Körmagyar

Körmagyar és szerepcsere a magyar politikában a helyhatósági választás után. A Fidesz számos önkormányzatban ellenzékbe szorulva hirtelen érzékeny lett a politikai kisebbség demokratikus jogaira, de ami még ennél is érdekesebb, az a fővárosi hatalomba érkezett liberális-baloldali összefogás feledékenysége. Éveket kampányoltak végig azzal, hogy megállítják az orbáni diktatúra közpénzszórását, s egészen más típusú politikai kultúrát valósítanak meg a hatalomba visszatérve: szerények lesznek és takarékosak. Aztán pillanatok alatt olyanok, mint kisfiú a játékbolt kirakata előtt: kell nekem, de azonnal.

A választási eredmény utáni illúziók ugyanis nagyon hamar csalódáshoz fognak vezetni… Ez egy adott pillanatban, egyetlen célra összerendeződött formáció, de már látszik a töredezettsége. Pesterzsébeten például azzal kezdték, hogy megemelték húsz százalékkal a képviselők fizetését. 441 ezer forintra, amiért havonta két ülésen részt kell venniük, miközben egy középiskolai tanár fizetése ettől nagyon messze van. 

(Pálinkás József korábbi MTA-elnök a Válasz Online-nak)

Ez ugyanannak a lemeznek a két oldala, kétféle slágerrel. A oldal: ha az enyémek vannak hatalmon, a demokrácia költséges dolog. B oldal: ha az ellenfeleim vannak hatalmon, mindenütt közpénzpazarlás és korrupció. Első budapesti benyomások: a főpolgármester-helyettesek száma 3-ról 5-re nőtt a Fidesz-érához képest; ilyen, amikor mindenkinek kell pozíciót juttatni, mellé természetesen öt szolgálati autót is a szerénységgel kampányolóknak; a probléma az, hogy ez a városvezetői osztozkodás így többe kerül az adófizetőknek, mint eddig a Fidesz alatt, márpedig az ellenzéki összefogás éppen az ellenkezőjét ígérte. Budapest új vezetése villámgyorsan lépett: a fővárosi cégek igazgatóságait és felügyelőbizottságait feltöltötték embereikkel, akiknek a javadalmazását, tiszteletdíjait szép rendesen megemelték a fideszes érához képest, márpedig az ellenzéki összefogás a közpénz takarékosabb felhasználását ígérte. Az már csak hab a tortán, hogy kik érkeztek: túlnyomórészt a Gyurcsány- és a Demszky-éra jellegzetes figurái. Karácsony Gergely Zugló után a fővárosban is a kínos kompromisszumok robotosa lehet, ha nem vigyáz. És ez itt a gond: lehet busszal menni kormányülésre, meg bringával városházára, de ezek a látványos vizuális gesztusok kevésbé hitelesek, ha a névsorok melletti fizetési listákat, áremelkedéseket böngészi a választó; az új hatalom ugyanis új politikai kultúrát ígért, nem a szinekúra áremelkedését. Ez pedig védhetetlen, a szerepcsere a mohóság miatt szembetűnő. Nem elég takarékosnak lenni, annak is kell látszani, ha valaki arról akarja meggyőzni a választókat, hogy ő bizony különb a közpénzekkel való bánásmódban.

Nincs az a diplomácia cél, ami legitimálna azt, hogy egy ország miniszterelnöke háborús bűnösökkel bájologjon.

(Karácsony Gergely budapesti főpolgármester Erdogan látogatásáról)

Félre a parkolóautomatákkal, helyette bölcs külpolitikai kompromisszum született a török ostromgyűrűbe zárt Budapesten: Erdogan Orbáné, Erdoganné a szocialistáké. Karácsony Gergely harcos antierdoganizmusa közepette ugyanis a kispesti szocialista polgármester a török elnök nejével találkozott. Ez az a kerület, ahol mandátumáról nem hajlandó lemondani, sőt közben bizottsági alelnök is lett az új önkormányzatban egy kokain-pénzszivattyús gyanúba keveredett szoci.

Aki az önkormányzati politikában nem keresi meg az évi százmillió forintot, az hülye.

(Lackner Csaba kispesti MSZP-képviselő egy titkos hangfelvételen)

Borkait kisöpörték végre a magyar politikából: a gazdasági menekülteket szállító jacht elhagyhatja Győrt; kérdés, hagyják-e kikötni az Offshore-szigeteken. Az új éhesek azonban egyben nagy visszatérők is: nem ez a harc lesz a végső.