Kommandósok a születésnapi ünnepségen

A Kormorán környéke tegnap már békés és csendes volt. Semmi sem utalt arra, hogy szombatra virradóra 200 rendőr foglalta el az épületet, és két órára padlóra küldte az alvilágot, illetve mindenkit akit, a szállóban talált. Somogyi Tibor felvételeÁllítólag azért, mert R. A. dunaszerdahelyi lakos születésnapi ünnepségén megjelent S. L., akit a Pápay-banda csaknem négy évvel ezelőtti lemészárlásának kitervelésével és más bűncselekményekkel gyanúsítanak. Ő egyébként Szlovákia legvéresebb maffiagyilkossága óta ismeretlen helyen tartózkodik.

Egy csallóközi falu magát megnevezni nem kívánó polgármestere is meghívott volt. „A vacsora után feljöttünk a bárból az előcsarnokba beszélgetni néhány ismerősömmel, amikor két busz érkezett a parkolóba, majd egyre erősödő búgást hallottunk. Kisvártatva a két járműből kommandósok ugráltak ki. Kivilágosodott az égbolt is, mert a szálloda fölött köröző helikopterek fényszórói kigyulladtak, s a ledobott kötélhágcsón is rendőrök ereszkedtek lefelé. Aztán már csak arra emlékszem, hogy minden oldalról megrohamozták az épületet, mindenkinek megparancsolták, hogy feküdjön a földre. Mindenkitől kérték a személyi igazolványát, akinél nem volt, azt bevitték a somorjai rendőrőrsre, ott ellenőrizték az adatait” – emlékezett vissza még egy nap múltán is feldúltan a férfi. A huszonhetedik születésnapját ünneplő R. A. még szombat este is a Kormoránban tartózkodott. Ott beszélgettünk vele: – „Kétszáz embert hívtam meg, hazai és magyarországi barátaimat, közülük már többen távoztak, amikor berontott a rendőrség. A meghívottak nagy többsége orvos, ügyvéd, mérnökember, cégtulajdonos volt. Szépen indult az ünnepség, ugyanis a barátaim nem whiskysüvegekkel jöttek, hanem összedobták a pénzüket, és egyetlen ajándékot adtak át: egy Rolex márkájú arany karórát.”

Az óra áráról azonban nem volt hajlandó semmit sem elárulni. Megkérdeztünk egy szakembert, aki szerint legalább nyolcszázezer koronába került. Arról is faggattuk az ünnepeltet, miként vélekedik arról, hogy a rendőrség közleménye szerint a szlovákiai és a magyarországi alvilág elhíresült alakjai jöttek össze Csölösztőn. R. A. ezt válaszolta: „Megmondom magának őszintén, lehetett itt nem tiszta ember is, ezt én nem tudhatom. Akik eljöttek, mind a barátiam és az üzlettársaim”. Arra a kérdésemre, vajon igaz-e, miszerint Mikuláš Černák közeli emberei és más szlovák alvilági alakok is itt vendégeskedtek, azt felelte, ezt a rendőrség dolga kideríteni. Azt hajtogatta, hogy a kommandósok udvariasak voltak ugyan, de megzavarták az ünnepséget, és hosszú időre megrontották emberi és üzleti kapcsolatait.

Lapunk megkeresésére Nagy István, a szálloda igazgatója elmondta: „R. A. édesapját még azokból az időkből ismerem, amikor mindketten a DAC labdarúgócsapatának vezetői voltunk, ezért a fiával szemben sem voltam bizalmatlan. Egyébként az ünnepség rendben zajlott, rendbontás nem történt. Azt sem tartottam különösnek, hogy zártkörű rendezvényt kértek, kétszáz fős vendégseregnél ez elég gyakori igény. A kommandósok egyébként minden szállodai szobát és helyiséget tüzetesen átvizsgáltak, de úgy tudom, semmi gyanúsat sem találtak. Szombat este a tévéhíradóból értesültem, hogy senkit sem tartóztattak le. Semmiben sem tettek kárt, legfeljebb a bevételünk lett jóval kevesebb, mert az akció végén a legtöbb vendég távozott” – tette hozzá. Az egyik pincér csak név nélkül volt hajlandó nyilatkozni: „Tudja, az a baj, hogy a rendőrök ilyen bevetéskor nem válogathatnak. Ezért kényszerült a földre egy láthatóan várandós fiatalasszony, sokkot kapott egy tizenhat éves lány. Én egy szál ingben az ajtó mellett feküdtem, két órán át zúdult rám a hideg, mára belázasodtam. Pedig én nem a vendégkörhöz tartoztam, hanem alkalmazottként szolgáltam ki őket. S az is átvillant rajtam, hogy 1999 márciusában az álkommandósok ugyanígy a földre parancsolták Pápayékat, aztán legéppuskázták őket. Bevallom, féltem.”

Szombat este a Kormorán szálló több törzsvendége érdeklődésünkre helyeselte a kommandósok fellépését. Örültek annak is, hogy Jaroslav Spišiak magasabb funkcióba lépve sem hagyta abba azt a munkát, amelyet négy éven át dunaszerdahelyi járási kapitányként munkatársaival kezdett a közbiztonság megszilárdítása érdekében. (Sz. J.)

Jaroslav Spišiak, bűnügyi főigazgató az akcióról

„Konkrét személyekről nem nyilatkozom, arról sem, hogy a szlovák elektronikus média és az írott sajtó néhány sztárja is állítólag hivatalos volt Csölösztőre. Ám annyit elmondhatok: cáfolhatatlan bizonyítékaink vannak arra, hogy az ünnepségen a szlovákiai alvilág hírhedt alakjai és hozzájuk közel álló hazai és magyarországi személyek jelentek meg. Ha akadtak olyanok, akik esetleg nem tudták, milyen társaságba keverednek, akkor ezzel most nekik is felnyitottuk a szemüket. Ők sem feledhetik, hogy látszólag ártatlan ügylettel kezdődnek az ilyesfajta kétes kapcsolatok. De aztán, ha a maffiózók a rendőrség látókörébe kerülnek, már az ő életük is veszélybe kerülhet. Csak a Dunaszerdahelyi járásban harminchét olyan személyt tartunk nyilván, aki egykor különböző vállalkozások képviselőjeként jegyeztettek be, aztán eltűntek. Sokukat nyilván eltettek láb alól, de ezt ma még nem tudjuk bizonyítani. Egyébként a csölösztői akció a rendőrség idei, részben új stratégiájának a része, amelyben a törvénytelenségek felderítésén és a gyanúsítottak mielőbbi elfogásán kívül az is szerepel, hogy megmutassuk, kinek az oldalán áll a törvény és az igazság. Ilyen elvek alapján fogjuk felszámolni a maffiózók erődemostrációit és a közerkölcsöt súlyosan sértő megnyilvánulásait” – hangsúlyozta lapunknak a főigazgató. (y-f)