Jelentés az érsekújvári időtoronyból: ezúttal nem H. Nagy Péter kérdezett, hanem őt faggatták

Még mielőtt kitérnénk arra, hogyan születtek meg a kötetben szereplő SF-monológok bricolage-technikával, a science fiction regényeket kedvelő H.Nagy Péter spontán jegyzeteiből, érdemes kicsit elidőzni az idő tornyainál. Az érsekújvári közönség körében tavaly nagy sikert aratott a szerző első fotókiállítása, amely a Thor Tomi vezette ArtKorzó szerezésében valósult meg, Időtornyok címmel. A kávéházi beszélgetésen Péter elárulta, hogy a 2009-től gyűjtött feljegyzésekhez a közelmúltban született egy újabb, amikor újraolvasta Robert Chars Wilson, Kronolitok című science fiction regényét. Ez vált az Időtornyok elnevezésű kiállítás fontos metaforájává, hiszen az egykori kórház épületének tűztornya is változik az időben. 

Olvasok egy sci-fi művet, látok egy lírai betétet benne és feljegyzem

 – egyszerűsítette le az FS-monológok születésének folyamatát H. Nagy Péter, akinek ez immár a harmincadik kötete, és 53 verset tartalmaz. „Lírával foglalkoztam régebben is, meg mindenféle fokozatomat végül is líra történetből meg elméletből szereztem, nem idegen ez a terület. Versfaragással ebben az értelemben azért nem foglalkoztam, de nektek elárulom, hogy régebben, gimnazista és egyetemista koromban pár verset írtam” – avatta be az értő közönséget Péter. 

A szerző kitért a 20. század utolsó harmadában elterjedt bricolage-technika érdekességeire, mely során megváltozik a mű elhelyezkedése bizonyos térben, közegben, társadalomban és máshogyan olvassuk. Barkácsolásnak is nevezik ezt a technikát, tudtuk meg, majd utalt Esterházy Péterre, vagy egyik másik kedvencére aki biorámákat meg összevágott szövegeket alkalmaz, mondat kollázsokat alkot, az amerikai Bob Perelmanra. 

Ha megnézünk például egy Ady Endre verset, akkor ő is idéz, csak jelöletlen, másképp működik, de idézet nélkül nincs irodalom. De hogy milyen az idézet technika, az korszakonként, közegenként, médiumként különbözik

 – tudtuk meg a szerzőtől, aki kitért arra is, hogy megfigyelhető egy másik technika a popkultúrában, az úgynevezett újrajátszás. Lady Gaga, Beyoncé, Taylor Swift esetében, akik előveszik a régi dalokat, újrakeverik, újradinamizálják azokat, más zenei, technikai közegbe helyezve. 

H.Nagy elmondta, ifjú olvasóként a Delfin könyvek sorozat, illetve a Kozmos fantasztikus könyvek vonzották. „Akik eddig megnézték ezt a kötetet azt mondták, hogy végül is ilyen kísérletről nem tudnak. Egy SF-monológnak van egy szerzője, de az nem én vagyok. A szerző egy adott regény szereplője, egy sci-fi műből származó, felidézett karakter, vagy alak. A monológ az ő pozíciójából íródik, ami a regényből, meg máshonnan összeálló szövegkorpuszt jelent. Az érdekessége az, hogy az az olvasó, akinek gőze nincs, hogy ezek honnan származnak, azoknak is helytálló önálló műként” – egészítettte ki az elmondottakat H. Nagy Péter, aki jó szívvel ajánlotta a könyvet azoknak is, akik nem ismerik a származási zónákat. Ellenben aki szívesen kutakodna, arra újabb kalandok várnak. A kávéházi beszélgetésen tovább szőttük a fonalat, és a szerzőt a jövő megmentésére vállalkozó hőshöz hasonlítottuk, utalva az Interstellar című filmre. Ennek egyik lényeges mondatával búcsúzott a szerző: "Ne várd szelíden azt a végső éjt. / Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt.” A vers központi szerepe, a filmmel való viszonya és annak mélységei izgalmasak, mint ahogy H. Nagy Péter SF-monológjai.