Korok találkozása, sáncok, erősségek a karvai és muzslai Duna-parton

Vannak olyan, a föld mélyében elrejtett emlékek, amelyekre ugyan már ráleltek a régészek, de valamilyen oknál fogva semmi sem látható belőlük – ilyen az ebedi avar temető és falu esete. Szerencsésebb helyeken a nagy leletegyüttesek, különösen az épületek ma már közszemlének örvendhetnek. Ez még akkor is érvényes, ha nagyobbik részük még mindig a föld alatt van, ahogy a nemrég világörökségi helyszínné vált izsai római katonai tábor.

Mindkét említett helyszín a Komárom és Párkány közötti Duna mentén található, ám ezzel nem ér véget az exkluzív történeti emlékek sora. A karvai és muzslai határ találkozásánál kezdődő Csenkei-erdő egyébként is gazdag a legkülönfélébb korok emlékeiben – kezdve egészen az őskortól –, ám a Vilmakert és Diófás nevű dűlők valóban különleges értékkel bírnak. Egyrészt a 9. és 13. század között állt itt egy nagymorva alapítású erődített település, a Rákóczi-szabadságharc idején, aztán ha rövid ideig is, de kulcsfontosságú katonai jelentősége volt a partszakasznak. A nyergesújfalui Sánc-hegyen pedig először egy karakteres római kori erősség állt, majd ugyancsak II. Rákóczi Ferenc kurucainak adott néhány hónapra menedéket.

Nagymorva emlék

Az 1980-as években ugyan hosszú éveken át igen jelentős ásatásokat végeztek a Vilmakertnél, valamint a Diófás elnevezésű területen a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézet szakemberei. Két terjedelmes monográfia is készült erről a kutatásról (Hanuliak–Kuzma–Šalkovský: Mužla-Čenkov I, Osídlenie z 9–12. storočia. Nitra 1993; Hanuliak–Kuzma: Mužla-Čenkov II, Osídlenie z 9–13. storočia. Nitra 2015).

A magas sánccal övezett erődített település létrejötte a Nyitrai Fejedelemség 9. századi fejlődéséhez kapcsolódik. A század második negyedében – vagyis a honfoglalás előtt mintegy fél évszázaddal – alapított falu a régészek szerint egyfajta kolonizáció útján jött létre, amely mögött egyszerre állhattak politikai és katonai okok. A feltárások jelentős mennyiségű leletanyagot hoztak felszínre. Egy sírból például olyan ezüst fülbevalók kerültek elő, amelyek az ékszer klasszikus nagymorva típusát képviselik. A leletek alapján vagyon és életmód tekintetében viszonylag homogén népességről volt szó a telep keletkezésekor, de pl. a sarkanytúk és a nyílhegyek alapján Ivan Kuzma régész egy harcos csoport jelenlétére is következtetett.

Érdekes módon – emlékeztet a szakember – a Muzslához köthető legelső írásos forrás is valószínűleg erre a csenkei telepre vonatkozik, ugyanis egy 1135-ös okmány szerint Szent István a „Chenka birtokot” odaadományozta a Hont-Pázmány nemzetség egyik ősének.

Harcok forgatagában

A Karván található emlékjeleknek köszönhetően többen ismerik a falu környékének szerepét a kuruc–labanc összecsapások idejéből.

Többek között Nováki Gyula helytörténeti olvasókönyvéből (Nyergesújfalu és Muzsla [Karva] – Csenke-puszta kuruc kori erődje. Nyergesújfalu 2006) tudhatjuk meg, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején 1704 elején nőtt meg Karva környékének hadászati jelentősége. Érsekújvár novemberi, végül sikerrel záruló ostromakor Vak Bottyán a karvai partszakasznál is ágyúkkal zárta el a Dunát. A környék – folyami átkelőhelyként – ezt követően fontos stratégiailag hellyé vált a kurucok számára. 1705 május végén Bercsényi Miklós részéről először merült fel az erődépítés ötlete, ám ekkor valószínűleg ez még elmaradt. 1706 nyarán aztán Esztergom bevételét tervezve II. Rákóczi Ferenc Lemaire hadmérnököt bízta meg azzal, hogy a dunai átjárás biztosítása végett keressen egy híd építésére alkalmas helyet. A francia szakember az egykori római Crumerum fennsíkjánál, vagyis a Sánc-hegyen találta meg az alkalmas helyet, amely stratégiai fontosságú erőd emelésére is alkalmas helyszínnek bizonyult. A híd és az erősség gyors ütemben el is készültek, s fontos szerepet töltöttek be abban, hogy a kurucok szeptember közepén végül elfoglalták Esztergomot. Néhány héttel később azonban Guido Starhemberg tábornok vezetésével a császári sereg elfoglalta a kuruc várat, s a legyőzöttek egy részét lemészárolva földig romboltatta azt. A nyergesújfalui erőd ezután már nem játszott szerepet a szabadságharcban. A következő két évben a karvai rév stratégiai jelentősége megmaradt, a Csenkénél emelendő erősség ötlete pedig gyakran felmerült. Végül 1708 májusában Vak Bottyán építette meg a „Csenkevárat”. Júliusban még ki is állt egy ostromot, amelyet a győri, komáromi és esztergomi rác sajkások indítottak ellene. Végül stratégiai okokból maguk a kurucok bontották le a várat ugyanezen hónap végén. Utoljára szeptemberben említik, amikoris német csapatok a még megmaradt falakat kijavítva felhasználták azt a kurucok ellen – az év végére pedig Karva a harcok földrajzi eltolódása miatt végleg elvesztette jelentőségét.

