Hátrány lett az előnyből

Jan Vodňanský, a vállalat leányvállalatának pozsonyi főnöke érdeklődésünkre leszögezte: próbaidő alatt indoklás nélkül fel lehet bontani a munkaszerződést. „Nem kellett volna magyarázkodnom, jóindulatból mégis elbeszélgettem a hölggyel. Sajnos, nem illett a kollektívába. A szakmai szempontokon kívül az emberi tulajdonságok is fontosak. Belőle hiányzott egyfajta lendület, ez a munka nem neki való, különben is bevallotta, hogy ő sem érezte jól magát, előbb-utóbb felmondott volna. Mi pedig nem akartunk olyan ember iskoláztatására költeni, aki már a következő munkahelyét keresi” – magyarázta Vodňanský.

Csakhogy Benyovszky Szilvia alkalmatlanságára közvetlenül azután jöttek rá, hogy az étteremben és a munkaszüneti időben anyanyelvén szólt kolléganőjéhez, aki szintén magyar. Mindkettejüknek kiadták az útját. „Nem értettem a dolgot, mert a fejvadász cégtől jó ajánlólevelet kaptam. Némettanárként és tolmácsként jól bírom a nyelvet, a számítógépet is tudom kezelni. A BASF-nál július 1-jétől alkalmaztak, de lényegében még nem dolgoztam, először tanfolyamokon vettünk részt, ott pedig jó eredményt értem el. Felfoghatatlan számomra, mi alapján értékelhették a munkámat” – mondta Benyovszky.

Többszöri firtatásra végül félszavakból, elszólásokból kiderült: azért nem illik a kollektívába, mert kolléganőjével, Milková Ivettel egymás között magyarul beszéltek. „Nem az volt a gond, hogy tud magyarul, sőt ez előnyére vált, éppen ezért alkalmaztam. Csakhogy a többiek előtt is magyarul beszéltek. Neveletlenségnek és felháborítónak tartom, hogy olyan nyelven kommunikáltak, amelyet nem mindenki ért. Az pedig, hogy így felfújta az ügyet, csak nekünk ad igazat, jól tettük, hogy megszabadultunk egy ilyen jellembeli hibákkal küszködő személytől” – hangsúlyozta Vodňanský. Benyovszky Szilvia viszont úgy érzi, annyira, mint ebben a cégben, még sehol nem alázták meg. „Amikor a személyzeti osztályon az elbocsátó papírokat intéztem, a BASF pozsonyi főnökasszonya megjegyezte: rajtam nem csodálkozik, mert fiatal vagyok, de Milkovának a maga 43 évével már lehetett volna annyi esze, hogy nem szólal meg magyarul. Aztán adtak egy jó tanácsot: csehek és szlovákok előtt inkább ne használjuk anyanyelvünket.

Bizonyítékaim nincsenek, de nincs okom hazudni, a cégnek viszont van oka tagadni, hiszen alapfilozófiájukkal ellentétben cselekedtek. Krédójuk ugyanis a szakszerű és udvarias fellépés. Udvariasak nem voltak, a vezetőség pedig a szakszerűség helyett inkább azoknak a szlovákoknak a véleményére adott – a németek nem panaszkodtak ránk, sőt Bécsben csak dicsértek –, akiknek fülét bántotta, hogy magyarul beszéltünk. Örülök, hogy már nem dolgozom ott” – tette hozzá Benyovszky Szilvia. (sza)