Mit gondolnak az 1989-es forradalomról?

Huszonévesen számomra reményteli történet volt. Kassán az elsők között mentünk a térre, és vittük a segélyszállítmányt Erdélybe. De 17 év távlatából felteszem a kérdést: megérte? Úgy gondolom, nem mi vagyunk az élvezői a rendszerváltásnak, hanem azok sajátították ki, akiknek sok közük nem volt hozzá, vagy a barikád másik oldalán álltak, esetleg elbújtak, sunyítottak valahol. Ez elszomorító. Többet vártunk a bársonyos forradalomtól, mint amit kaptunk.

Somogyi Alfréd református lelkész:

Fiatalok voltunk, szép dolog volt. Ha visszagondolok, nem vagyok elégedett azzal, ahová az ország jutott. Ha viszont mai szemmel értékelek, akkor nem tagadhatom, sok mindent nem lehetett volna elérni a rendszerváltás nélkül. Európa elszaladt volna mellettünk, még mindig úttörőnyakkendőben ülnénk. A magánéletünkről, az egyszerű ember elvárásairól azonban nem igazán beszélnék, mert óriási a rendszerváltáshoz fűzött remény és a mai realitás közötti különbség.

Hrubík Béla, a Csemadok elnöke:

A rendszerváltás fontosságát nem lehet megkérdőjelezni, ezért fontosnak tartom megemlékezni a bársonyos forradalomról. Örülök, hogy a fiatalok, többek között az én gyermekeim is már egy olyan világba születhettek bele, ahol maguk dönthetik el, mi az érték, és nem mások mondják meg nekik. Noha 17 év elteltével sok mindent másként látunk, és rengeteg dolog – sajnos – nem változott, az biztos: azóta a szabadság másképpen értelmezhető, és ez nagyon jó. (sza)