Pro Probitate Díj Turczel Lajosnak

Bárdos Gyula, a Magyar Koalíció Pártjának frakcióvezetője átadja a Helytállásért Díjat a 87 esztendős irodalomtörténésznek. Turczel Lajosnak a dél-szlovákiai kisebbség javára kifejtett irodalmi, tudományos és közéleti tevékenységéért ítélték oda a magyar parlamenti képviselők a tíz éve alapított elismerést. Dömötör Ede felvételeAz ünnepséget megnyitó Bárdos Gyula frakcióvezető Esterházy Jánost idézve hívta fel a figyelmet a magyarság európai hivatására. Elmondta, egy évvel ezelőtt még csak készültünk az euroatlanti integrációra, mára mindez valósággá vált. Külön felhívta a figyelmet az erős önkormányzatiság fontosságára, mely által a magyarság megvalósíthatja a részleges önigazgatást. Bárdos azzal zárta beszédét: az idén is olyan ember a díjazott, aki Esterházy elvei szerint cselekedett. Turczel Lajos munkásságát Duka Zólyomi Árpád, az MKP európai parlamenti képviselője méltatta. Szerinte a Felvidéken mindenki ismeri az ünnepelt munkásságát, mert Turczel Lajos több mint félévszázados tevékenységével fogalommá vált. Magyar szakos pedagógusok százait nevelte, képezte, miközben példájával cselekvésre ösztönzött. „Turczel Lajos a 20. század derekán megalázott, megroskadt, értelmiség nélkül maradt nemzetnek próbált segíteni. A lehetetlennel próbálkozott, és sikerült neki” – mondta Duka Zólyomi. Az újdonsült EP-képviselő szerint Turczel Lajos pályája ékes bizonyítéka annak, hogyan lehet magyarként egyenesen leélni egy életet. Turczelt az elismerés meghatotta. Félig tréfásan jegyezte meg: „Azt hiszem, nagyon is megérdemlem ezt a díjat, mert olyankor próbáltam segíteni az itteni magyarságon, mikor nagyon nehéz helyzetben volt.” Majd humoros szabadelőadásban villantotta fel hosszú oktatói pályafutásának legemlékezetesebb pillanatait. Az ünnepség Széchenyi István emléktáblájának megkoszorúzásával zárult. (kocur)

TURCZEL LAJOS ÉLETÚTJA

Turczel Lajos 1917. szeptember 2-án született Ipolyszalkán. Az elemi iskolát ott végezte el, majd Ipolyságra járt polgáriba. Érettségit az érsekújvári reálgimnáziumban szerzett 1938-ban. Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanult, 1942-ben doktorált. Megélte a második világháborút, volt hadifogoly is. 1951-től a komáromi gimnázium és óvónőképző igazgatója. 1951 és 1954 között a Pozsonyi Pedagógia Főiskolán magyar szakos tanulmányokat folytatott. 1959-ig ott tanított, majd a Komenský Egyetem magyar tanszékén oktatott. 1982-ben nyugdíjazták. Számos irodalomtörténeti és kritikai tanulmánykötet szerzője, tankönyvíró, művelődéstörténész. Több mint 20 állami és szakmai elismerés birtokosa. (ú)