Tóth Tiborral az értékekről, elképzeléseiről és az igazgatói székről

Elképzeléseim egy része rokon az előző vezetésének terveivel. Ezt a fajta színházi irányzatot szeretném folytatni, kissé óvatosabb intenzitással, népszerű szerzők népszerű darabjaival. Fontos, hogy az eddig kibontakozott színházművészeti értékek képviselői ne érezzék magukat megtépázva, megalázva. Megpróbálok a konfliktusok és indulatok gyökeréig leásni, megvizsgálni az érveket és ellenérveket. A jogos sérelmeket orvosolni, a koholtakról bebizonyítani, hogy nem igazak. Tervben van egy belső rendszabályzat, ha úgy tetszik, etikai kódex kidolgozása, amelynek érvénybe léptetése a munkamorál és a fegyelem javítását és megtartását szolgálná. Hangsúlyozom, hogy mindenkit tehetségéhez, eredményeihez, múltjához, és méltóságához képest szeretnék ellátni feladatokkal. A munka sok mindenre gyógyír. Mindenkit türelemre, nyugalomra, és őszinte hozzáállásra szeretnék kérni.

Szakmai berkekben olyan információk terjedtek, hogy a jelöltek egyike rendkívül esélyes, s fél fenékkel már az igazgatói székben érezheti magát. A verebek nem az ön nevét csiripelték. Mit gondol, mivel győzte meg végül a bizottságot?

A verebek sok mindent csiripelnek, elvégre „tavasz van”! Szeretném azt hinni, hogy ez a döntés politikamentes volt. Az öttagú szavazóbizottságon kívül három szakmai ülnök is részt vett a meghallgatáson, s véleményük szerintem nagyban befolyásolta a szavazatokat. Engem az eredmény híre már délután ért el Budapesten, és nem mondom, hogy nem kellett megkapaszkodnom. Én sem voltam ugyanis teljes mértékben meggyőződve arról, hogy az igazság győz. Az igazság szót sokféleképpen értelmezhetjük, számomra azt jelenti, amit a középiskolában tanultam, és ez a megfogalmazás mindig a fülembe cseng: „Az igazság az objektív valóság visszatükröződése az emberi tudatban.” Itt a szakmaiságra is gondolok, ami teret és hitelt nyert ezzel a döntéssel.

Hogyan fog telni az első munkanapja a Jókai Színház élén?

Hát, először is megnézem, megvan-e az igazgatói szék mind a négy lába! Komolyra fordítva a szót, a legégetőbb teendőnek a jövő év műsortervét tartom, amivel a színház vezetése eléggé kifutott az időből, épp a pályázat elhúzódása miatt. Nem történt előrelépés a dramaturgiai tervben, márpedig mi, színházi emberek jól tudjuk, hogy az évadnak ebben a részében már kevés olyan rendezőt, koreográfust lehet megszólítani, aki szakmailag jelent valamit. Első feladatom az lesz, hogy a még elérhető embereket megkeressem. A beiktatás után természetesen összehívok egy társulati ülést, ahol nagy vonalakban vázolom elképzeléseimet.

Önt elsősorban színészként ismerjük. Igazgatóként is a színpadra fog állni?

Fel kell függesztenem a színészi munkát, legalábbis egy részét. Főleg az első időszakban nem lesz módom szerepeket vállalni. A következő szezonban valószínűleg egy darabban fogok játszani. Amikor indultam a pályázaton, számoltam ezzel, így nem jelentett gondot az elhatározás. (juk)