KASSAI FIATALOK AZ 1989-ES BÁRSONYOS FORRADALOMRÓL

u Michalko Lúcia, egyetemista: „Tudom, mi történt 1989-ben, bár nem sokra emlékszem, mivel nyolcéves voltam akkor. Dühös voltam, amiért a szüleim állandóan a tévé előtt ültek, és nekem is a nagygyűléseket kellett néznem. Amikor ezt szóvá tettem, édesapám azt mondta, egész életemben emlékezni fogok arra, amit most látok.”

u Králik Péter, egyetemista: „Mindig is tetszett nekem a »bársonyos forradalom« kifejezés, bár sokáig nem tudtam, hogy arra a fagyos novemberi napra is vonatkozik, amikor az egész család kivonult a főtérre. Mivel engem és húgomat nem hagyhattak egyedül otthon, mentünk mi is nagygyűlésre, amiből semmit sem értettem, és úgy éreztem magam, mint május elsején. A szónokok szónokoltak, a hallgatóság éljenzett. Tetszett, amikor a kulcscsomóinkat csörgettük, és kifütyültük azokat, akik hazamenetelre szólítottak fel minket.”

u Sváb Sándor, üzletkötő: „Akkor az úttörőházban vezettem számítógépes szakkört, és az első gondolatom az volt, hogy most biztos elveszítem a munkámat. A kollégáim is hasonlóan reagáltak. Aztán még sokáig ott maradtam, az intézményből szabadidőközpont lett, a számítógépek iránt továbbra is nagy az érdeklődés.” (juk)