Rég volt avar világ Ebeden

Igazi nyári tájkép fogad bennünket Csuthy Andrással, a komáromi Duna Menti Múzeum régészével, ahogyan kiszállunk az autóból. A Párkány közeli Ebed déli határrészében, az „Alsó telep? jobb időket is megélt épületei mellett járunk. Habár a terepbejárást nagyban megnehezíti, hogy a termés még betakarítatlanul áll a földeken, Jozef Zábojník régészeti térképei alapján gyorsan meg tudjuk határozni az egykori avar temető és település helyét. Szépen kivehető az a kis fennsík, ami az innen mindössze 700 méterre folyó Duna egykori áradásaikor is jó eséllyel maradt vízmentes. A közelben csordogál a Mellék-ér és az Öreg-Fok, vagyis valószínűleg könnyen folyó vízhez juthattak a valaha itt lakó közösségek. Nem csoda hát, hogy az avarok korszaka mellett a bronz- és a középkorból is kerültek innen elő emlékek.

A kutatások

A helyszínen két nagyobb időszakaszban folytak leletmentésnek minősülő feltárások. Az első Zora Liptáková vezetése alatt történt még 1963-ban. 35 sírt tártak fel az 1963-as munkálatok során, viszont a településre akkor még nem bukkantak rá. Erre később, a 80-as években Jozef Zábojník kutatásai által derült fény, amelynek köszönhetően 194-re bővült a kiásott temetkezési helyek száma. Az 1981 és 1984 között zajló kutatás a bős–nagymarosi vízlépcső építéséhez kapcsolódott, amelynek hatására több Duna menti falunál is ásatások zajlottak. Ebeden még sokan emlékeznek a munkálatokra, hiszen egy-egy munkafolyamatba a helyiek is besegítettek. A leletanyag legnagyobb része a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézetében található.

A könyv

Első ránézésre látszik, hogy Jozef Zábojník a VEDA könyvkiadó és a nyitrai Régészeti Intézet által 2019ben kiadott „Pohrebisko z obdobia avarského kaganátu v Obide? (Az Avar Kaganátus idejéből való ebedi temető) című kötete professzionális és korszerű régészeti szakkönyv – vagyis senki se számítson könnyű olvasmányra. A több mint 330 oldalas, hat ásatási térképet és egy CDmellékletet is tartalmazó kiadvány a nagyjából a 8. századra datálható leletanyagot dolgozza fel. A sírok formája és tartalma alapján részletes képet nyújt a korabeli temetkezési szokásokról, emellett pedig aprólékos bemutatásra kerülnek a tárgyi kellékek: övveretek, fegyverek, lovasszerszámok, ékszerek, használati és tárolóeszközök, valamint más egyéb tárgytípusok. A gazdag illusztrációs anyagot fényképek, rajzok és négy sírról számítógépes rekonstrukciós grafikák is képezik. A kötet végén több szerző három rövidebb cikkben egyes leleteket természettudományos szempontból is elemez.

Csuthy András a tájainkon folyó avarkutatások újabb mérföldkövének nevezi a kiadványt. Lényeges, hogy a temetőben lovas és fegyveres sírok is voltak, ugyanakkor a lelet-anyag nem lóg ki a sorból, a komáromi régész szerint a Dunától északra levő avar közösségek tipikus temetőjéről beszélhetünk Ebed esetében.

A könyvből kiderül, lovas sírokból itt csak hetet azonosítottak a 80-as években, amelyek viszont – egy kivételével – a temető területének közepén, egymástól nem nagy távolságra helyezkedtek el. Egy fiatal fiú mellett a többi elhunyt középkorú férfi volt, a melléjük temetett lovak pedig majdnem mind 5-6 éves csődörök. Az egyik ló hátgerincénél réznyomokat találtak, ami valószínűleg az állat temetés előtti leölésére utaló nyom.

