2023: Fico visszatérésének éve

Az év elején még úgy tűnt, Hegerék megbízott kormánya elvezetheti az országot a választásig, az egyes miniszterek baklövései azonban egymást követték, s lassacskán szétesett az ideiglenes kabinet is. A közhangulat megnyugtatása érdekében az államfő a szakértői kormány kinevezése mellett döntött. A rendhagyó helyzet a nemzeti kisebbségek szempontjából meghatározó: Ódor Lajos személyében magyar szakértő vette át a kabinet vezetését. Čaputová Balík Pétert bízta meg a beruházási, régiófejlesztési és informatizációért felelős minisztérium irányításával, Horváth Mihály pedig a pénzügyi tárca élére került. Kiderült, az előző kormány korántsem teljesített olyan jól az uniós pénzek lehívása terén, mint azt Veronika Remišová (Za ľudí) korábbi miniszter állította, így Balík fő feladata az EU-s pénzek gyors ütemű mentése volt. Horváth szintén nem volt könnyű helyzetben, hiszen a kormány bukása után a populisták játszóterévé vált a parlament, s az államháztartás katasztrofális állapotba került. A szakértők figyelmeztetettek, bármilyen kormány alakuljon a szeptemberi választás után, konszolidációra lesz szükség. A parlament nem szavazott bizalmat a hivatalnokkormánynak, így korlátozott jogkörrel töltötte ki mandátumát. Ódor június 13-án mutatta be kormánya programnyilatkozatát a parlamentben, s beszédében kiemelte: Szlovákia válaszúthoz érkezett, és nincs felkészülve a 21. század kihívásaira. „Mindannyiunk érdeke, hogy mindent megtegyünk az ország korszerűsítése érdekében, és felkészüljünk, hogy időben képesek legyünk reagálni a kihívásokra, amelyek nem kerülnek el bennünket” – hangsúlyozta, majd hozzátette, kormánya célja, a nyugalom és a kulturált politikai diskurzus megteremtése. A kormányfő egyik fő prioritása a fiatal tehetségek Szlovákiába vonzása, illetve azok megtartása volt, amire konkrét tervet is készített a kabinet. Čaputovát szinte megállás nélkül bírálta a Smer. A szakértői kabinet leggyengébb láncszemének Ivan Šimko belügyminiszter bizonyult, aki kompetenciaharc miatt összetűzésbe került Hamran István országos rendőrfőkapitánnyal. A konfliktus odáig fajult, hogy Hamran lemondással fenyegetett, ha a túlbuzgó tárcavezető nem távozik posztjáról. Čaputová július 19-én végül Ódorra bízta a belügyi tárca irányítását is.

A 2023-as parlamenti választást rendkívül hosszú és aljas kampány előzte meg. A pártok már hónapokkal a választás hivatalos kihirdetése előtt megkezdték a választók puhítását. Az év első hónapjaiban aktívan elindult a helyezkedés, a nagy összefogási kísérlet azonban hamar kudarcba fulladt – Hegernek, a demokratikus pártok önjelölt egyesítőjének nem sikerült rábírnia a politikai nyugdíjból visszatért Mikuláš Dzurindát, sem pedig a KDH vezetőit, hogy közös listán induljanak. Az OĽaNO más utat választott, rizikós pártkoalíciót kötött a Keresztény Unióval és a Za ľudíval. Igor Matovič, a mozgalom elnöke talán épp a kampány egyik legbizarrabb momentumának köszönheti, hogy az utolsó pillanatban sikerült visszakapaszkodnia a parlamentbe. A provokáció nagymestere a Smer kampányeseményén próbálta hergelni a kedélyeket, Robert Kaliňák (Smer) pedig inkább erővel, mint ésszel oldotta meg a helyzetet. A fizikai összetűzést Matovič élőben közvetítette, így az egész ország láthatta, hogy a smeres jelöltek „áldozatává válik”.

