2015: se választás, se nagy egység, se messiás

Tavaly sokszor, idén egyszer sem választunk. Az elmúlt hónapokban többször felröppent a pletyka, hogy a Smernek jót tenne egy „választási blitzkrieg”, Robert Fico szeretné mintegy preventíven, megelőzendő az ellenzéki egymásra találást és megizmosodást előrehozott választásokon elrendezni a viszonyokat. A kormányfőnek december elején volt egy akár így is értelmezhető „elszólása”, ám most már szinte biztos, hogy erre nem kerül sor. A Smer számára ugyanis több kockázatot is tartogatna a projekt, ráadásul, mivel az államfő már nem az ő emberük, nem is menne egyszerűen. Saját választóiknak pedig rendkívül nehezen tudnák megmagyarázni, hogy miért van szükség új választásra, amikor csak ők kormányoznak – nincs koalíciós partner, amelyikkel el lehetne vitetni a balhét. Eredménytelen népszavazásEgyszer így is megnyílnak a választóhelyiségek, négy és fél év után ugyanis ismét népszavazás lesz. Támogatja, hogy a házasság jelenlegi definíciója az alkotmányba kerüljön? Egyetért azzal, hogy homoszexuális párok ne fogadhassanak örökbe gyereket? Támogatja, hogy a szülők beleszólhassanak gyermekük tanulmányaiba olyan érzékeny területeken, mint az eutanázia vagy a szexuális nevelés? Akármit is gondol ezekről a kérdésekről, borítékolható, hogy a referendum ezúttal is eredménytelen lesz.Nem véletlenül akarták a kezdeményezők a népszavazást összekötni a helyhatósági választásokkal (amelyen egyébként 50% alatti volt a részvétel), az 50 százalékos eredményességi küszöb gyakorlatilag megugorhatatlan. Sokszor leírtuk már: csak egyszer sikerült teljesíteni, az uniós csatlakozási népszavazásnál, ott is csak épphogy. Így a társadalom túlnyomó többsége hiába ért egyet a referendum kezdeményezőinek kérdésfelvetéseivel, és hiába lesz 90–95 százalékos az igenek aránya (azért ennyi, mert aki nemmel voksolna, az jórészt otthon marad), a 30–35 százalékos részvételi aránnyal sokra nem mennek. A népszavazás előtti kampány és ellenkampány, valamint az utána következő értelmezési verseny viszont csúnya sárdobálást hozhat. Nem jön el a jobboldali messiásEddig sem volt alacsony a jobboldali pártok és pártocskák száma, az elmúlt egy évben pedig még nőtt is – ha beleszámítjuk a bejelentett projekteket is. Van egy rossz hírünk: 2015 végén sem lesz alacsonyabb a számuk. A jobboldali szavazók nagy része két dolgot vár: a jobboldali térfél összefogását, vagy egy megváltó, üstökösként felívelő új párt létrejöttét. Egyik sem fog bekövetkezni. A nagy egyesülés azért nem, mert azoknak nem áll érdekében, akik stabilan 5 százalék fölött látják magukat, emellett pedig sok a személyi ellentét is a politikának ezen a térfelén. A KDH, az OĽaNO és a Híd nem lesz érdekelt egy szélesebb összefogásban, amelyben gyengülne saját identitása. Az SDKÚ a következő hónapokban teljesen eljelentéktelenedik, az év végén alig lesz mérhető támogatottsága. A Novának, az SaS-nek és az új „kicsiknek” így nem nagyon lesz kivel összefogniuk. A jövő nagy kérdőjele a Sieť: a párt a számára pozitív forgatókönyv esetében 15 százalék felett stabilizálja támogatottságát és a jobboldal vezető pártjává válik, a negatív szcenárió a 6–10 százalékos sávba való besüppedésről szól. Sokan titkon azt remélik, létrejön egy új, széles tömegeket megszólító, népszerű, hiteles és szakmailag elismert arcokat felvonultató jobboldali tömegpárt. Ilyen aligha lesz: nincs ugyanis, aki megalapíthatná. Az ismertebb nevek közül már csak Iveta Radičová maradt a politikai piacon, ám kicsi az esélye, hogy egy új, saját párt alapítására hagyná magát rábeszélni. Ha mégis, akkor sem lenne az új formációban 15–20 százalékos potenciál, időközben ugyanis a volt kormányfő nimbusza is megkopott, s ami nagyobb probléma: nem látni azt a csapatot, amely körülvehetné őt. Lassan lecsúszó SmerA Smernek éppen ezért sok aggodalomra idén sem lesz oka. Az ugyanakkor biztosra vehető, hogy 2016-ban egyszínű kormányt már nem tud felállítani, ezért az előkampányban és a kampányban a potenciális partnerek felé próbál majd nyitni. Mivel választások előtti évről van szó, minisztercserék sem várhatóak – már csak azért sem, mert tavaly már mind a három, kilövésre legesélyesebb kormánytagot leváltották. A Smer népszerűsége stabil lesz egész évben, ám várhatóan enyhén csökkenni fog – viszont még így is 30% felett marad. A kormánypárttal kapcsolatban a legizgalmasabb kérdés idén Robert Fico jövője lesz. Nyílt titok, hogy a pártelnök unja a kormányzást, nem hiába akart 2014-ben a Grassalkovich-palotába menekülni. Most már aligha fog váltani, 2016 tavaszáig miniszterelnök marad, ám kérdéses, hogyan képzeli el a további karrierjét. Távolról sem biztos, hogy 2020-ig kormányfő akar maradni. Mivel a párt számára népszerűsége túlságosan fontos, ezért szinte biztos, hogy idén is listavezetőként és kormányfőjelöltként vág neki a kampánynak, ám felerősödhetnek azok a találgatások, hogy 2016 után esetleg másnak adná a kormányfői posztot. Csak semmi hirtelen mozdulatA második Fico-kormánynak eddig sem voltak nagy ívű reformtervei, s mivel a 2015-ös év már nagyrészt a kampányról fog szólni, ezeket idén el is felejthetjük. Nem lesz egy, közös állami egészségbiztosító, az oktatásügyben is csak kisebb, kozmetikai átalakításokra futja. Elkezdhetik viszont építeni a nagy pozsonyi kórházat, nem mellékesen azért, mert ez jövedelmező lenne néhány pártszponzornak, s PPP-projektként nem szállna el miatta a költségvetés. A 2012-ben nagy csinnadrattával bemutatott ESO tervről is alig fogunk hallani, nem véletlenül: a közigazgatási reform nem fogja valóra váltani a hozzá fűzött, több százmillió euró megspórolásáról szóló reményeket. A kormány gazdaságpolitikájára két külső tényező lesz idén hatással: az EU–orosz kapcsolatok, valamint a kőolaj ára. Előbbiben jelentős enyhülés idén sem várható, az olajár viszont tovább eshet. Ez átmenetileg kissé felpörgetheti a hazai fogyasztást.