Kis szerencsével célba ért a magyar férfi kézilabda-válogatott

A lengyel–svéd közös rendezésű vb értékelése kapcsán kijelenthető, a magyar válogatott túlteljesített. Látva ugyanis a tornán részt vevő csapatok erősségét egyértelmű, hogy Magyarország nincs ott a világ legjobb nyolc csapata között. Mikler Rolandéknak akár az elmúlt hetekben, akár a tavalyi Eb-n is meggyűlt a bajuk a mögöttük végzett csapatok közül öttel-hattal. Ebből a szempontból pedig maximális dicséret illeti Chema Rodríguez szövetségi kapitányt és stábját, hiszen kihozta a játékosokból a legtöbbet, egy bravúrral és a kötelező győzelmekkel, valamint némi szerencsével elérték a Magyar Kézilabda-szövetség által előzetesen kitűzött célt, amellyel életben tartották az olimpiai szereplés esélyét.

Szintén nehéz lenne kritikával illetni a csapat összetételét. Nagyítóval keresve sem találni olyan játékost, aki nem utazott el a vb-re, de segíthetett volna a válogatotton. Nem számítva persze a sérült Máthé Dominikot és Juhász Ádámot, vagy a nagy tehetségnek tartott, de szintén maródi Fazekas Gergőt. Azzal ellenben már vitába lehet szállni, hogy a spanyol szakember megfelelő mennyiségű szerepet biztosított-e a kiválasztott játékosoknak.

Ahogy az elmúlt években, most is a magyar csapat védekezése és a hármas védők teljesítménye volt az egyik sarkalatos pont. A keretben két védőspecialista kapott helyet, Sipos Adriánnal ellentétben viszont Ligetvári Patrik támadásban is bevethető opció lehetne, ha a klubjában is számolnának vele. Ehhez képest a balátlövő még védekezésben is csak akkor kapott komolyabb szerepet, amikor Sipos az 1. percben a végleges kiállítás sorsára jutott, vagy ha őt, esetleg Bánhidit két percre kiküldték a játékvezetők. Sokatmondó, hogy Ligetvári a Zöld-foki Köztársaság ellen mindössze 21 másodpercnyi lehetőséget kapott, pedig ha valahol, ott lehetett volna pihentetni az első sor játékosai közül valakit. Az okokat még lehetne sorolni, de egyértelmű, hogy a Veszprém 26 éves kézilabdázójában nem bízott Chema Rodríguez. Különösen érdekes ez annak fényében, hogy a magyar csapat első számú védőjátékosa, Sipos szerzett labda nélkül, mindössze két blokkal zárta a világbajnokságot, a büntetéseket összegző statisztikában viszont az előkelő 14. helyen végzett, hiszen volt 9 kétperces kiállítása és kapott azonnal, valamint három kiállítás után is piros lapot. Végezetül még egy adat: Ligetvári Patrik a norvégok ellen bő 21 perc alatt 6 lövésből 4 gólt szerzett és mindössze egy kétperces kiállítást kapott.

Szintén a balátlövőket érintő változás volt, hogy a vb elején a Szegedben leginkább szélsőt játszó Szita Zoltán volt a kezdő hetes tagja, a végén már egyértelműen Bodó Richárd volt az első számú választás erre a posztra. Utóbbi kézilabdázóról akár azt is elmondhatjuk, hogy szintet lépett az elmúlt szűk három hétben és a nemzeti csapat húzóembere lett, de hozzá kell tenni, hogy 29 évesen rá sem lehet túl hosszú távon építeni.

Hasonló volt a helyzet az irányítóknál is, hiszen ha kellett, Lékai Máté szinte végig játszott a sorsdöntő meccseken, miközben Hanusz Egon csak epizódszereplő volt. Amikor azonban megkapta a lehetőséget, és a Zöld-foki Köztársaság ellen 46 percet játszott, 6 góllal zárt. Lékai esetében ráadásul megfigyelhető, hogy 34 évesen már nem képes végigjátszani egy-egy mérkőzést, legfeljebb úgy, hogy a következőn nem kerül pályára. Ezért játszhatott Hanusz is sokat a már említett találkozón. Ráadásul a rutinos kézilabdázónak egyre többször akad problémája a térdével is, ami nem túl biztató az olimpiai selejtező előtt.

A belső posztok közül jobbátlövőben Ancsin Gábor jó teljesítményt nyújtott, de mögötte Ilics Zoran nem volt túl meggyőző, míg Leimeter Csaba nem is kapott lehetőséget a bizonyításra. A szélsőknél is hasonló volt a helyzet, hiszen a bal oldalon Kovacsics Péter egy percet sem játszott Bóka Bendegúz mögött, a másik oldalon pedig Pedro volt az első számú megoldás, pedig Bujdosó Bendegúz amikor lehetőséget kapott, nem vallott szégyent.

A kapusposzton kevesebbet lehet vitatkozni, hiszen Mikler továbbra is az első számú választás, de a középdöntős továbbjutás utáni nyilatkozatából kiolvasható volt, hogy vele maximum a 2024-es olimpiáig lehet már számolni, egy sikertelen ötkarikás kvalifikáció esetén pedig azonnal meg kell találni, hogy ki lép fel Székely Márton mellé a rangsorban.

Összességében a legfontosabb, hogy Chema Rodríguezék megtalálják azokat a kézilabdázókat, akik az első sor mögött megfelelő alternatívát jelentenek majd, és akiknek meg is merik adni a bizalmat a sorsdöntő meccseken. Márpedig a Párizsig vezető úton lesznek még ilyen találkozók.