A kampány központi témája a menekültválság volt, amit a Smernek sikerült is meglovagolnia, hiszen a szomszédos országok sorra zárták le a Szlovákiával közös határokat miközben Magyarország felől jelentős számban érkeztek menedékkérők. A Smer 22,94%-kal megnyerte a választást, a Progresszív Szlovákia (PS), amely a szakmaiságra és a tisztességes kampányra fektette a hangsúlyt 17,96%-kal a második helyen végzett. Szlovákia történelmében még soha nem aratott ekkora sikert egy liberális párt, a kormányalakításhoz azonban ez som volt elegendő. Peter Pellegrini pártjának népszerűsége az év elején csökkenni kezdett, s végül a szavazatok 14,70%-át szerezte meg. Az OĽaNO 8,89%-kal, a KDH 6,82%-kal, az SaS 6,32%- kal az SNS pedig 5,62%-kal szerzett mandátumot. Magyar párt ezúttal sem jutott be a parlamentbe, de meglepetésre a szélsőséges Republika is a törvényhozáson kívül rekedt.

Čaputová tiszteletben tartva a választás eredményét Robert Ficót, a győztes Smer elnökét bízta meg kormányalakítással. Bár a Smer–Hlas– SNS hármas koalíció tűnt a legkézenfekvőbbnek, felmerült a Smer nélküli alternatíva is, ehhez azonban arra lett volna szükség, hogy Pellegrini hátat fordítson korábbi pártfőnökének és kollégáinak. A KDH szintén meghívást kapott a koalíciós tárgyalásokra, a kereszténydemokrata párt azonban kitartott a választás előtti álláspontja mellett, s inkább ellenzékbe vonult, minthogy a Smerrel paktáljon. A Hlas végül koalícióra lépett a Smerrel és az SNS-szel, Pellegrini azonban nem vállalt kormányfunkciót, helyette a parlament elnöki székét választotta. Azt már a kampány során leszögezte, nem tudja elképzelni, hogy egy kabinetben üljön két korábbi kormányfő. A kormányalakítás Fico tervei szerint ment, rekordgyorsasággal felállt az új kabinet, s miniszterelnökként október végén már ő képviselte az országot az uniós vezetők csúcstalálkozóján. A folyamatot csupán az SNS problematikus jelölései akadályozták – a párt Rudolf Huliakot javasolta a környezetvédelmi tárca élére, az államfő azonban elutasította a kinevezését. Huliak korábbi tevékenységei szembementek a zöldtárca célkitűzéseivel, így Čaputová új nevet kért Ficótól. A posztot végül Tomáš Taraba töltötte be, aki az SNS listáján szerzett mandátumot, az előző választási ciklusban pedig a szélsőséges ĽSNS képviselőjelöltje volt.

