Korábbi aratással védekezhetünk

Ilyen például a gabonapoloskák károsítása, amelynek „eredménye” végül is a kenyérgabona minőségét meghatározó mutatókban észlelhető, illetve itt fejti ki kártékony hatását.

A termelők a beszállított búza laboratóriumi vizsgálata során találkozhatnak azzal a problémával, hogy bár minden minőségi mutató megfelelő, a sikér ún. terülése, ami a tésztakészítésnél az egyik legfontosabb mutató, nagyon rossz értéket mutat. A szakirodalomban utalást találhatunk arra, hogy ilyen minőségromlást a gabonapoloskák szúrása okoz.

Szaklapokban, szakirodalomban a gabonapoloskát és kártételét a kevésbé veszélyes károkozók között említik. Egyelőre vegyszeres védekezési eljárás nincs kidolgozva ellenük. A gyakorlati tapasztalatokból kiindulva megelőzésként elsősorban a búza minél korábbi learatása ajánlott. A gabonapoloska időszakosan károsít, ahhoz, hogy elszaporodjon, és kártétele jelentős legyen, több tényezőnek kell egybeesnie. Ilyen például, hogy májusban és júniusban legalább két egymás után következő évben az átlagosnál szárazabb és melegebb időjárás legyen.

A poloskák lapított testű rovarok, tipikus jellemzőjük a nagy háromszög alakú hátpajzs. Két pár szárnyuk, szúró-szívó szájszervük van. Közel 900 fajuk ismert. Növényeken szívogatnak, de sok faj közülük igen hasznos, mivel ragadozó poloskaként káros rovarokat pusztítanak.

A búzát károsító poloskák közé négy faj tartozik: a pajzsos poloskák családjába tartozó osztrák poloska (Eurygaster austriaca) és a szerecsen- vagy mórpoloska (Eurygaster maura - Štítovka obilná). A címeres poloskák családjából pedig a közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata - Bzdocha kuželovitá) és a csőrös szipolypoloska (Aelia rostrata - Bzdocha nosatá).

A gabonán károsító poloskáknak egy év alatt egy nemzedékük születik. A rovarok erdők, ligetek lehullott lombja között telelnek át. Az áttelelt rovarok április végén, május elején repülnek át a gabonatáblákra. Legkorábban az osztrák poloska, majd a mórpoloska és a szipolypoloskák. Az osztrák és mórpoloska nagyobb távolságokat is képes megtenni a telelő hely és a szaporodási hely között. Előbb a gabona szárán szívogatnak. Amelyik szárat megszúrják, az elhal, az ezután fejlesztett szárak már csak későn hoznak kalászt, s ez az aratásig már nem érik be. Gömbölyű vagy ovális tojásaikat a gabonalevél színére rakják, 2 – 3 sorban 8-12, maximálisan 14 tojás van.

A kikelő poloskák a levélen, majd a száron szívogatnak. A szúrásuk, helyén elhal a szár. A károsított kalász kifehéredik, sokszor szem sem fejlődik benne. Lárváiknak 5 fejlődési fokozata van, a harmadik fejlődési fokozattól főleg a kalászon ülnek, és a fejlődő magokat szívogatják. A szúrás helyén barna, elhalt tűszúrásnyi pont látszik, amelyet sárguló, barnuló folt vesz körül. A szúrást követően fehérjebontó enzimeket fecskendeznek be a magba, és így szívják fel a táplálékot. A nyálmaradék toxikus hatására jön létre a foltosodás. A tejes érésben levő szem aszottá válik, a viaszérésben károsított szemeken kör alakú fakó folt látható közepén a szúrás helyével. A poloskák az aratás idejére fejlődnek ki, az átteleléshez szükséges tartalékok kialakításához a beérett magokon táplálkoznak. Ehhez főleg vízre van szükségük. A szúráskor befecskendezett nyálban lévő enzimek lebontják a mag tartalmát, így azt fel tudják szívni.

A legnagyobb kárt azzal okozzák, hogy a nyállal bejutott enzimek a tészta készítésekor aktivizálódnak, és lebontják a sikért. A gyengébb minőségű búza esetében már 2-3%-os poloskakártétel is szembetűnő minőségromlást okoz, a jó minőségű búza sikérjét csak a 10-15 %-os károsítás gyengíti észrevehetően.

Aratáskor a lárvák zöme elpusztul, de a kifejlett rovarok életben maradnak. Ha nem tudnak elegendő tartalékot felhalmozni, a tél folyamán elpusztulnak. Hosszú tél, sok csapadék, az avar átnedvesedése sok egyed pusztulását okozza. Az áttelelt poloskák gyakran már a telelőhelyen párosodnak, április végén, május elején pedig átrepülnek a búzatáblákra.

Sok természetes ellenségük van, a petéket, lárvákat a fürkészek, az imágókat poloskafürkészlegyek parazitálják. Ezek sokszor úgy elszaporodnak, hogy a későn rakott petékből már szinte nem is kelnek poloskalárvák. A vegyszeres védekezés ezért nagyon érzékenyen megbonthatja az egyensúlyt a kártevő és a természetes ellensége között.

Nálunk egyelőre nincs kifejezetten poloskák elleni engedélyezett szer a vegyszeres növényvédelemben. Magyarországi források az Actara 25 WG és a Bancol 50 WP vagy 500 SC készítményeket ajánlották. Ott az Actara konkrétan a gabonapoloskákra 160 g/ha adagban engedélyezett, az egészségügyi várakozási idő 14 nap. A Bancol a szívó, rágó, aknázó kártevőkre igen, de a poloskákellen külön nincs regisztrálva. Szlovákiában az Actara a gabonában nem engedélyezett, a Bancol viszont a gabonafehérítő bogarak ellen 0,75 – 1 kg/ha adagban igen, a várakozási idő 60 nap. A kártevők biológiájának megismerése tehát megmagyarázza a korai aratás jelentőségét az általuk okozott károk kivédésére. A búzakalászokon szívogató lárvák elég jól észrevehetőek, nagyobb fokú elszaporodásuk esetén tehát a sütőipari búzáknak az aratását a lehető leghamarabb el kell végezni.

A szerző agrármérnök,

növényvédelmi szaktanácsadó