az európai kutatás támogatására jött létre az a keretprogram, amelynek egyebek mellett feladata létrehozni egy ún. közös európai kutatási tervet, összhangba hozni az Unión belüli kutatásokat.

Honnan származol, honnan indult el a pályád?

Bódvavendégiből, a szüleim egyszerű, vidéki emberek. Bátyám elismert képzőművész. Szüleim mindent megtettek azért, hogy a lehető legjobb iskolákban tanulhassunk. A szepsi gimnáziumba jártam, amely szabad gondolkodókat, egyéniségeket nevelt még a kemény szocializmus idején is. Talán itt ragadt rám a jó alkalmazkodóképességem, aminek köszönhetően a világ bármely táján szívesen fogadnak. Igaz, az első három évben nem nagyon érdekelt a fizika. Csak amikor elkezdtem dolgozni a laboratóriumban, tudatosítottam, mit is jelent számomra. Az első három évben abból a szabadságból táplálkoztam, amit a szepsi gimnázium adott.

Manapság rengeteg fiatal, tanult, intelligens ember távozik az országból. Neked mi a véleményed az agyelszívásról?

Sok fiatal megy külföldre szerencsét próbálni, pénzt keresni, de szerintem többségük hazatér. Több embert ismerek, aki azért ment külföldre, hogy megalapozza itthoni egzisztenciáját, ez az én esetem is. Az elmúlt tíz év majdnem harmadát Szlovákián kívül töltöttem ösztöndíjas kutatóként, egyetemi oktatóként. A dolognak azonban két oldala van. Lehet, hogy külföldön jobb feltételeket tudnak biztosítani, de az ember soha nem érzi otthon magát. Itthon az ember mindig otthon van. Ahol az utcán felnőtt, ahol rámosolyognak, ráköszönnek, van kivel elbeszélgetni. Külföldön mindig idegen lesz az ember. Én is kaphattam volna állandó állást odakint, de én nem akarok ott letelepedni, szeretném visszaadni azt, amit belém fektettek a tanítóim.

Legtöbbször Franciaországba utazol. Mit jelent számodra ott kutatni?

A grenoblei mágneses terek laboratóriumával több, mint tíz éve együttműködünk, jó eredménnyel. Legnagyobb elismerés az volt, hogy lehetővé tették számunkra egy saját laboratórium kiépítését Grenobléban. Ez úgy működik, mint egy kihelyezett kassai laboratórium, ahová úgy járhatunk, mint haza. Egyébként pedig Franciaország sok barátot, a jó borokat, az Alpokat, a tengert és a munkámat jelenti. Az ottani kollégáim többször viccelődnek, hogy nemzetközi egyéniség vagyok, mert szlovákiai magyarként utazom Franciaországba, egy német kutatóintézetbe. Sokszor az ember úgy érzi, hátrányt jelent kisebbségben élni. De sokszor előny is, mert legalább annyira részese vagyok az ottani cseh-szlovák közösségnek, mint a magyarnak.

Mi különbség van a más-más nemzetiségű kutatók között?

A közép-európai ember a világban épp olyan jól megállja a helyét, mint bárki más.

Üzenet egykori iskoládba...?

Talán azt üzenném, hogy bárki képes nagy dolgokat megvalósítani. Ehhez erős emberi tartásra és jól megfogalmazott célra van szükség. A tartást a családjától kapja az ember, a cél megfogalmazásához viszont jó iskolára van szükség.