Fico hatalmas lendülettel tért vissza a kormányhivatalba, az első adandó alkalommal nekiment a független sajtónak, a civileknek és az LMBTQ-közösség tagjainak. Matúš Šutaj Eštok (Hlas) belügyminiszter sem vesztegette az időt, teátrális határellenőrzéssel oldotta meg a migránsproblémát, amellyel hónapokig riogatták a lakosságot. Érdemes megjegyezni, hogy a razzia során egyetlen illegális bevándorlót sem tudtak elfogni. Az új tárcavezető arra sem méltatta Hamrant, hogy személyesen közölje vele, az ország másik felébe száműzi. Hasonló bánásmódban részesült Bukovszky László volt kisebbségi kormánybiztos is, aki az első kormányülés után a sajtóból értesült leváltásáról. Az ágazaton belüli személycserék várhatók a kormányváltás után, Šutaj Eštok azonban buldózerként tört be a rendőrségbe, figyelmen kívül hagyta a bejelentővédelmi hivatalt, és szolgálaton kívül helyezte a védelem alatt álló nyomozókat. Az ellenzék a választás után kissé elaludt, amit azzal próbált kompenzálni, hogy még Šutaj Eštok kinevezése előtt kijelentette, kezdeményezi a belügyminiszter leváltását. A rendkívüli ülésre a kormány kinevezése után sor került, a koalíció azonban kiállt a tárcavezető mellett. Ficóék azt a Branislav Zuriant tették meg a rendőrség belső ellenőrzésének vezetőjének, aki korábban a belarusz Lukasenka-rezsimben bujkált a szlovák hatóságok elől. Jelenleg Tibor Gašpar egykori rendőrfőkapitány a legforróbb jelölt az SIS igazgatói posztjára, annak ellenére, hogy több korrupciós ügyben is szerepel, a Tisztítótűz-ügyben pedig hamarosan bíróság elé is áll. A hármas koalíció decemberben kapcsolt igazán magas fokozatra, a hatalomátvétel után néhány héttel a kormány a büntetőtörvénykönyv módosításával rukkolt elő, amelyet még az év végéig, gyorsított eljárásban akart elfogadni. A speciális ügyészség reformja helyett az intézmény teljes megszüntetését szorgalmazta, valamint csökkentenék a büntetési tételeket a korrupciós bűncselekményekért. A jogszabálytervezet rengeteg kritikát kapott – nemcsak az ellenzék soraiból, de Čaputová és az uniós intézmények képviselői is felszólaltak a Speciális Ügyészi Hivatal hirtelen felszámolása ellen. Az ellenzéki tüntetéshez hatalmas tömegek csatlakoztak, Pozsonyban és további városokban is ezrek vonultak az utcára a jogállam leépítése ellen tiltakozva. Fico menetelése a civileknek és az ellenzék parlamenti obstrukciójának köszönhetően decemberben megakadt. Az már biztos, hogy a konszolidációs intézkedésekről szóló parlamenti vita elnyújtásának köszönhetően idén már nem tárgyal a parlament a büntetőtörvénykönyv módosításáról. Ha a koalíció törekvése az új évben sikeres is lesz, Čaputová kész az Alkotmánybíróságra küldeni az ügyet.

Ez a téma valószínűleg a jövő évi belpolitikai összefoglaló fő fejezete lesz, de már az idei évben is említést érdemel. Zuzana Čaputová júniusban bejelentette, nem indul újra az elnökválasztáson, 2024 nyarától tehát biztosan új államfő képviseli majd Szlovákiát. Richard Sulík (SaS) a parlamenti választás után egy interjúban arról beszélt, Ivan Korčok korábbi külügyminiszterrel megállapodtak, hogy ő lesz a párt listavezetője a parlamenti választáson. A karrierdiplomata azonban végül a pártpolitika helyett az elnöki palotát célozta meg, s augusztus végén nyilvánosan is bejelentette, polgári jelöltként elindul az elnökválasztáson. Korčok fő kihívója Pellegrini lehet, aki a parlamenti választás után elismerte, komolyan fontolgatja, hogy ringbe száll a posztért, döntést azonban csak januárra ígért. Fico teljes támogatottságról biztosította a koalíciós partnerét, az SNS azonban állásfoglalást sürget, máskülönben saját jelöltet állít. A nemzeti párt elnöke a napokban leszögezte azt is, ha Pellegrini lesz az államfő, a posztok újraosztását fogja követelni a kormányban. A közvélemény-kutatások alapján a Hlas elnöke a legesélyesebb jelölt, Pellegrini dilemmája azonban mégsem irigylésre méltó. Egyrészt a kormányellenes tüntetések ártanak az imázsának, aminek következtében a közhangulat néhány hónapon belül akár ellene is fordulhat. A másik oldalon pedig pártja jövője is a tét, Fico ugyanis már burkoltan utalt rá, hogy a pártelnök távozásával könnyű prédává válik a Hlas, s idővel beolvad a Smerbe. Arról nem is beszélve, hogy a parlament
elnökeként lépéselőnyben van a többi jelölttel szemben, ami miatt minden választással kapcsolatos döntését alaposan meg kell tudnia magyarázni.

A Magyar Szövetség Forró Krisztián személyében szintén saját jelöltet indít a tavasszal esedékes választáson. A jelöltek névsora feltehetően az év elején bővülni fog.