Méltó helyre került Petőfi szobra

A korábbi évekhez viszonyítva négyszer-ötször annyian vettek részt a március 15-i pozsonyi emlékünnepségen, s végre eredeti szépségében pompázott a forradalom költőjének szobra. A Csallóközből, Szenc és Galánta környékéről, de még Párkányból is érkezett autóbusz a megemlékezésre. Somogyi Tibor felvételePozsony. Jól szervezett, zökkenőmentes, zavartalan ünnepélyen emlékeztek az 1848-as magyar szabadságharcra Pozsonyban. Nagy számban jöttek el a nemzeti ünnep alkalmából ezúttal nemcsak a fővárosból, hanem vidékről is. Sokakat vonzott a felújított, eredeti szépségében és épségében pompázó Petőfi-szobor leleplezése az új helyszínen, az Óváros központjában lévő Medikus kertben. A díszvendégek és koszorúzók között voltak Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, Bugár Béla, a parlament alelnöke, az MKP elnöke, Kiss Péter, a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatalát vezető miniszter, Győrffy Csaba, a Magyar Köztársaság szlovákiai nagykövete, Bálint-Pataky József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Rudolf Chmel szlovák kulturális miniszter, Peter Čiernik Pozsony-Óváros polgármestere, valamint más prominens személyiségek. A megemlékezésen jelen volt a felújított Petőfi-szobor eredeti alkotója, Radnai Béla unokája és dédunokája is.

„Sándorunk, Isten hozott újból egy remélhetőleg egyre inkább európai szellemiségűvé váló Pozsonyban” – mondta díszbeszédében Csáky Pál. Az európai szellemiség, az egymás értékeire figyelésnek és azok elfogadásának az akarása hatotta át a felszólalók ünnepi beszédét miután a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság leleplezte a felújított szobrot. Duka Zólyomi Árpád, az emlékműbizottság elnöke beszédében úgy ítélte meg, nagy esemény, hogy a nyolc évtizeden keresztül hányatott sorsú, számtalanszor meggyalázott, megrongált, megcsonkított Petőfi-szoborkompozíció új, méltó helyre, nyugodt környezetbe kerül. A tény, hogy „behegedtek rajta az idő vasfoga által és a rontó szándékkal ejtett sebek, a közakarat, a példás együttműködés eredménye” – mondta az emlékműbizottság elnöke.

Nemrég, amikor a régi pozsonyiak beszédében egy mondatban három nyelv is jelen volt, Pozsony az együttélés szimbólumát jelentette, emlékeztetett Peter Čiernik, aki ezt a Pozsony-képet az egyesült Európa előképeként próbálta láttatni. Pozsony-Óváros polgármestere szerint a felújított Petőfi-emlékmű felavatása az egyesült Európa iránti közös vágy kifejeződése.

Arról az erőről, belső késztetésről szólt díszbeszédének elején Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, amely arra ösztönöz bennünket, hogy 155 év után is odaadással emlékezzünk 1848. március idusára. Ahogy kifejtette, ez az erő abban keresendő, hogy mind az egyénnek, mind a közösségnek szüksége van önbecsülésre. Ünnepi szavai szerint 1848– 49 üzenete belső támaszt kínál ehhez. „1848–49 szellemi energiái jelentik azokat a pilléreket, amelyeken a mai nemzettudatunk is alapszik” – mondta. Később arról szólt, hogy 1848–49 küzdelmei arra ösztönöznek, hogy átgondoljuk, mit jelent a modern magyarság és korszerű nemzettudat. „Most, 2003-ban is tudjuk, hogy az új, átalakuló Európa értékeit is csak úgy tudjuk gyarapítani, ha a népek közös asztalára a mi saját értékeinket is odatesszük. ĺgy leszünk, így lehetünk új arcú, új tartalmakat is megfogalmazni képes magyarok és európaiak.” Ehhez arra is szükség van, amiről Rudolf Chmel szlovák kulturális miniszter elmélkedett, vagyis hogy szlovákoknak és magyaroknak egyaránt el kell sajátítanunk az új európai realitás, vagyis a közös érdekek és az együttműködés nyelvét.

Kiss Péter kancelláriaminiszter beszédében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Pozsonyban az idei március 15. nemcsak a szlovákiai magyarok, hanem a multikulturális Szlovákia magasztosan lelkesítő közös ünnepe is. Kifejezte reményét, hogy a küszöbön álló uniós csatlakozás előnyei pozitívan befolyásolják a szlovák és a magyar nép együttélését. „Töltse el önöket bizakodással, reménnyel az a tény, hogy a létszükségletté vált építkezésben és gyarapodásban mindenkor számíthatnak a nemzet egészének támogatására. Higgyék el, hogy ezért tesz és ezzel ért egyet minden fontos politikai erő Magyarországon” – fejtette ki. A megemlékezés Petőfi Sándor felújított szobrának megkoszorúzásával, majd a szlovák és a magyar himnusszal ért véget.

A felvidéki és Kárpát-medencei megemlékezésekről a 3. és a 4. oldalon olvashatnak.