A történelem sodra

Maga a falu mai területe viszonylag gazdag a különböző korok leletanyagaiban. Ahogyan sok más Duna menti településen, úgy Ebeden is szinte végig lehet követni az emberi történelem évezredeinek különféle kultúráit. A különféle régészeti összefoglalókból kiderül, hogy a keleti határrészből előkerült már az úgynevezett vonaldíszes kerámia kultúra néhány emléke, vagyis a község területén „valakik? már mintegy 7000évvelezelőttislaktak. Ezenfelül például a bronz- és vaskor különféle közösségei, illetve kelták, rómaiak, szlávok nyomai is fellelhetőek. A lelőhelyek többsége azon az árvízmentes partoldalon (teraszon) található, ahol a mostani falu is áll – míg az egykori ártér területén a mezőgazdasági telep környéke volt az, ahol a jelek szerint több kor közösségei is letelepedtek. Sajnálatos, hogy ugyan az Alszeg nevű falurészen egy Árpád-kori templomromot is kiástak itt a 30-as években – ami tulajdonképpen látogatható is volt – az érdektelenség miatt feledésbe merült ez a helyiek által korábban „Kopott temetőnek? nevezett hely. Mivel a középkori maradvány egy folyamatosan málladozó löszfal tetején helyezkedik el, mára már a templom alapjainak fele megsemmisült, míg a megmaradt falszakasz alig észrevehető a fűben.

Az avarok számára, minden jel szerint, egykoron igen fontos helyszín volt a mai Ebed területe. Zábojník meglátása alapján, ha feltárásra kerülne a teljes temető, valószínűleg nagyobbnak bizonyulna a korábban feltárt párkányinál is. Az avarok nyomai Ebed más részén, az egykori majorság környékén is fellelhetőek, ahol légi felvételek nyomán mintegy 150, még feltáratlan sírról tudnak a kutatók. Maguk az avarok – amelyek történelme ma is számos kérdőjellel övezett – sztyeppei nomád népként Ázsiából érkeztek Európába, és a 6. és a 9. század között uralták a Kárpát-medencét, valamint annak környékét. Írásos forrásokban a nyomaik már a 9. század első negyedében eltűnnek, s mindmáig bizonytalan, hogy pontosan mi is történt velük ezt követően. Ami a mai szlovákiai Duna mentét illeti, maga Zábojník is ír arról a kötetben, hogy az ebedi lelőhely jól mutatja a Párkánytól egészen Pozsonyig húzódó övezet stratégiai jelentőségét az Avar Kaganátus idejében. E tekintetben a mai Komárom környéke számított akkoriban az egyik legfontosabb térségnek, amely hatalmi központnak is minősült.

Újabb ásatás?

Ami a tárgyalt avar lelőhelyet illeti, még korántsem merült ki. A korábbi régészeti kutatások csak érintették a temetőtől délkeletre elhelyezkedő falu maradványait. Csuthy András szerint a kollégái akkoriban jól kihasználták az adott lehetőségeket, illetve elmondta, ha mást nem, érdemesnek tartaná további sírok feltárását is, ugyanis bőven akadhat még belőlük. Maga Zábojník körülbelül 300-ra becsüli a teljes számukat. A lényeg azonban inkább az a település lenne, amelynek a szélét a nyitrai régész is megtalálta, de ami tulajdonképpen az egykori mezőgazdasági telep belterületén és annak túloldalán található.

„Van egy hangsúlyeltolódás az avarkutatásban, hiszen először a sírokra és a temetőkre koncentráltak a kutatók, és sokáig nem is »fogták meg« a településeket, vagy ha meg is tették, nem minden eredményt publikáltak. Ez még a 60-as években szakadt meg először, s gyakorlatilag azóta főleg nagyberuházások megvalósításakor előkerültek települések, de nem mindegyik anyagát publikálták. Minden egyes közlés előreviszi a tudásunkat, hiszen nemcsak a halál utáni élet fontos, hanem a hétköznapi életük is, s így a település mutatja meg a közösség valós állapotát" – mondja Csuthy András.

Hogy mennyire lenne szó szenzációs leletekről, az előre természetesen eldönthetetlen kérdés, mint ahogyan az is, hogy mikor valósulhat meg egy újabb ásatás. Mindenesetre most kedvezőbbek az ebedi avar település feltárásának esélyei, mint 40 éve. A 80-as években még nagyban folyt a munka a „JRD-telepen", ma már teljesen kihalt a terület. Megkeresésünkre Vajda Mónika (független), a falu polgármestere elmondta, az önkormányzat adott esetben némi emberi vagy gépi munkaerővel is hajlandó lenne támogatni a kutatást. Azt pedig az önkormányzat vezetője ettől függetlenül is jó ötletnek tartaná, ha a közvetlenül a területen átvezető Eurovelo 6-os kerékpárutat használó turisták többnyelvű információs táblákon olvashatnának az „ebedi" avarokról.