Hogy a kora középkori nagymorva falu és a kuruc erőd területe egybeesett-e, az nem teljesen egyértelmű. Nováki Gyula szerint „bizonyára” igen a válasz, míg a nyitrai régészek az egyértelmű bizonyítékok híján eldöntetlenül hagyták a kérdést, vagy egyenesen nemmel feleltek. Tény azonban, hogy ahogyan a csenkei partszakasz adottsága, az árterületből kiemelkedő volta alkalmas helyet biztosított egy középkori település számára, úgy egy kuruc katonai objektum emelésére is megfelelőnek bizonyulhatott.

„Látványtalanság”

A csenkei partszakasz nagyságrendileg „unalmasabb” a nyergesújfaluinál a laikus szemlélő számára. Az 1980-as években végzett intenzív régészeti munkának jelenleg csak a nyomait találhatjuk meg a helyszínen. A falut védő sánc több helyen egyértelmű és jól kivehető, a Duna felől pedig egyenesen a töltés szerepét is betölti. A védfalakon belül tucatjával lehet látni az ásatás emlékeit kisebb-nagyobb gödrök formájában, amiket azonban már akácos nőtt be. Mindezt célzottan kell keresnünk, a 63-as úton elhaladva egyáltalán „nem adja magát” a lelőhely.

A „láthatóvá való tétel” már csak azért is üdvös lenne, mivel a Vilmakert és a Diófás közvetlen közelében halad az az EuroVelo 6-os nemzetközi kerékpárút, amely remélhetőleg hamarosan szilárd útburkolatot kap az egyébként természetvédelmi területnek minősülő Csenkei-erdő és Párkány között. Mind a középkori falu, mind a kuruc erőd emléke öregbíthetné e táj hírnevét, ehhez azonban minimálisan információs táblákkal kéne felhívni rá a kerékpáros turisták figyelmét. A néhai Ivan Kuzma egyébként azt írta a muzslai településtörténeti monográfiában (Bencze Cs. Attila [szerk.]: Muzsla. A kezdetektől 1920-ig. Muzsla 1997), hogy „készül” a lelőhely nemzeti kulturális műemlékké való nyilvánítása. Továbbá tervezték azt is, hogy részlegesen rekonstruálják az egykori település maradványait. Eddig egyikre sem került sor, ám talán nem marad ez így az idők végezetéig.

A Sánc-hegyről

A nyergesújfalui Sánc-hegyre akkor is érdemes volna felkaptatni, ha semmi régészeti jelentősége sem volna. A Gerecse gyakorlatilag legészakibb nyúlványaként szinte „ráomlik” a Dunára. Az északi panoráma teljes: Karva, Köbölkút, Szőgyén, Béla és Muzsla lakosai is egészen biztosan örömüket fogják lelni abban, ahogyan erről a pontról látszanak a falvaik, de itt-ott más települések templomtornya vagy épületei is megpillanthatóak. A helyszín Lábatlan irányából meredek kaptatón, Nyergesújfalu belterülete felől pedig a Damjanich János utcából vagy akár a temető parkolójából könnyen, pár perces sétával elérhető.

A Crumerum nevezetű, 2. századi alapítású római tábor, majd az 1500 évvel később ráépült kuruc erőd falai első látásra hullámzó rétnek tűnnek, ám ahogyan elkezdjük azt bejárni, világossá válik, hogy emberkéz emelte. A hegy északi végénél találjuk a 18. századi kápolna maradványait, valamint egy információs táblát, padokat, amelyek megkapó összképpé állnak össze az őrt álló fákkal. A hegy vége gyakorlatilag „spiccben” végződik, ahonnan leplezetlenül tárul elénk a Duna folyama, valamint a szemközti túlpart a Vilmakerttel és a Diófással.

Jó kérdés, hogy miként köthetjük össze a két helyszín felkeresését. Légvonalban ugyan csak mintegy 400 méterre vannak egymástól, ám a Duna miatt közúton 37 kilométeres kerülőt kell tennünk a Mária Valéria hídon át. Némi könnyítést jelenthet, hogy nyaranta – hacsak a koronavírus nem akadályozza – Karva és Lábatlan között jár egy „gyalogos” kompjárat. A belátható időn belül megépülő Dunaradvány és Neszmély közti kompösszeköttetés segítségével azonban gépkocsival is gyorsabban elvégezhetjük ezt a „régészeti” túrát.