MEGKÉRDEZTÜK

Több mint százan nyitottak be hozzám. Többek között a királyhelmcei Fülöp házaspár. Ők megvárták, amíg mindenki kimegy, és aztán magyarul beszélgettek velem.

Akadtak-e provokatív megnyilvánulások?

Mindössze egyetlen férfi volt, aki azt hajtogatta, hogy magyarként itt nincs mit keresnem. Aztán meg azzal folytatta, ha már itt vagyok, segítsek a békéscsabai szlovákokon. Mondtam, hogy eddig is segítettünk, s ezután még több lehetőségünk lesz erre, ha megszületik a kormányközi egyezség a szlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok oktatási támogatásáról.

Mi volt a leggyakoribb kérdésük a látogatóknak?

Az, hogy melyik ország tetszett nekem a legjobban, azok közül, ahol az idén jártam. Többen meglepődtek, amikor Kazahsztánt említettem. Pedig komolyan gondoltam, mert ez a soknemzetiségű, nyersanyagokban gazdag ország jelentős fejlődésre számíthat, különösen akkor, ha a kirgiz, az üzbég, a türkmén és – természetesen – az orosz szomszéddal sikerül pragmatikus szempontok alapján érvényesíteni a vallási és a nemzeti türelmesség elveit. Az is fontos szempont, hogy Kazahsztán a visegrádi négyek számára is fontos partner lehet. (A nyílt napról az 5. oldalon is olvashatnak.) (-y-f)